Ez a kinyilatkoztatás nem egy emberhez, hanem 10 embertípushoz szól, akik rendszeresen kiverik a biztosítékot a BKV-n. Nélkülük az utazási élmény még akár nyugalmas és kielégítő, már-már unalmas lenne. De szerencsére itt vannak ők, akik garantálják a vérnyomás-emelkedést, a tikkelő szemeket, és a robbanás közeli állapotot, amit csak cinizmussal lehet kibírni.
A gondolkodó
Mintha élete legfontosabb döntést kellene meghoznia, olyan alapossággal méri fel az egyébként teljesen üres járatot. Balra induljon? Netán jobbra? Melyik széket foglalja el, amelyik a sofőr mögötti soron van, vagy a másikat? Ja, nem, az nem jó, oda besüt a nap. De a bal oldal meg nem szimpatikus számára. Miközben ezen morfondírozik, természetesen egyetlen tapodtat sem mozdul az ajtóból, így aki mögötte áll, annak ki kell várnia, amíg részletes megfontoltsággal meghozza ezt a sorsdöntő elhatározást.
Az ajtóban megálló
A gondolkodó egy leszármazottja, annyi különbséggel, hogy ő nem akar leülni. Kizárólag az ajtóban szeretne megállni, akkor is, ha emiatt más már nem fér fel. Olyan, mintha egy matrica jelezné a helyét a padlón, hogy „itt állj meg”, és ő tartja magát hozzá, szigorúan. Kerülgetheted, próbálkozhatsz, de maximum akkor tudsz mellette érvényesülni és esetleg beljebb lépni, ha váll harcmodorral arrébb lököd – amit természetesen minimum felszisszenéssel, szemforgatással, de alkalmanként hangos „nem látsz a szemedtől, bunkó” felkiáltással fogad.
Az ajtóban megálló 2.0
Az ajtóban megálló szöges ellentéte, aki nem a felszállás után kerül az utadba, hanem leszálláskor. Ha egy centimétert előre hajolna, az orrát az üveghez tudná nyomni. Mindenképpen szeretne elsőként felszállni, a baj csak az, hogy ehhez nem várja meg, amíg te és a többiek leszállnának. Ekkor beveti a vezércselt, a két ember közötti hézagon keresztül furakodva ugrik be a szerelvénybe, amit gyakorlott bkvzók csak harmonika manővernek hívnak, hiszen pont úgy próbálja magát átpréselni, ahogyan a hangszer is összenyomódik minden egyes alkalommal. Ha szólni mersz érte? Nem teszed zsebre, amit kapsz.
A tolakodó
A tolakodót onnan ismered fel, hogy pofátlanul beáll mindenki elé. Igen, akkor is, ha a végállomásról indultok, összesen ti ketten vagytok a megállóban, üresen jön a jármű, de ő mindenáron helyzeti előnyt szeretne. (Általában ő az egyébként, aki aztán A gondolkodó attitűdöt is felveszi.) Valamiért fontos neki, hogy elsőként szálljon fel, és olyan mértékben semmibe vesz, hogy kapásból kétszáz lesz tőle a vérnyomásod. Ha viszont úgy döntesz, hogy versenybe szállsz, hiszen mégiscsak te voltál ott előbb, akkor biztos lehetsz abban, hogy ez közelharc szituációvá növi ki magát, ahol az erősebb – vagy makacsabb – győz.
A belül ülő
Végállomáson és nagy csomópontoknál, ahol kiürül a jármű, ő szeretne elsők között leszállni. Sosem tudod meg, hová siet, de egy biztos: ha kell, a székszomszédján és a húsz másik, heringként álló utason is átnyomakszik, mert ő itt és most le akar szállni. (Ő egyébként a repülőjáratokon is tipikusan az, aki az ablaknál ül, de amint földet ér a repülő, már csatolja ki az övét és feláll, mindegy, hogy egyébként nem tud a mellette helyet foglalóktól kijutni.) Biztos, hogy legalább két ember lábára rálép, másik hármat meg fellök, de a lényeg, hogy sikeresen keresztül viszi a tervét – akár mások testi épségét veszélyeztetve is.
Fotó: Getty Images/Rafael Elias
A telefonáló
Azzal a felkiáltással, hogy ne teljen unalomban az út, végig hívja az egész családot. Jobb esetben csak szimplán ordít a telefonba, így te is pontosan tudod, hogy a csalfa Gizi a Bélával összefeküdt, meg hogy a gyerek már három napja nem kakilt. Rosszabban kihangosított mobil mellett még a hívófél válaszait és magvas gondolatait is meghallgathatod, akár akarod, akár nem. Mit tehetsz? Leginkább semmit, végig hallgatod és imádkozol, hogy lemerüljön a telója. Vagy, felfogod úgy, hogy ingyen cirkusz is járt a bérletedhez, jegyedhez.
A hangfallal zenehallgató
Rendes esetben az ember úgy hallgat zenét, hogy azzal mást ne zavarjon. De nem ő! Egoizmusa olyan mértékű, hogy úgy gondolja, a zenei ízlését mindenkinek meg kell ismernie. Ezer decibellel üvölteti a hangszórót, mintha fesziválon buliznátok és nem pedig a tömegközlekedésen utaznátok. Ettől persze a saját gondolataidat sem hallod meg, és ha egészen „szerencsés” vagy, akkor még énekel is mellé.
A sorozatnéző/olvasó
Vagy sorozatot néz vagy olvas, igazából mindegy is, a lényeg, hogy teljesen kizárja a külvilágot, és ezáltal akadályoz mindenkit. Mint egy megbűvölt zombi sodródik az árral és ha az izgalom a tetőfokára hág, képes a tömeg kellős közepén megállni, hogy az élményt teljességében megélje. Az már mindegy, hogy átesel rajta, neki ütközöl, esetleg miatta nem tudsz a saját ritmusodban haladni.
A székfoglaló
Vele már mindannyian találkozhattunk, ő az, aki két ülést tart fenn: egyet magának egyet pedig a cuccainak, közben pedig úgy tesz, mintha a suhanó tájat figyelné, és mikor megszólítod, még ő van felháborodva. Jellemzően hangos ciccegések és egyéb méltatlankodások mellett kapja fel a holmiját, és közben olyan tekintettel méreget, mintha legalábbis a Taigetoszról taszítottál volna le egy tucat gyereket.
Az egymegállós
A nevéből is kiderül, hogy kizárólag egy megállót utazik, de természetesen elsőnek száll fel, hogy aztán a következő megállónál mindenkin átgyalogolva leszálljon. Az túl egyszerű lenne számára, ha sereghajtóként helyezkedne, hiszen ez azt jelentené, hogy sokkal könnyebben le tudna pattanni. De abban ugye mi jelentene kihívást?
