Pintér Janka korábban nem akart édesanyja és édesapja nyomdokaiba lépni, ezért jogi karon tanult, ám ez annyira megterhelő volt számára, hogy végül otthagyta az egyetemet. Bár ellenkezett, most mégis a művész pálya felé vette az irányt: jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen másodéves hallgatója és alig várja, hogy hivatalosan is színésznő váljon belőle.
„A színház szeretete már az anyaméhben is bennem volt, a színházi öltözőben szoptatott édesanya, ott nevelkedtem, ez a világommá vált már akkor is. Próbáltam egy ideig letagadni, hogy engem ez vonz, de hiába járattak zseniképzőbe, és tanultam kiválóan, már ott is a színjátszás érdekelt, csak nem mertem mondani. A nagyszüleim nem szerették volna, ha anya nyomdokaiba lépek, más szakmát szántak nekem, ezért elnyomtam magamban, de ez visszaütött. Fizikai tünetei is voltak annak, hogy ez nem nekem való: gyakran szédültem, a gyomrom kikészült, a testem így jelzett… Sokat jártam orvoshoz, de nem tudták megfejteni, mi a bajom. Gyomorfekély közeli állapotban volt a gyomrom, nem tudtam magamat elengedni” – nyilatkozta a Blikknek Pintér Janka. Édesanyja rendező barátja, Béres Attila ajánlására nézte meg a marosvásárhelyi egyetemet, mely annyira megtetszett neki, hogy végül a költözés mellett döntött.
Pintér Tibor és lánya, Janka. (Fotó: Olajos Piroska)
„Én nagyon budapesti lány vagyok, imádom a színes városi életet, a sok barátomat, emiatt úgy gondoltam, Románia messze van, és nem akartam elköltözni sehova, aztán felvetődött bennem a nagy kérdés: a várost vagy az álmomat válasszam? Végül elhatároztam magam, mert Budapest megvár. Egyébként reggeltől estig bent vagyunk az egyetemen, a Nemzeti Színházba szoktak hívni statisztának és szép lassan kezdünk belekóstolni az igazi színházi életbe” – mesélte lelkesen Janka, akiről az is kiderült, hogy két éve újra rátalált a szerelem. A fiatal lány a jövőben független szeretne lenni pénzügyileg a szüleitől, és a színházi életben tevékenykedne továbbra is.
