Az első olyan skót uralkodó, aki állatólag affinitást mutatott az unikornisok iránt, az az 1165 és 1214 között uralkodott I. (Oroszlán) Vilmos volt. Állítólag még a skót királyi címerre is feltetette az egyszarvút, igaz, ennek semmi bizonyítéka nem maradt fenn.
A skót királyi címer unikornisokkal való ábrázolásának legrégebbi változata a Rothesay-kastély kapuján maradt fenn: erről úgy vélik, hogy legkésőbb III. Róbert uralkodása idején készülhetett, amely 1406-ban ért véget. Az unikornisok ezután 1484 körül megjelentek a skóciai pénzeken, III. Jakab pedig egyszarvúnak és félegyszarvúnak nevezett aranyérméket bocsátott ki. Az érme egyik oldalát nap vagy csillag, míg a másik oldalát egy egyszarvú díszítette, amely a skót királyi zászlót támasztotta alá.
A 16. század első felében uralkodó V. Jakab által használt címeren két pajzstartó unikornis volt látható. VI. Jakab azonban változtatott ezen, amikor I. Jakab néven Angliában is trónra lépett: úgy döntött, hogy egyesíti a skót és az angol címert. A skót változatban az egyszarvú állt a jobb oldali, domináns pozícióban, míg az angol verzióban az angol oroszlán kapott helyet ezen az oldalon. Az Egyesült Királyság királyi címerén a mai napig is megtalálható a pajzstartó oroszlán és ezüst egyszarvú.
Az Edinburgh-i Mercat -kereszt, tetején a Királyi Egyszarvúval (Fotó: Getty Images)
De miért épp az unikornis?
Az egyszarvúakkal kapcsolatos mítosz, hogy azokat csak úgy lehet csapdába ejteni, ha egy szüzet használnak csaliként. Sevillai Szent Izidor a 7. században azt állította, hogy az unikornis elaltatható egy fiatal lány ölében, ilyenkor ugyanis félreteszi minden vadságát. Az erő és a tisztaság ezen kombinációja lehet az oka annak, hogy a skót királyok az egyszarvút választották szimbólumuknak. Azt feltételezik, hogy az ábrázolásokon az unikornisokat körülvevő láncok azt jelképezhetik, hogy a skót királyoknak megvan az erejük egy ilyen veszélyes fenevad elfogására.
Egy másik lehetséges magyarázat, hogy miért az unikornisra azért esett a választás, az, hogy a folklórban az oroszlán ellensége volt, ami pedig Anglia szimbóluma, így rímelt a két szomszéd közötti ellenségeskedésre. A Oroszlán és az egyszarvú című mondókát a dominanciaért küzdő lényekről írták. A mondóka legrégebbi fennmaradt példánya 1776-ból származik, de szinte biztos, hogy azt megelőzően szóban már sokkal korábban is terjedt.
