A Zala megyei parasztlány, aki kifosztotta fél Európát

Freyberger Szeréna, barátoknak és tisztelőknek csak Szerén (illetve más írásmóddal meg Freiberger, bár arról nem vagyunk meggyőződve, hogy tényleg ez volt az igazi neve) egyszerű, két elemit, tizennégy év körüli kis parasztlány volt, aki Zala megyei falucskából, illetve más források szerint Temesvár környékéről érkezett a magyar fővárosba, valamikor a múlt század elején. Sorstársaihoz hasonlóan rosszul fizetett cselédként helyezkedett el egy úri háznál; eleinte talán még egy pár saját cipője sem volt, írni-olvasni pedig alig tudott. Ekkoriban még aligha gondolhatta bárki, hogy röpke két évtized múlva Európa egyik legveszedelmesebb és legnagyobb stílű szélhámosnőjeként, Tihanyi-Freyler Irma vagy éppen Beck Vilma  méltó örököseként fogják számon tartani.

Korai éveiről nem tudunk túl sokat. Az biztos, hogy a lány nem nézte sokáig tátott szájjal a pesti forgatagot, hanem inkább gyorsan belevetette magát: „járt a ligetbe, a ringlispílre, fiatalemberekkel ismerkedett meg és vasárnap délutánonként, amikor kimenője volt, a késő esti órákig hancúrozott és kószált az utcákon”. Hivatalosan afféle táncosnő vagy artistanő lett, ami ebben az időben nem feltétlenül jelentette azt, hogy el is kellett sajátítania bármiféle kifinomult mozgásművészetet; bőven elég volt, ha otthonos mozgott a fővárosi éjszakai életben. Freyberger kisasszony pedig utóbbit hamarosan olyan magas színvonalon űzte, mintha csak egész életében ezt csinálta volna. Szegényes ruhatárát selyemharisnyára, lakkcipőre és drága toalettekre cserélte, és gyanús, félvilági figurákkal kezdett barátkozni: az ugyancsak nehezen meghatározható foglalkozást űző Muzik Irmával, valamint Járó Gusztávval, a rovott múltú sofőrrel, akikkel a következő években-évtizedekben szó szerint végigfosztogatták Budapestet, majd fél Európát. A trió stratégiája roppant egyszerű, már-már primitív volt: éjszakánként a vendéglőket és mulatókat járták, a két nő pedig az ott szórakozó, részben vagy teljesen részeg férfiak bizalmába férkőzött, és könnyed mozdulattal lenyúlták a pénztárcáikat. Járó Gusztáv meg sofőrködött, vagyis gondoskodott a gyors menekülésről, és ügyelt rá, hogy ne legyen semmi probléma.

Magyar nők és férfiak piknikeznek a múlt század tízes éveiben (fotó: Fortepan/Balassa Péter)

Nem sokkal később Bécsbe tették át a székhelyüket, és valamelyest finomabb, egyszersmind hatékonyabb módszerekkel folytatták a vagyonos urak megkopasztását; úgy is mondhatnák, hogy zsebmetszőkből valódi szélhámosokká léptek elő. A hölgyek hol komoly színésznőkként, hol társasági előkelőségekként adták elő magukat, míg a sofőr időnként titkárként mutatkozott be, máskor meg egyenesen kinevezte magát lovagnak, és annyi kitüntetést viselt a mellén, mint egy nyugalmazott dandártábornok. A lényeg viszont továbbra is ugyanaz volt: azaz részeg embereket fosztottak ki. Gyakran olyan merészek voltak, hogy a kiszemelt gavallért szállodai lakásukra vitték, ott ittak vele, és amikor másnap az áldo­zat kijózanodott és észrevette, hogy meglopták, hiába szaladt a szállodába, ők már eltűntek. Több mint tizenöt feljelentés volt már ellenük Becsben, amikor megneszelték, hogy a rendőrség a nyomukban van.

A következő években portyáztak aztán Brünnben, Pöstyénben, Prágában, Marienbadban, Karlsbadban, Linzben és Klagenfurtban, feltűntek a francia Riviérán, Párizsban, majd Rómában, Milánóban és Velencében, a helyi rendőrség meg mindig három lépéssel lemaradva loholt utánuk. Freyberger Szeréna időközben félig-meddig önállósította is magát, részben azért, mert eddigre már jócskán társai fölé nőtt: okosabb volt, és gátlástalanabb, több nyelven beszélt kiválóan, előkelő fellépése és szépsége pedig szabad utat biztosítottak neki a legdrágább, legelegánsabb szállodákba, fürdőhelyekre és mulatókba. Velencében felettébb aktív és kiterjedt társasági életet él; különösen szoros baráti viszonyba került például egy francia arisztokrata családdal, akiktől körülbelül 50 ezer líra értékben lovasított meg ékszereket. A zsákmányt elpasszolt, a pénzből autót vásárolt magának, és egy ideig különböző olaszországi városokban élt feltűnően költekező módon. Amikor forró lett a lába alatt a talaj, ismét Brünnbe utazott, ahol azzal a lendülettel ki is rabolt egy Alexandrovics Zsigmond nevű gazdag gyárost.

