Ötezer méter magasan fekszik a Himalájában a Roopkund-tó, amelyet csak Csontváz-tóként emlegetnek. Az év nagy részében befagyott tó csak néhány hétre enged fel, ilyenkor több száz csontváz válik láthatóvá, némelyiken még a hús is rajta van.
A csupán két méter mély tóban található maradványok a korábbi becslések szerint nagyjából 1200 évesek lehetnek. Arról viszont csak találgattak, miért lelte halálát ennyi ember a tóban.
Egy új genetikai elemzés során 38 maradványból vettek DNS-mintát. Az eredmény szerint nem tömegkatasztrófáról van szó, hanem a testek más-más alkalommal kerültek a vízbe az elmúlt ezer év folyamán.
A csontok vizsgálata alapján három különböző etnikai csoportot azonosítottak: 23 ember a mai dél-ázsiaiakhoz hasonlított, ők a 7-10. században kerülhettek a tóba, de néhány csontváz még annál is régebbi volt. További testek később, a 17-20. században kerültek a tóba, nagy részüknek kelet-mediterrán ősei lehettek.
Fertőzésre utaló jeleket nem találtak, vagyis nem járvány végzett velük. Az áldozatok között vannak felnőttek és gyerekek is, de rokoni kapcsolatra nem derült fény.
Annyi kiderült, hogy a tó egy hindu zarándokúton található, így lehetséges, hogy a dél-ázsiaiak zarándoklaton vettek részt, amikor valamilyen szerencsétlenség érte őket. Az sem zárható ki, hogy a helynek vallásos jelentősége volt, a testek egy részét akár temetési szertartás keretében is a tóhoz vihettek. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a nagy időbeli eltérés miatt nem egyetlen okra vezethető vissza az áldozatok halála.
(Kiemelt kép: Wikipedia)
