Az elmúlt évek turbulens változásai miatt átrendeződött, hogy mely országokba jelentkeznek a legnagyobb számban magyar diákok. Továbbra is Ausztria és Németország szerepel a népszerűségi lista első két helyén, de a brexit miatt a hosszú időn keresztül harmadik helyen álló Egyesült Királyság erőteljesen visszaesett, és Hollandia került a helyére – mondta el az nlc-nek Lévai Balázs, az Engame Akadémia alapítója.
A középiskolások pályaorientációját és továbbtanulását segítő szervezet igazgatója ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, a megnövekedett számú uniós diákra nem volt felkészülve Hollandia, a kialakult helyzet pedig nehezítette az országban eleve létező lakhatási krízist. Emiatt jelenleg sokszor valódi harcot kell vívnia a diákoknak azért, hogy megfizethető szálláshoz jussanak, és olyan is van, aki a sikeres felvételije ellenére sem tudja megkezdeni tanulmányait a kialakult helyzet miatt.
A külföldön, teljes képzésben részt vevő magyar tanulók száma a 2021/22-es tanévben összesen 16 225 volt. Lévai Balázs szerint noha folyamatosan nő azon magyar diákok száma, akik belevágnak a külföldi „kalandba”, összességében arányuk még mindig igen alacsony, körülbelül 7 százalék. Az nlc-vel megosztotta külföldi tapasztalatait egy testvérpár is, akik közül az egyik Hollandiában, míg a másik Angliában folytatta tanulmányait gimnázium után.
Alaposan megkeverte a lapokat az Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyságban tovább tanuló magyar diákok száma 70 százalékkal esett vissza az előző évekhez képest, melynek fő oka a brexit, azaz az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból. A lépés nyomán ugyanis az uniós országokból érkező diákok számára megszűnt a korábban biztosított nemzetközi tandíjaknál jóval kedvezményesebb uniós tandíj – magyarázta el Lévai Balázs. Míg korábban 9250 font volt (a jelenlegi árfolyamon több mint 4,2 millió forint) az éves maximális tandíj, immáron egyetemtől függően akár 10-20-30 ezer fontot is ki kell fizetniük a külföldi diákoknak. Ami azonban Lévai Balázs szerint
még ennél is nagyobb mértékben befolyásolta az uniós diákok számát, hogy a brexit nyomán már nem tudnak diákhitelt felvenni az Egyesült Királyságban, holott már az eredeti uniós tandíjakat is többnyire ebből finanszírozták.
A harmadik változás, hogy szemben a brexit előtti időszakkal, immáron intézni kell diákvízumot is az uniós diákoknak. Ezt bár mindenki megkaphatja, plusz ügyintézést jelent.
Míg a 2019/2020-as tanévben az Egyesült Királyságba alapképzésre jelentkező magyar tanulók száma 1100 volt (melyből 64 százaléka volt sikeres) egy év alatt 450-re csökkent (melyből 190 volt sikeres), 2022/23-as tanévre pedig 315 főre esett vissza. Hollandiában ezzel szemben a teljes képzésben részt vevő magyar diákok száma három év alatt közel megduplázódott és a 2012/22-es tanévben már elérte az 1979-et.
A brexit eszkalálta Hollandia lakhatási válságát
Az érdeklődés az uniós diákok esetén a változások miatt azért került át az Egyesült Királyságról Hollandiára, mert itt találhatóak a legnagyobb számban angol nyelvű képzések, melyek magas színvonalúak, és itt a leginkább megfizethető a tandíj.
A magyar diákok esetén ez azt jelenti, hogy egy évvel korábbhoz képest a 2021/2022-es tanévben a Hollandiában továbbtanulók száma 34 százalékkal nőtt, ami majdnem elérte a 2000 főt. Az oktatás nemzetközivé tételét célként kitűző Nuffic nevű holland szervezet statisztikái szerint, 2021/22-es tanévben a magyar diákok a legnagyobb számban pszichológiát, nemzetközi kereskedelmet, illetve vendéglátást tanultak a holland egyetemeken. A szintén népszerű Ausztriában és Németországban Hollandiához képest viszonylag kevés angol nyelvű képzés létezik, és ezek is elsősorban gazdasági területekhez kapcsolódnak.
