61 éve zárták be az Alcatrazt, vagyis a világ egyik leghírhedtebb börtönét. A szigorú intézmény festői környezetben, az Alcatraz-szigeten helyezkedett el, azonban a börtön falain belül ez keveseket boldogított. A kis sziget Kalifornia államban, pontosabban a San Francisco-öböl kellős közepén található. A szigetet nagyrészt katonai létesítményként, majd börtönként használták, azonban az 1800-as években “civilek” uralták a területet.
Éles váltás: világítótornyok után egy bombabiztos katonai erőd?
A sziget történelmét tekintve jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk. Feltehetően az indián őslakosok horgászásra, illetve tojásgyűjtésre használták a területet, mivel ez volt a legideálisabb hely erre a tevékenységre az egész öbölben. A 9 hektáros terület két törzs szálláshelyeként szolgált, így a sziget lakossága körülbelül 10 ezer fő lehetett.
Légifelvétel az Alcatrazról, 1940 körül. (Fotó: PhotoQuest/Getty Images)
Az 1848-as évben azonban kitört a mexikói-amerikai háború, így még ugyanebben az évben kitört az aranyláz, vagyis a tömeges vándorlási hullám. Ennek köszönhetően robbanásszerűen megnövekedett San Francisco népessége, így egyre égetőbbé vált az öböl biztonsága. Kezdetben egy világítótornyot húztak fel a szigeten lámpaőrökkel, (ez volt az első működő világítótorony az Egyesült Államok nyugati partján) majd az amerikai hadsereg az 1850-es évek elején egy Citadellát, vagyis egy erődöt épített a szigeten. Az öböl védelemének érdekében a hadsereg 100 ágyút tervezett a szigetre telepíteni, azonban szerencsére ezeket soha nem kellett bevetniük, ennek ellenére a nyugati parton ez volt a legerősebben megerősített katonai helyszín. Néhány évvel később – vagyis az 1850-es évek végén – helyezték el az első katonai foglyokat, akiket ekkor még az őrház alagsorában tartottak. Az alagsort később egy faépület, majd a rendes cellákkal ellátott börtön váltotta fel, amelynek megépítésében a fogvatartottak is segédkeztek. Az épületet később csak “Sziklaként” emlegették, legendájának kialakulásában pedig nem kis szerepet vállaltak a világ legveszélyesebb bűnözői.
A „Szikla”, vagyis a börtönök börtöne
Az amerikai hadsereg több mint 80 évig használta a szigetet, majd 1934-ben a szigetet átadták az Igazságügyi Minisztérium Szövetségi Börtönhivatal számára. Az erődből szövetségi büntetés-végrehajtási intézet vált, azonban a 32 legproblémásabb katonai fogoly továbbra is a szigeten raboskodott. Az átadás részben a világválságnak köszönhető nagy bűnözési hullámnak is betudható. Szükség volt egy olyan börtönre, ahol a világ legveszélyesebb bűnözőit tartják fogva, ezért a kormány úgy döntött, hogy itt helyezik el a szövetségi börtönök legproblémásabb és javíthatatlan fogvatartottjait. A kormány ezzel a lépéssel azt az üzenetet szerette volna sugallni a közvélemény számára, hogy valóban fellépnek az egyre inkább terjedő bűnözési hullám ellen. Ennek tudatában nem csoda, hogy a legfontosabb elvárások közé tartozott, hogy a börtön olyan biztonsági rendszerrel rendelkezzen, amely kapcsán még a szökés gondolata sem merül fel a rabokban. A börtön vezetői pedig tettek is arról, hogy senkinek ne jusson eszébe szökési terveket gyártani.
A keménykezű igazgató
Miután a lakosságot sikerült megnyugtatni azzal kapcsolatban, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti őket, nem volt más hátra, mint hogy megtalálják a börtön vezetésére alkalmas igazgatót. A választás James A. Johnston-ra esett, aki immár 20 év büntetés-végrehajtási tapasztalattal rendelkezett. Meglepő, de annak ellenére, hogy rendkívül szigorú volt és még halálbüntetésektől sem rettent vissza, hitt abban, hogy a megfelelő módszer segítségével az elítéltek vissza tudnának integrálódni a hétköznapi életbe.
Úgy vélte, hogy abban az esetben, ha a fogvatartottak rendelkeznek célokkal és érzik, hogy valami hasznosat csinálhatnak, akkor az nagyban megkönnyíti a társadalomba való visszailleszkedésüket. Ennek kapcsán lett ismert az egyik híres kezdeményezés, amelynek keretén belül a rabok Kalifornia útjait újították fel. A munkájukat pedig különböző kiváltságokkal fizették meg. Ilyen lehetett például a látogatás, levelek írása a szeretteiknek, hozzáférés a börtön könyvtárához vagy más szabadidős tevékenységek lehetősége. Az igazgató elkötelezett volt amellett, hogy segítse az elítéltek beilleszkedését, ezért számos képzési programot is indított. Persze soha nem hagyta, hogy jó szándéka bárkit is megtévesszen, ezért a szabályszegést a lehető legszigorúbban büntette. Johnston 14 évig volt az Alcatraz igazgatója, ez idő alatt pedig nem rettent vissza a kivégzések levezénylésétől, továbbá az sem tántorította vissza, ha a legveszélyesebb bűnözőket kellett fegyelmeznie.
