Antoni Gaudí nevének hallattán a legtöbbünknek beugranak az érdekes, színes mozaikos épületek, természetből inspirálódott motívumok, a kirívó, különc tervezések és egy befejezetlen mestermű. Így, ha Barcelonának választani kellene egy védőszentet, az biztosan az építészzseni lenne.
Ez egyébként nem is áll olyan távol a valóságtól. Gaudí a vallásnak szentelte az életét, miután élete első és utolsó nagy szerelme, Josefa Moreau nem viszonozta a férfi érzelmeit. Így minden szenvedélyét a leghíresebb munkájába, a világ egyik leggyönyörűbb templomába, a Sagrada Famíliába fektette, mely még befejezetlenségében is megismételhetetlenül monumentális. És mivel erős katolikus hite – a templomon túl – más alkotásaiban is vissza-visszaköszönt, nem meglepő, hogy Isten Építészének keresztelték.
Antoni Gaudí (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images)
Innen már csak egy lépés a szentté válás…! 1992-ben pedig egy kifejezetten ebből a célból létrejött szervezett boldoggá avatásra terjesztette fel, ezzel valóban elindítva a folyamatot. 2015-ben Ferenc pápa már kifejezte nyitottságát az ügyben, „nagy misztikus”-nak nevezve a katalán lángelmét.
Ez a jelző – már nem a vallási, hanem titokzatosságot jelentő értelmében – pedig abszolút kifejezi Gaudí életét és munkásságát. Terveivel forradalmasította és megalapozta a katalán modernista építészeti stílust, miközben igazi csodabogárként élte a napjait. A Barcelonai Építésziskolából egészen kis híján nem bukott csak ki, s mikor végre nagy nehezen kézhez kapta a diplomát, az intézmény igazgatója, Elias Rogent így nyilatkozott róla:
„Talán egy őrültnek, talán egy zseninek adtuk oda ezt az oklevelet. Idővel kiderül.”
És így is történt. Gaudí már a legelső megbízásait olyan különlegessé tette, amire senki más nem lenne képes: szürrealista lámpaoszlopokat tervezett. Minden lámpa egy picit különbözik a többitől, és ezt a saját szemeddel is megvizsgálhatod a barcelonai La Rambla sétálóutcából nyíló Plaça Reial téren. És ha már ott vagy, rá fogsz jönni, hogy nincs olyan tere vagy utcája a városnak, amin Gaudí ne hagyta volna rajta a keze nyomát.
Plaça Reial tér (FOTÓ: Profimedia/ IMAGO)
Casa Vincens és a Güell park
A Casa Vicens volt az első komolyabb megbízatás, amit Gaudí építészként kapott. A megrendelő egy Manel Vicens i Montaner nevű bróker volt, aki Barcelona mai Gràcia negyedében képzelte el a nyári lakját.
A harmincegy éves Gaudí 1883 és 1885 között dolgozott a házon, mely egyike volt azon épületeknek, amik útjára indították a katalán modernizmust.
A Casa Vicens befejezése után találkozott párfogójával, Eusebi Güell, a katalán iparmágnással, aki több megrendelést is kért az építésztől – köztük a fiatal Gaudí addigi legnagyobb projektjét, a Güell parkot. Az eredeti, 1890-ben született elképzelés egy parkos kertváros kialakítása volt a tehetős családok számára, ahol a természet és a lakhatás szimbiózisban van egymással.
Bár a park és az utak kiépültek (minden szeglete különleges, egyedi és megmásíthatatlanul gaudís), a megtervezett hatvan villából csak kettő készült el – s ezek közül egyiket sem Gaudí tervezte. Azonban az egyiket megvásárolta, és az unokahúgával és apjával együtt beköltöztek. Ez ma már a Gaudí Ház Múzeum.
Güell Park (Fotó: Getty Images)
Casa Milá
Ennek ellenére az építész nem ott telepedett le. Gaudínak ugyanis szokása volt életvitelszerűen beköltözni az éppen készülő épületeibe. Így volt ez a Casa Milàval is, melyen 1905 és 1910 között dolgozott. A ház a tenger inverz megjelenítése: az általában fehér habok most sötét korlátokként jelennek meg, míg maga a ház világos hullámokat idéz. A tenger tematikája a ház belsejében is visszaköszön, nincs egyetlen nyugodt, egyenes vonalú felülete sem.
Vajon ez volt az elképzelése a megrendelő gazdag textiálgyárosnőnek, Roser Segimon de Milànak is? Nem valószínű.
Az ügyfélnek Gaudí szemében addig volt igaza, amíg meg nem bízta a háza tervezésével az építészt. Onnantól kezdve a férfi víziója érvényesült, figyelembe sem véve a fizető kuncsaft igényeit. Ezt Milà a saját bőrén is megtapasztalta.
Casa Mila (Fotó: Dominic Jones/Loop Images/Universal Images Group via Getty Images)
Igazi presztízsnek számított egy Gaudí-féle házban élni, annak megjelenésében így nyugodt szívvel biztosított szabad kezet az építésznek a nő. Egyetlen kérése volt csupán: szerette volna, ha a nappali valamivel tágasabb lenne, mert szeretné szórakoztatni a vendégeit. Mivel ügyes zongorista volt, úgy képzelte, a zenei tudásával kápráztatná el a partijain résztvevőket. Ez azonban nem illett Gaudí koncepciójához. Ezért azt javasolta a nőnek, hogy ha ennyire szórakoztatni akarja a népet, tanuljon meg hegedülni, az ugyanis kisebb helyet foglal.