A megnövekedett érdeklődésre azonban Hollandia nem volt felkészülve, és a nagyszámú külföldi diák eszkalálta az országban korábban is jelen lévő lakhatási krízist. A kialakult helyzet miatt könnyen előfordulhat, hogy Hollandia hamarosan követi Dánia példáját. Ez utóbbi ugyanis – ahol egyébként ingyenes a felsőoktatás – mérlegelte, mennyit profitál az ország a külföldi diákokból (például hányan járulnak hozzá közülük hosszú távon Dánia GDP-jéhez), és a tanulságot levonva szűkítették az angol nyelvű képzések számát. Mint arra Lévai Balázs rámutatott, a skandináv országban az idei tanévben már az előzőnél 4000-rel kevesebb helyet biztosítottak olyan egyetemeken, ahol létezik angol nyelvű képzés.
Lévai Balázs szerint a holland kormány igyekszik kezelni azt a bizonytalanságot, ami kialakult a nemzetközi felsőoktatásban, de nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Megjelent például a hírekben, hogy 2030-ig szeretnék növelni országszerte a diákszállások számát, hogy nyolc éven belül a jelenleginél 60 ezerrel több férőhely legyen a tanulók számára, de közben a legnagyobb diákszervezetek azt kérik a kormánytól, hogy csökkentsék a külföldi diákok számát.
A holland kormány már most is azt üzeni, hiába nyert felvételt egy adott egyetemre egy külföldi diák, ha nem tud szállást találni magának, inkább ne is utazzon az országba.
Az Engame Akadémia igazgatója nyomatékosította, hogy a kialakult helyzet ellenére továbbra is ajánlják a magyar középiskolások számára Hollandiát, mint továbbtanulási célpontot, viszont azt javasolják, ha ilyen tervei vannak az adott diáknak, a külföldi továbbtanulásra az eddigieknél is tudatosabban készüljön, hiszen a következő években előreláthatóan sok változásra lehet számítani.
Ezért vonzó a külföldi tanulás
Sehol sincsen kolbászból a kerítés, de tény, hogy rengeteg előnye lehet annak, ha valaki külföldön szerez diplomát. Az Engame Akadémia néhány évvel ezelőtt kutatást végzett, melyben külföldön tanuló, illetve külföldön végzett diákokat kérdeztek meg arról, miért döntöttek úgy, hogy nem itthon folytatják középiskola után tanulmányaikat. Lévai Balázs leszögezte, hogy az eredmények nem reprezentatívak országos szinten, de a válaszok alapján elsősorban a magas színvonalú képzés, a modernebb tanulási módszerek és a későbbi, jobb munkalehetőségek jelentek meg mint fontos szempontok. A megkérdezettek azt mondták, a magasabb presztízsű külföldi egyetemektől azt várják, hogy egy olyan légkört tapasztalhatnak majd meg, ahol a körülmények, a hagyományok lehetővé teszik, hogy fókusz valóban a tanuláson, fejlődésen legyen, a megszerzett tudás pedig olyan legyen, ami a mai világban releváns és hasznosítható.
Lévai Balázs jelezte, a tapasztalataik alapján a jó nevű külföldi egyetemeknél a választott képzéstől szinte függetlenül olyan készségekre tesznek szert a tanulók, amivel később számos területen el tudnak helyezkedni. Ez egy markáns különbség a magyar oktatási rendszerrel szemben, ahol a diákok gyakran nem készségeket tanulnak, hanem azon van a hangsúly, hogy információkat jegyezzenek meg.