Az Alcatraz B blokkjának egyik cellája, ahonnan három fogoly szökött meg 1962. június 12-én. A képen látható az eltakart lyuk, amin keresztül kijutottak. (Fotó: Bettmann/Getty Images)
Az Alcatrazt sokáig úgy emlegették mint az „Egyesült Államok Ördög-szigetét”, éppen ezért az ember könnyen azt hihette, hogy a Föld legmélyebb bugyráról van szó, ahol szörnyű körülmények között tartják fogva a rabokat. Meglepő, de a beszámolók azonban egészen másról árulkodtak. Az egyik fegyenc, Willie Radkay egy interjúban azt mesélte, miszerint az őrök végig tisztelettel bántak velük, ráadásul a börtönbeli koszt sem volt másodlagos. Véleménye szerint a büntetés-végrehajtás rendszerén belül itt ette a legfinomabb ételeket. Az Alcatrazban egy rabnak csak négy dologhoz volt joga: élelemhez, ruházathoz, orvosi ellátáshoz és menedékhez. Abban az esetben, amint a börtön tisztviselői úgy érezték, hogy egy férfi már nem jelent nagy fenyegetést és be tudja tartani a szabályokat, visszavitték egy másik szövetségi börtönbe, hogy ott töltse le a büntetését.
A börtön leghíresebb foglya: Az “alcatrazi madárember”
A börtön leghíresebb foglya Robert Stroud volt, akit csak az alcatrazi madáremberként emlegettek (még annak ellenére is, hogy soha nem volt madara). Stroud-ot 1909-ben emberölésért ítélték el. Börtönbüntetése alatt rátámadt egy rabra, aminek eredményeként egy másik börtönbe helyezték. Stroud nem sokkal később megölt egy őrt is, amiért halálra ítélték. Édesanyja könyörgött fia életéért, így 1920-ban változtattak az ítéleten és életfogytiglani börtönbüntetést kapott. A férfi összesen 54 évet töltött a rácsok mögött, ebből 14-et az Alcatrazban.
Burt Lancaster (középen), Robert Stroud szerepében, Az alcatrazi madárember c. filmben, 1962. (Fotó: FilmPublicityArchive/United Archives via Getty Images)
Az 54 évből 30-at azzal töltött, hogy madarakat tanulmányozott, végül pedig két könyvet is írt a kanárikról és betegségeikről. Kezdetben a börtön tisztviselői is támogatták Stroud tanulmányait, azonban gyakran bukkantak csempészett holmikra, amiket a madárketrecekben rejtettek el. Egyik alkalommal például felfedezték, hogy a tudományos kutatásához kért eszközöket házi sörfőzésre használta fel.
Csak egyetlen szökési kísérlet volt “sikeres”
A börtön működésének 29 éve alatt összesen 36 rab próbált megszökni, és akadtak olyanok, akik többször is megkísérelték a műveletet. A legendák szerint az öbölben tartózkodó cápák miatt szinte lehetetlen volt a menekülés, azonban valójában csak kisméretű, dögevő cápákról van szó, amelyek a tenger fenekén tartózkodtak. Az emberre sokkal nagyobb veszélyt jelentettek az erős áramlatok és a hideg víz. Továbbra is vita övezi, hogy mikor tekinthető sikeresnek egy szökési kísérlet, pláne az Alcatraz esetében. Kijutni a cellából? Elérni a vizet úgy, hogy közben nem kapnak el?
Három fogoly, akik megszöktek az Alcatrazból 1962-ben: Clarence Anglin, John William Anglin és Frank Lee (Fotó: Getty Images)
Az Alcatraz története során egyetlen szökést tekintettek sikeresnek, azonban a szökést végrehajtó rabok vélhetően nem élték túl, mivel eltűnésük után soha nem került elő olyan bizonyíték, amely azt igazolná, hogy életben maradtak. Frank Morris, Allen West és a testvérpár, John és Clarence Anglin együtt eszeltek ki egy menekülési tervet. A négy férfinak hat hónapba telt, mire az étkezőből kicsempészett kanalakkal és fűrészlapokkal kiszélesítették a mosdó szellőzőnyílását. Az így keletkezett lyukat pedig kartonpapírral takarták el. Felszerelésükkel együtt körülbelül 15 métert ereszkedtek a szellőzőcsövön át, majd átmásztak a közel négy méteres drótkerítésen. A nyomozók becslései szerint valamivel este 10 óra után hagyták el a szigetet egy tutajon, azonban a hiányuk csak reggel tűnt fel az őröknek. Az elkövetkező években az FBI nyomozást indított a négy férfi ellen azonban továbbra sem kerültek a nyomukra. Úgy vélik, miszerint megfulladtak a vízben.
Egyes híresztelések szerint ez a szökési kísérlet volt az oka annak, hogy bezárták az intézményt. Az igazság azonban az, hogy a börtön fenntartási költségének, illetve állapotának drasztikus romlása miatt döntött úgy Robert F. Kennedy, hogy bezáratja a fegyházat. 1963. márciusában az utolsó rab is elhagyta a szigetet és a világ egyik leghírhedtebb börtöne bezárta a kapuit.
Via: 1
