Magyarországon a második világháború után minimálisra csökkent a külföldre utazás lehetősége, amivel együtt járt a hazai turizmus fejlődése is. Sorra-rendre épültek a ’60-as, ’70-es években a betonkocka alakú szállodák Soprontól a Balaton vidékén át egészen Debrecenig. A szocializmusban az üdülés egyet jelentett a szakszervezeti beutalókkal, amiket természetesen a szakszervezeti szállodákban lehetett beváltani. Én például életemben egyszer voltam a szüleimmel nyaralni – 1987-ben, a hajdúszoboszlói Barátság szállóban töltöttünk el két hetet, ami nekem kisgyerekként olyan volt, akár egy egzotikus utazás.
De repüljünk vissza az időben egy kicsit többet, a hetvenes évekig, amikor fénykorát élte a szocialista turizmus. Lássuk, hogy nézett ki akkoriban egy modern szálloda, és milyenek voltak a korszerű szállodák szobái.
Azt, hogy teljesen egy kaptafára készültek a hotelek akkoriban, öt, az ország öt különböző részén álló hotel képével mutatnánk meg először is:
És drámai különbségek a szobabelsők tekintetében sem voltak. Aki szereti a retrót, az a most következő Fortepan-fotókban lubickolni fog.
Televízió, hatalmas, korszerű rádiókészülék és klasszikus, spirálzsinóros telefon a polcon a Hotel Aero egyik szobájában (Fotó: Fortepan)
Variációk lámpaburára és füles fotelek a miskolctapolcai Juno szállóban (Fotó: Fortepan)
A pécsi Hotel Pannónia szobájában a bútorkárpit annyira szemet gyönyörködtető, hogy most is elférne egy modern enteriőrben (Fotó: Fortepan)
A Körszálló eme szobájában szinte minden talpalatnyi helyet kitöltenek a bútorok (Fotó: Fortepan)
A Hotel Olimpia egérlyuk méretű szobája viszont mai embernek már fullasztóan kicsi (Fotó: Fortepan)
Kedvencünk ez az ágy, ami egy sajnos azóta már megszűnt siklósi hotelszobát ékesített (Fotó: Fortepan)
Nagyon divatosnak számítottak a ’70-es években az ilyen szögletes karosszékek (Fotó: Fortepan)