A családi segítség nélkül nem megy
Létezik egy makacs közhiedelem azzal kapcsolatban, hogy a külföldi továbbtanulás igazán a tehetősebb családok gyermekei, illetve azon diákok számára valódi opció, akik nagyon jó képességűek. Lévai Balázs ezzel kapcsolatban elismerte, hogy ez nem teljesen alaptalan, hiszen már az is nagyon sok dolgot befolyásol, ki milyen közegből érkezik. Az, hogy egyáltalán hall-e bizonyos lehetőségekről, fölmerül-e benne, hogy egyáltalán opció számára a külföldi tanulás. Valóban az a tapasztalat, hogy a legnagyobb számban az elit gimnáziumokból érkeznek azok, akik külföldi egyetemeken tanulnak tovább. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a legtöbbször valóban van olyan anyagi vonzata a külföldi tanulásnak, ami miatt ez nem mindenki számára opció. A külföldön tanuló magyar diákok elsősorban közeli családtagjaikra és külföldi anyagi forrásokra (ösztöndíj, diákhitel) támaszkodnak a tanulmányaik során.
Lehetőségek ezzel együtt azok számára is vannak, akik nem tudnak semmilyen szinten anyagi forrást felszabadítani erre a célra, ezeknek a száma azonban igen korlátozott és valóban kimagasló kompetenciákhoz, tanulmányi eredményhez kötött. Lévai elmondta azt is, hogy jelentős az eltérés az országok között azzal kapcsolatban, hány ösztöndíjas helyet biztosítanak a kimagasló teljesítményű diákok számára.
Fotó: Getty Images
Nem végleges a búcsú
A külföldi tanulmányok jó ugródeszkát biztosítanak az élethez, de sok esetben nem jelentik azt, hogy a kint végzett diákok végleg külföldön telepednek le. Az Engame Akadémia korábban arról is megkérdezett kint tanuló vagy a megelőző két évben külföldön végzett diákokat, hogy tervezik-e a hazatérést. Az eredmények nagyon kiegyensúlyozottak voltak: a diákoknak mindkét kategóriában nagyjából egyharmada mondta azt, hogy haza akar jönni, körülbelül harmaduk, hogy nem szeretne Magyarországon karriert építeni, míg a maradék részük azt válaszolta, egyelőre nem tudja. Lévai Balázs szerint a manapság nem is érdemes merev kategóriákban gondolkodni ezzel kapcsolatban, hiszen
a világunk sokkal mobilisabb, mint volt, és ez meglátszik a diákok gondolkodásán is. Lakóhelyük kiválasztásánál a fő szempont, hogy hol kapnak jó, izgalmas lehetőségeket.
A szervezet igazgatója beszélt arról is, hogy bár a külföldi tanulás sokak számára nagyon jó választás, tagadhatatlan, hogy nem való mindenkinek. Nem mindenki áll készen egy ekkora váltásra érettségi után, és ezzel nincsen semmi gond, mint ahogyan azzal sem, ha az illető kipróbálja a külföldi egyetemi képzést, és egy év után úgy dönt, nem folytatja, mert nem neki való. Az egyetlen dolog, ami fontos, hogy nem szabad az első akadálynál feladni – tette hozzá.
Sátortáborban a hoppon maradt diákok
A szálláskeresés stresszesebb volt, mint az érettségi, vagy bármelyik egyetemi vizsgám – erről már Eszter mesélt az nlc-nek, aki tavaly augusztusban költözött ki Hollandiába és a Leideni Egyetemen hallgat pszichológiát. A másodéves hallgató azért döntött úgy, hogy külföldön folytatja tanulmányait, mert nem voltak túl jó tapasztalatai a magyar gimnáziummal kapcsolatban, de szerepet játszott benne az is, hogy korábban már egy évet élt a családjával Máltán, és szerette volna hosszabb távon kipróbálni, milyen nemzetközi környezetben tanulni. Hollandiára azért esett a választása, mert ott hirdettek meg angol nyelvű képzést.