1925-ben Freyberger Szeréna ekkor Budapestre jött és itt húszezer dollárt helyezett letétbe. Ezután Grazban ismét csatlakozott társaihoz ám, azzal kellett szembesülnie, hogy Gusztáv és Irma összejöttek: amint arról az újságok is beszámoltak, a nő ekkor rettenetes féltékenységi jelenetet rendezett, botrány és verekedés lelt belőle, úgyhogy a szállodából kiutasították őket, Járó és Muzik Irén el is utaztak Grazból, Freyberger Szerén pedig egy másik szállodába költözött. Bánatában ivásnak adta magát, min­den este egyedül pezsgőzött és húzatta a nótákat. Rövidesen el is mulatta a pénze nagy részét,  és úgy döntött, visszatér Budapestre, hogy kivegye a bankból a húszezer dollárt. Még Ausztriából levelet irt egy budapesti barátnőjének, miszerint át fog utazni Budapes­ten, mert a felismeréstől való félelmében nem mer leszállni a vonatból és arra kéri barátnőjét, hogy a keleti pályaudvaron, az Orient Expressz érkezésekor várja meg őt, vegye át a széf kulcsát, és a pénzzel másnap utazzon utána Szófiába. A levél azonban rendőrség kezébe került, így az Orient Expresst négy detektív várta, akik rögtön őrizetbe is vették az egyik elsőosztályú fülkéből pompás prémbundájában kiszálló  Szerént. Bőröndjeiben pazar toaletteket – drága hermelineket, csin­csillakabátot, csipkés fehérneműket, es­télyi ruhákat – találtak, ezek alatt pedig ékszereket, továbbá nyolcezer frankot, több ezer cseh koronát, angol fontot, dollárt és lírát. Több mint ötszáz millióra becsülték a valuták értékét. Muzik Irént és Járó Gusztávot alig két héttel később fogták el egy bécsi villamoson.

Mulatozó magyar a tízes évek végén (fotó: Fortepan/Kurutz Márton)

A nyomozás egy nem várt fordulatot is tartogatott, ugyanis kiderült, hogy Freyberger Szerénánának egyébként van egy férje, akitől éppen válik: a férfi egy vállalat sofőrje, derék, becsületes ember, aki felesége viselt dolgairól vajmi keveset tudott. A férj elmondta, hogy néhány millió koronáját a felesége ellopta és ezen a pénzen indult a külföldi turnéra társaival. Akkor feljelentést is tett az asszony ellen, a válópert is megindította. A férj a rendőrségen durva szavakkal támadt a feleségére, aki egykedvűen hallgatta a szidalmat, majd vállat vonva így szólt;
— A sok duma helyett jobban tenné, ha inkább a válópert sürgetné.

Szerén végül másfél évet húzott le Márianosztrán. Szabadulása után néhány nappal már több férfi tett feljelentést, hogy a Budapest-Bécs gyorsvo­naton egy elegáns nő meglopta őket. Aztán a rendőrségen jelentkezett egy James Dood nevű detroiti cukorgyáros. A férfi elmesélte, hogy pár napja épp Bukarestbe igyekezett, ahol üzleti ügyekben kell tárgyalnia. Budapesten leszállt a vonatról és két napot akart itt tölteni, mert hal­lotta, hogy a magyar főváros éjszakai élete milyen érde­kes és eleven. Megérkezés estéjén egy bárba ment, ahol, mint mondotta, egy nagyon csinos, elegáns nővel ismerkedett meg. Csakhamar bizal­mas barátságba kerültek és a hölgy ajánlatára egy zenés kávéházba mentek mulatni. Hogy me­lyik kávéház volt az, arra a gyáros már nem emlékezett. Annyit tudott csak, hogy sok pezsgőt ittak és azután a nő a Keleti pályaudvar környékén egy szűk kis utcába vitte. Mikor pedig másnap hazatért, észrevette, hogy háromezer dollárja hiányzik.

Freyberger Szeréna, Muzik Irma és Járó Gusztáv Velencében (fotó: Pesti Hírlap)

A nyomok természetesen ismét Freyberger Szerénhez vezettek, aki a legnagyobb nyugalommal ismerte be, hogy meglopta a cukorgyárost, valamint azt is elárulta, hogy Budapest-Bécs viszonylaton több embert kifosztott.  Néhány napja jött csak vissza Pestre Abbáziából, mert a kirándulás eredménytelen maradt, neki pedig sürgősen pénzre volt szüksége, hogy ruha­tárát ismét kiegészítse. A Nefelejcs utca 21. számú házban vett ki lakást és esténként mulatóhelyekre járt, hogy könnyelmű, gazdag emberek ismeret­ségére tegyen szert. Amikor James Doodtól a há­romezer dollárt sikerült ellopnia, annyira ittas volt, hogy nem tudott elutazni és azután, hogy a pénzt elrejtette, barátnőjéhez ment, hogy kialudja magát. Az esti vonattal akart Bécsbe szökni. Hiába faggatták, azt viszont nem akarta elárulni, hogy a háromezer dollárt hova rejtette el.

Freyberger Szeréna neve többé nem bukkant fel a hírekben. Talán hosszabb időre rács mögé került, de az is lehet, hogy így két évtized után már elunta a részeg emberek kifosztását, és inkább valami új hivatás után nézett.

Nem csak róla cikkeztek sokat régen a magyar lapok:

• Elsikkasztott vagyonok és öngyilkosságba hajszolt férfiak szegélyezték a legnagyobb magyar szélhámosnő útját
• A dédapám volt az alföldi betörőkirály, és ezt csak most tudtam meg
• Regényt írt az életéről, aztán öngyilkosságot kísérelt meg az első magyar transznemű férfi
• Börtön helyett világhír várt a budapesti nőrablóra