Az elmúlt évtizedekben több fajjal is foglalkoztál már, de az érdeklődésed homlokterében rendíthetetlenül a fehér cápa áll? Miért?
A tengerpart közelében nőttem fel, és az, hogy a szabadban szeretnék dolgozni és tengerbiológus akarok lenni, már nagyon korán megfogalmazódott bennem. A fehér cápával kapcsolatban az fogott meg, ami nagyon sok embert, azaz hogy az óceánok csúcsragadozójáról van szó, és rendkívül izgalmas kutatási terület. Igazából akkor szilárdult meg bennem az elköteleződés, amikor már egy éve foglalkoztam kifejezetten cápákkal, és rájöttem, mennyire kevéssé ismertek, félreértettek és sérülékenyek ezek a lények, és hogy milyen óriási veszélyt jelent fennmaradásukra a tömeges halászat. Akkor értettem meg, milyen fontos, hogy minél többet tudjunk meg a cápákról. Ezeknek az állatoknak szükségük van nagykövetekre, olyan emberekre, akik az érdekeiket képviselik és ezért dolgozom velük már elég régóta.
Fotó: Education Images/Universal Images Group via Getty Images
Egész pontosan több mint húsz éve kutatod őket. Ezen idő alatt rengeteget változtak a technikai lehetőségek. Mennyivel könnyebb ma információhoz jutni a fehér cápákkal kapcsolatban, mint amikor kezdted?
Ha egy fejleményt kell kiemelnem, ami a cápakutatás szempontjából óriási változást hozott, akkor a drónok körülbelül öt évvel ezelőtti megjelenését emelném ki. Az elmúlt 15-20 évben elkezdtük fokozatosan feltárni a telemetriában, azaz a nagy távolságú adattovábbítást, távoli méréseket és vezérlést lehetővé tévő, jellemzően vezeték nélküli kommunikációs rendszerekben rejlő lehetőségeket, de a drónoknak hála lenyűgöző bepillantást kaphatunk az állatok viselkedésébe. És nem csak a kutatók számára áll rendelkezésre ez a technológia. Rengetegen használnak drónokat, és ebből óriási mennyiségű felvétel születik. Már ezekből rengeteg új dolgot lehet tanulni a cápákról.
Volt olyasmi, ami a drónoknak hála teljesen felülírta azt, amit tudtál, gondoltál a cápákról?
Nekem személyesen 2017-ben volt ezzel kapcsolatban meghatározó élményem. A Natonal Geographicnak készítettünk egy dokumentumfilmet Shark vs Whale címmel. Azt hittem, hogy a drónomat egy bálna maradványa fölé reptettem, de kiderült, hogy a bálna – noha sérült volt – még él, és éppen egy nagy fehér cápa támadja meg. Ötven percen át filmeztem a küzdelmet. A technológia révén lehetőségem volt teljes mértékben kívülálló, tudományos megfigyelőként jelen lenni az interakciónál. Amit láttam, meglepett, mert addig a tudósok úgy gondolták, hogy a cápák egyáltalán nem vadásznak bálnákra.
Ryan Johnson tengerbiológus
Kutatási témáid közt szerepelt többek közt a turizmusnak a cápapopulációra gyakorolt hatása. Összességében hogyan látod, inkább előny vagy inkább hátrány az állatok szempontjából, hogy a cápák sok embert vonzanak?
Dél-Afrikában, ahol élek, nagy sokan aggódtak, amikor a ketreces cápamerülések megjelentek a turisztikai iparág részeként. Sokan – például a szörfösök, úszók – attól tartottak, hogy a ketreces merülések megnövelik majd a cápatámadások számát. A kutatásom arra kereste a választ, hogy megalapozott volt-e ez a félelem. Körülbelül tíz év után arra jutottam, hogy nem,
a ketreces merülések egyáltalán nem növelik az emberek fenyegetettségét. Sőt, idővel arra eszméltem rá, hogy cápákra épített ökoturizmus természetvédelmi szempontból kifejezetten hasznos.
Nagyon hálás vagyok a műsorkészítőknek, akikkel együtt dolgozom, hogy ekkora energiát és pénzt fordítanak az élővilágot bemutató projektekre. Ezek nagyon fontos dolgok, de nyilván teljesen más élmény a dokumentumfilmek alapján megszeretni a fehér cápákat, illetve szemtől szembe találkozni egy nagy fehérrel vagy tigriscápával, és első kézből megtapasztalni, hogy nem azért van ott, hogy megegyen. Ez az élmény rendszerint gyökeresen megváltoztatja az illető hozzáállását a fajhoz. A tapasztalatom az, hogy az esetek 99 százalékában ezek az emberek maguk is cápanagykövetekké válnak egy életre. És ennek a jelentőségét természetvédelmi szempontból egyszerűen nem lehet túlbecsülni.
Fotó: Dave J Hogan/Getty Images
Az elmúlt hetekben több cápatámadásról is érkezett hír a világ különböző pontjairól. Ezek közül kettő is Egyiptomban, az európai turisták által kedvelt üdülőhelyek közelében történt. Persze, az, hogy a sajtóban többször hallunk ilyen esetekről, még nem jelenti, hogy valóban megnőtt volna a cápatámadások gyakorisága. Mi a tudományos álláspont ezzel kapcsolatban?