Nővére egy évvel korábban a StudyGuide szervezet segítségével jutott be egy angliai egyetemre, ezért Eszter is rajtuk keresztül próbálkozott, noha első alkalommal nem kecsegtették túl sok jóval. Amikor a 12. osztály előtti nyáron felkereste őket, a szervezetnél tulajdonképpen azt mondták neki, reménytelen, amit eltervezett, a Brexit miatt Hollandiába jelentkező uniós diákok nagy száma miatt. Ennek ellenére a gimnazista nem adta fel, sőt kizárólag hollandiai egyetemekre adta be a jelentkezését, mert úgy gondolta, legfeljebb egy évet kihagy, de teljes biztos abban, hogy Hollandiában szeretne tovább tanulni. A felvételije sikeres volt és szállást is könnyen talált, amit ma már nagyon nagy szerencsének tart.
Eszter beszélt arról is, hogy kiutazása előtt nagyon nagy elvárásai voltak Hollandiával kapcsolatban, mivel senkitől nem hallott semmi rosszat az országról. A tapasztalatai ezeket 90 százalékban igazolták is, bár természetesen nehézségek voltak és vannak. Ami mindennap boldogsággal tölti el, az az, hogy az egyetemen „nincsen semmiféle kiskapu”, nincsen kivételezés. Mint fogalmazott:
A munkád alapján ítélnek meg. Ha tanulsz, jó jegyet kapsz, ha lekésed a határidőt, lekésted, és ez a fajta strukturáltság nagyon tetszik nekem.
A szakon nagyon komolyan veszik a képzést és kritikus gondolkodásra tanítják a hallgatókat.
Fotó: Universiteit Leiden
Az alapképzés, melyen Eszter részt vesz, hároméves. Az egyetemista úgy tervezi, az alapképzés után a klinikai pszichológusi mesterképzést választja, ami további egy év. Kérdés azonban, hogy utána mi lesz. Ahhoz, hogy terapeuta lehessen, még el kéne végeznie egy további egyéves képzést, azt azonban hollandul hirdetik meg. Így vagy megtanul hollandul addig (már be is iratkozott egy intenzív tanfolyamra, ami a városháza hirdetett meg), vagy máshol, esetleg Magyarországon végzi el a képzést.
Eszter egyáltalán nem bánta meg, hogy úgy döntött, Hollandiában tanul tovább. Az azonban egy kicsit tompította számára az ország varázsát, hogy gyakran olyan érzése van, Hollandia „megtelt”. Ezt az érzetet kelti a lakhatási válság is, mellyel kapcsolatban igen közeli tapasztalati vannak. Egyik ismerőse éppen beszélgetésünk előtt egy nappal érkezett hozzá, hogy néhány napig a kanapéján húzza meg magát. Leiden már a hatodik város, ahol ismerősöknél lakott ideig-óráig egy hónap alatt, mivel még nem tudott saját szállást találni.
Eszter szerint tisztességtelen, hogy az egyetemek sok esetben nem kommunikálnak nyíltan arról, milyen nagy a baj. Nemrég például azt hallotta, hogy Amszterdamban évi hatezer diák tanul, és közülük kétezren nem találnak szállást. Ez azt jelenti, hogy aki hoppon marad, konkrétan sátorban lakik. A külföldi diákok szálláshelyzetét monitorozó szervezet (Landelijke Monitor Studentenhuisvesting) tavalyi statisztikái szerint az országban mintegy 26 500 férőhellyel van kevesebb, mint amire szükség lenne, és a helyzet a következő években várhatóan tovább romlik. Az tehát, hogy nem jön össze a szállás, nagyon is benne van pakliban.
A pszichológushallgató ismerősei közt is van olyan, aki boldog volt, mert felvették egy holland egyetemre, de végül nem tudta elkezdeni a tanulmányait, mivel nem talált magának megfizethető szobát.