Casa Batlló
A Casa Milà építésével nagyjából párhuzamosan Gaudí a Casa Batlló renoválásával is foglalkozott. A Csontok háza néven is ismert épület egyike a Passeig de Gràcia utcájának Illa de la Discòrdia (azaz a Disszonancia szigete) nevű blokknak, melyben a katalán modernizmus négy legkiemelkedőbb építésze Lluís Domènech i Montaner, Antoni Gaudí, Josep Puig i Cadafalch és Enric Sagnier igyekeztek megalkotni a leglenyűgözőbb épületet.
Éppen ezért spanyolul a Káosz almájaként is hivatkoznak rá: nem csupán az építészek egymástól teljesen eltérő stílusa miatt, hanem mert a legszebb címéért is versenyeztek. Pont, mint a trójai háború idején a három görög istennő.
Az ember azt gondolná, hogy egyértelműen a Csontok házát választották a legkiemelkedőbb alkotásnak, hiszen egy komplett történetet mesél el. Egészen konkrétan Katalónia és Barcelona védőszentje, sárkányölő Szent György legendáját.
A ház teteje a sárkány testét jelképezi. A koponyákat formáló erkélyek a szörnynek áldozatként bemutatott lányokat, míg a növényes homlokzat a királylány megmentése után a sárkányvér öntözte föld kivirágzását szimbolizálja.
Ihletett mestermunka, mint Gaudí tervei általában.
Bár manapság rengeteg rajongója van, és anno olyan csodálókat tudhatott magáénak, mint Salvador Dalí, az 1900-as években nem mindenki értékelte a géniuszát. Most nem Pablo Picassóra gondolunk éppen, aki Gaudíval együtt a Sagrada Famíliát is a pokolba kívánta. Hanem a „házszépítési verseny” szavazóira: Gaudí ugyanis 1906-ban és 1907-ben is alulmaradt riválisaival szemben.
La Sagrada Família
Gaudí életének fő műve, amivel mindenki azonosítja az építészt: a Szent Család-templom. Az 1882 óta épülő szentegyházat azonban nem ő, hanem Francisco de Paula del Villar kezdte el felhúzni először neo-gótikus stílusban. Technikai problémák miatt végül megváltak tőle, a helyét pedig Gaudí vette át, és teljesen másik irányba vitte az épület terveit.
A kívül-belül alaposan, aprólékosan átgondolt templom homlokzata többek között Jézus életének eseményeit ábrázolja különféle természeti elemekkel körülvéve. A templomba lépve egy erdőben találjuk magunkat, ahol naplementekor érvényesül leginkább a színes ablakokon gyönyörűen átszűrődő fény.
A Sagrada Família nem titkolt célja a természet és ember szimbiózisa, illetve a különböző vallási ellentétek kibékítése: ebben a templomban tényleg mindenki egyenlő.
Sagrada Familia (Fotó: Neale Clark / Robert Harding Premium / robertharding via AFP)
Gaudí a tökéletességre törekedett, ennek érdekében pedig a lehető legjobb mestereket alkalmazta a részfeladatok kivitelezésére. Ez a döntés mentette meg a Sagrada Famíliát attól, hogy soha ne készülhessen el: az 1936-os spanyol polgárháborúban az eredeti tervek elpusztultak. Gaudí azonban korábban minden mester számára készített másolatokat, így zavartalanul (ekkoriban már Gaudí nélkül) folytatódhatott tovább a munka, melynek a katalán mérnökzseni az életét szentelte.
Mint mondtuk, Gaudí gyakran az épülő házaiban lakott – nem volt ez másképp a Sagrada Famíliával sem. A fiatalon még divatos, magára sokat adó Gaudí élete utolsó éveiben nem igazán foglalkozott a külsejével. Minden energiáját a szenvedélyprojektjének befejezésének szentelte.
Így aztán, amikor 1926-ban a zsidónegyedbe igyekezett egy másik megbízásáról tárgyalni, és sietségében nem figyelt oda, elütötte egy villamos – az emberek azonban nem rohantak segíteni a híres építésznek. Hogy miért? Mert a látszat egy hajléktalan csavargóról árulkodott. Egészen másnapig kellett várni, hogy megkapja a szükséges orvosi ellátást, mikor is a Szent Család-templom káplánja felismerte Gaudít. Ekkor azonban már késő volt. Antoni Gaudí pedig belehalt a sérüléseibe.
Sagrada Familia (Fotó: ALBERT SALAM/Notimex via AFP)
A Sagrada Famíliát Gaudí halálának 100. évfordulójára, 2026-ra tervezik befejezni. Ez azonban csak egy terv: a templom nagyrésze valószínűleg tényleg elkészül a jövő évre, a dekoratív elemek, illetve ám a főbejárat munkálatai még akár 2032-ig is elhúzódhatnak.
Ez utóbbi elkészültét még egy lakhatási vita is befolyásolja. A főbejárathoz ugyanis Gaudí egy óriási lépcsősort tervezett, amelynek viszont útjában áll három lakóház, több, mint ezer családja is. Az érdekellentétet a Barcelonai Városi Tanácsnak kell rendeznie – amíg ez nem történik meg Gaudí főműve örökre befejezetlen marad.
(Forrás: The Culture Trip, Artland)