Készítettem tíz évvel ezelőtt egy elemzést, melynek során olyan cikkeket néztem meg, amelyek arról szóltak, hogy állatok végeztek egy emberrel. Nem csak cápák, szúnyogok, vízilovak, kígyók és más állatok. Azt találtam, hogy a többi állathoz képest a cápákról szóló esetekről körülbelül ötvenszer annyi cikk született. Az embereket lenyűgözik a cápák, ezért valahányszor van egy cápatámadás – akár halálos kimenetelű, akár nem –, az biztos, hogy a szerkesztőségek foglalkoznak vele. Fontos észben tartani, hogy a cápák nem izolációban élnek, hanem a természetben, előfordulhatnak adott esetben egy tengerparti háznál található vízben is.
Kismértékű növekedést egyébként valóban tapasztalunk a cápatámadások téren az elmúlt 20-30 évben, de ez nagyon szorosan összefügg az emberek viselkedésével és az emberek számával.
Több ember él a Földön, és ők több időt töltenek az óceánoknál rekreációs célból. Valószínűleg ez a legnagyobb oka annak, hogy több a cápák és emberek közti találkozás. De hogy változott-e a cápák viselkedése, ami miatt veszélyesebbek lettek az emberekre nézve, erre egyértelműen az a válasz, hogy nem.
Összefügghet ez a klímaváltozással? Máshol fordulnak elő cápák mostanában, mint korábban?
Az elmúlt időkben változott a cápák eloszlása. A Dél-afrikai Köztársaságban, ahol a helyzetet kifejezetten közelről ismerem, láttuk, tapasztaltuk már ezt. Nagyon valószínű, hogy itt a jelenség a klímaváltozással függ össze, illetve ezen belül elsősorban azzal, ahogy a környékbeli áramlatok változnak. Az áramlatok halakat szállítanak, melyeket a cápák követnek. Vannak emberi közösségek, amelyek nem szokták meg, hogy cápák jelenhetnek meg a közelükben, így nem rendelkeznek történelmi tapasztalattal azzal kapcsolatban, mire kell figyelni, hol lehet vagy hol nem lehet például úszni. Az ilyen közösségek esetén fennáll a veszély, hogy a jövőben megnő az ember-cápa találkozások száma. Itt ahol élek, a Mossel-öbölben több száz éve nagyon nagy számban fordulnak elő cápák, ám a helyi közösség tudja, hol és mikor lehet biztonságosan úszni. Itt éppen ezért 31 éve nem volt cápatámadás.
Fotó: Ian Waldie/Getty Images
Ha valahol történik cápatámadás, azért azt ki lehet jelenteni, hogy legalább egy időre az érintett szakaszt le kéne zárni a turisták előtt? Ezt tették Egyiptomban is, noha az elmúlt években a koronavírus okozta kiesések miatt ez igen fájdalmas döntés volt a helyi turizmus szempontjából.
A helyzet kezelése nem ilyen egyszerű, de mindenképpen szól amellett érv, hogy az szóban forgó partot átmenetileg lezárják. Ha az ember megnézi a cápatámadásokat, rendszerint van valamilyen körülmény, ami magyarázatot arra, hogy miért kerültek kapcsolatba az adott helyen cápák és emberek. Lehet például, hogy éppen arra haladnak azok a halak, amelyekre a cápa vadászik, vagy éppen beleesik az a terület valamelyik faj migrációs útvonalába, ami a cápa számára fontos. Úgyhogy igen, az átmeneti lezárása a partnak rendszerint jó ötlet. Két órányi autóútra onnan, ahol élek, néhány héttel ezelőtt egy fehér cápa megtámadott egy embert.
A helyiek körülbelül három héttel a támadás előtt már tudták, hogy a fehér cápák megjelentek azon a részen, és – azt az egy embert leszámítva – senki nem is ment, és azóta se megy a víznek azon részébe.
Az önéletrajzod és a honlapod alapján elég izgalmas életet élsz. Kutatsz, forgatsz, merülési képzéseket tartasz, túrákat szervezel. Hogyan néz ki, amikor vakációra mész?
Az igazság az, hogy rendszerint olyankor is búvárkodom. A feleségem cápafotós és a legjobb, legtapasztaltabb búvár, akit ismerek. Egy dokumentumfilm forgatásán találkoztunk, és van egy kisfiunk. Ha hárman elmegyünk pihenni, az rendszerint azt jelenti, hogy a tengerpartot vesszük célba, merülünk és keressük a cápákat.
Ha július, akkor cápák
Immár tizedik éve, hogy júliusban a cápák a főszereplői a National Geographic Wild történeteinek, és ez idén sem lesz másként: a hétvégenként 18.00 és 21.00 óra között műsorra tűzött sorozatok és különkiadások egy olyan rendkívüli víz alatti birodalomba viszik a nézőt, ahol a valóság izgalmasabb, mint a fikció. A Cápafesztivál több mint 30 órányi premierrel várja a világ egyik legkülönlegesebbnek tartott – ám sokak szerint gyökeresen félreértett – tengeri élőlény rajongóit. A programok nem csak a legújabb kutatási eredményeket és tudományos felfedezéseket mutatják be a cápákkal kapcsolatban, de lenyűgöző felvételek segítségével e nagyszerű faj szépségét és meghökkentő testi erejét, képességeit is elénk tárják. A fesztivál filmjeiben megszólaló tudósok és szakértők közt szerepel Ryan Johnson is.