Eszternek, noha első alkalommal tényleg nem volt ezzel problémája, egy év után fel kellett adnia a szobát, és második alkalommal már három hónapba telt, mire sikerült megoldania a lakhatását. A folyamat minden idejét lefoglalta és roppant stresszes volt. Úgy tartott ennyi ideig, hogy az összes ezzel foglalkozó Facebook-csoportban benne volt, és előfizetett egy olyan szolgáltatásra is, amely minden ingatlanos oldalról összegyűjti a szállásokat, és jelzi, amint meghirdetnek egy újat.
A versengés a szállásokért óriási. Ha van fent egy hirdetés, tíz per alatt harmincan jelentkeznek rá. Ráadásul rengeteg a hamis hirdetés, ahol nem létező ingatlant kínálnak a szorult helyzetben levő diákoknak, akik rendszerint külföldről próbálják megoldani a lakhatásukat. Megörülnek a lehetőségnek, befizetik a kauciót, kiutaznak Hollandiába, és ott derül ki, hogy az ingatlan soha nem is létezett.
Leiden, óváros (Fotó: Getty Images)
Eszter szerint fontos tudni, hogy minden önkormányzattól le lehet kérni az ingatlanok tulajdoni lapját, így van rá mód, hogy a jelentkezők leellenőrizzék az adott hirdetés megbízhatóságát. A másik tipp, hogy csinálni kell egy bemutatkozó, maximum egy perces videót, és azt egyből el kell küldeni, ha jelentkezünk egy hirdetésre. Szerinte neki azért sikerült idővel mégis lefoglalnia egy szobát, mert a videója elég viccesre sikerült. Mindenesetre az egyértelmű, hogy
iszonyatosan kiszolgáltatott helyzetben vannak a szállást kereső diákok, és sokuk végül hoppon marad.
Az árakkal kapcsolatban Eszter elmondta, hogy bár látott már nagyon rossz helyen 300 euróért is, általában 400-700 euró közt mozog egy saját szoba ára, persze ennél lehet többért. Van, ahol ebben még nincsen benne a rezsiköltség. Ha valaki egy stúdiót bérel (ahol a konyhában van az ágyad), az nagyjából 800-1000 euró körül mozog, de ehhez még jöhetnek plusz költségek (például önkormányzati adó), ami évi több száz euró lehet házanként). Teljes lakást alsó hangon 1200 euróért lehet bérelni. Az összképhez hozzátartozik, hogy léteznek cégek, melyek magánkollégiumokat építenek. Ezeknél egy szoba körülbelül 600 euróba kerül és rendelkezik rendszerint saját fürdőszobával. Ilyen helyekre azonban csak úgy lehet bekerülni, ha az egyetemnek egyből jelezzük jelentkezéskor, hogy kérünk segítséget. Igaz, ez csak az első évben opció, és csak egy évig lehet ott maradni.
Útmutató a lakhatási helyzethez
Az nlc a Hollandiában tanuló magyar diákok, illetve a lakhatási válság okozta nehézségekkel kapcsolatban megkereste Magyarország hollandiai nagykövetségét. A külképviselet szerkesztőségünknek azt írta, hogy, más országok mellett Hollandiában is jelen van a Hungarian Youth Association (HYA) nevű szervezet, amely a külföldön tanuló magyar hallgatókat képviseli; platformot biztosít a tapasztalatcserére, valamint lehetőséget nyújt a hollandiai tanulmányok iránt érdeklődők közötti kapcsolatfelvételre. A diákszervezet egy részletes útmutatót állított össze a Hollandiában tanuló diákok segítségével, amely kitér többek között a lakhatás kérdésére is. Ez itt érhető el:
Southamptoni tapasztalatok: Megélni nem könnyű, de jó a közeg
Eszter testvére, Zsófia 2020 óta él az Egyesült Királyágban, ahol a southamptoni UK Solent Universityn filmkészítést tanul. A koronavírus-járvány legintenzívebb időszakában ment ki, és úgy érzi, mindenki számára fontos és hasznos, hogy kipróbálja, milyen érzés nemzetközi közegben élni. A hazai gimnáziumi élmények számára – testvéréhez hasonlóan – nem voltak túl pozitívak. Leszögezte, nem a tanárok, hanem a rendszer hibája, de úgy érzete, nyomasztó volt a légkör, és logikátlan, illetve folyamatos követelések voltak. Mint fogalmazott,
nem éreztem, hogy fejlődök, csak azt, hogy fogyok el.
Noha sok barátja arra biztatta, maradjon Magyarországon, ő biztos volt benne, ki akarja próbálni a külföldi továbbtanulást. Felmerült, hogy esetleg felvételizik a Színház- és Filmművészeti Egyetemre itthon, ezt azonban végül a családjával való egyeztetés után elvetette. Ha ugyanis felveszik, lecsúszott volna arról a lehetőségről, hogy Angliában igényelje még utoljára, az azóta megszüntettet, uniós diákok számára elérhető diákhitelt, mely teljes mértében fedezi a három éves képzését, és 30 év alatt kell csak visszafizetnie. A kocka tehát el volt vetve. Öt angliai egyetemre adta be 12. évfolyam végén a jelentkezését, és mindenhová felvették.
A külföldi diákélettel kapcsolatban Zsófi számára pozitív élmény volt a megtapasztalt „lazaság”. Hogy a tanárok a diákokra bízzák idejük beosztását. Mindössze heti háromszor kötelező bent lenni az egyetemen és akkor is csak 2-3 óra erejéig. A többi időt az előre rögzített, online anyagok átnézésével és a saját filmed fejlesztésével töltheted, önállóan, vagy a csapatoddal, illetve one-to-one órákat is tudsz kérni a tanároktól, ha szükséged lenne további segítségre. A tanárok mind szakmabeliek, akik a tanítás mellett aktívan dolgoznak, nyitottak és kíváncsiak a diákok ötleteire. Megjegyezte, hogy apró dolog, de sokat jelent, hogy például egyből válaszolnak a hallgatók e-mailjeire.
Ami Zsófia szerint nehéz, az a megélhetés kérdése az országban. A külföldi diákok – szemben a helyi diákokkal – nem igényelhetnek megélhetési támogatást, ezért mellékállásokat kell vállalniuk. Zsófi például kintlétének második éve óta részmunkát vállal egy helyi kávézóban, ahol minden hétvégén nyolc órákat dolgozik. Jobb hónapokban a borravalókkal együtt havi 6-700 fontot is megkeres. Az első két évben kollégiumban lakott, nemrég azonban összeköltözött három barátjával. Közösen fizetik az albérletet, ami körülbelül fejenként 380 fontot (171 ezer forintot) jelent.
Zsófia úgy tervezi, hogy a képzés után még egy évet tölt Southamptonban, aztán megpróbálja megvetni a lábát Londonban, és lehet, hogy elvégez egy mesterképzést is. Abban biztos, hogy most nem szeretne tartósan hazaköltözni. Úgy érzi, külföldön találta meg igazán a közegét. A családja azonban, elismeri, hogy olykor nagyon hiányzik. Testvérei közül egy szintén Angliában él, míg Eszter Hollandiában, egy további testvérük pedig –bár még Magyarországon van – lehet, hogy Bécsbe költözik hamarosan. Évente kétszer azért biztosan összejön a család, bár az emelkedő repülőárak miatt ezt egyre nehezebb megszervezni. A repülőtéren a búcsú, az tényleg a legrosszabb. De megbirkóznak vele a testvérek és a szüleik is. Mint Zsófia fogalmazott:
kibírják a szülők, mert tudják, hogy nekünk így a legjobb. Látják, hogy otthon nem érezzük jól magunkat, és itt kint szárnyalunk.
