Én magam is megfordultam már Lengyelországban, ráadásul volt szerencsém eltölteni egy szemesztert a Jagelló Egyetemen is, de amikor nekiültem az ottani vízparti úti célok közt válogatni, biztos, ami biztos, az internet mágikus segítségével felvettem a kapcsolatot egy régi középiskolai ismerőssel, akiről tudtam, nemrég Angliából Lengyelországba települt. Alkalmi túravezetőnk ráadásul épp most jött bele a vízpartok felfedezésébe, és úgy általában véve a félig szülőföldjének tekinthető ország menthetetlen megszeretésébe – Vanda anyai ágon ugyanis lengyel, ezáltal teljesítve be a lengyel-magyar testvériséget, 3D-ben. Lássuk, mire jutottunk ketten.
Fotó: Mészáros Vanda
Először is válasszunk térséget és persze közlekedési eszközt
Egy olyan, számunkra gigantikusnak tűnő ország kapcsán, mint Lengyelország, muszáj döntést hoznunk, mégis melyik régióba igyekszünk. Persze a ráérősebbek összetettebb körutakat is tehetnek, de lehet, szerencsésebb lépésről lépésre felfedezni a kikapcsolódási lehetőségeket és persze a kapcsolódó természeti kincseket.
Beépített helyi tudósítónk elmondása alapján az autóval történő közlekedés a szerencsésebb. Foci-EB ide vagy oda, az infrastruktúra, az autópályarendszer és a vasúti hálózat nem feltétlenül itt a legkiválóbb a kontinensen. Elmaradottságról szó sincs, ráadásul az olcsó Flixbus szolgáltatásokkal kényelmesen eljuthatunk A-ból B-be. Ehhez azonban érdemes előre tervezni, időben járatot foglalni. Így aki jobban szereti a spontán megoldásokat, ár-érték arányban jobb, ha autóval közlekedik.
Lustáknak és rövid időre kimozdulóknak
Gépjárművel Magyarországról nekiindulva rögtön a talán legszebb és legkülönlegesebb dobásban lehet részünk. A nálunk a kissé félrevezető Halastó néven ismert Morskie Oko (morszkje oko) Dél-Lengyelország ragyogó vizű, különleges tengerszeme. Ha már itt tartunk, maga a tengerszem elnevezés is csalóka, hiszen az ilyen jellegű tavaknak a világon semmi közük a tengerhez, annál inkább a gleccserekhez. A jégkorszak utáni olvadás következtében, a különböző hegyekben meginduló jégtömbök esetenként olyan elementáris erővel feszültek a kőzet felszínének, amellyel szépen kivájtak maguknak egy-egy grandiózus mélyedést. Ennek következtében impozáns környezetben, csipkés hegycsúcsok magaslatai között kialakultak tavak, amelyek ennek a remek kombinációnak köszönhetően vonzzák a turistákat.
A lengyel Halastó egyébként a Tátra legnagyobb kiterjedésű (34,54 hektár) tava. Lengyelországi tanulmányaim során volt szerencsém felmászni a különleges helyszínhez, a kiindulópont ráadásul a hátborzongató és egyben magával ragadó hangulatú Zakopane (zákopáne) volt. Így elmondhatom: aki egy közelebbi, ám annál látványosabb túrával indítaná az országgal való ismerkedést, itt biztosra mehet: izgalmas élményben lesz része, ráadásul elég egy hétvégét a túrára szánni. Bár a menet komolyabb felkészülést nem igényel, azért érdemes rendes felszereléssel nekivágni a tóhoz vezető útnak. Idősebbeknek, betegeknek opció lehet a lovasszekérrel való közlekedés. A célnál pedig, a kilátáson felül egy jó kis hütteszerű házikó és persze némi finomság is várja az utazókat.
Ha már Zakopanéban járunk, érdemes elmélyedni Stanisław Ignacy Witkiewicz (sztányiszuáv ignáci vitkievics), vagy röviden Witkacy (witkáci) irodalmi és képzőművészeti munkásságában, megnézni a család gerendaházát, és ha még van erőnk, rászánni egy kis időt Karol Maciej Szymanowski (károl mácsej simánovszki) 20. századi zeneszerző műveire és otthonára. A két alkotó kapcsán talán kiderül, miért neveztük Zakopanét kissé hátborzongatónak, mégis eksztatikusnak.
A zakopaneinfo.hu oldalán további hasznos információkat is találhatunk, ha a környéken túráznánk és nézelődnénk. És bár a szezon még nem indult be, a síugrás szerelmeseinek érdemes majd télen is visszanézi a dél-lengyelországi városba.
A Morskie Oko mellett a “csak módjával” utazóknak Solina vidéke lehet még érdekes. A Solina-tó, azaz a Jezioro Solińskie (jezsóró szolinyszkje) a lengyel-ukrán határ közelében fekszik. Informátorunk, Vanda ottani vitorlás élményeit bölcs tömörséggel csak így jellemezte:
Istenem, de tuti volt!!!
A mesterséges tó a nem túl szép emlékű 1968-as évben született, a gátrendszer kapcsán létrejött képződmény így épp idén 50 éves. A hajózás iránt fogékonyak számára kihagyhatatlan célpont a fél évszázados tó, ráadásul az egészet hegyek veszik körbe, úgyhogy a háttér is elég pazar.
Fel, északra!
A jelentős távolságok és a még mindig vonzó árakkal operáló fapados járatok miatt a nyaralást és felfedezést repülővel is megkezdhetjük. Ha Varsót lőjük be origónak, elég mozgásterünk lesz a nézelődésre. (Bécsből indulva Gdańsk és Gdynia is elérhető olcsó járatokkal.) Először is, ugyebár ott van a tenger. A Balti-tenger nem egy kimondott Adria, de a már említett környezeti változások miatt mára lassan nem csak a csúcshőmérséklet alatt, hanem egész nyáron fürödhető a sós lé. Gdynia (gdinyá) kifejezetten kedvelt északi fürdőhely, jó időben sajnos küzdeni kell a törülközőnyi helyekért. Gdańsk (gdányszk) pedig, hát… Gdańsk. A több száz éves történelmi lenyomat újra és újra csodálni valót kínál az érkezőknek.
Ha maradnánk az édesvizű tavaknál, a legkedveltebb helyszínt, a Mazuri-tóvidéket (vagy tóhátságot) könnyedén bevehetjük. Vandától azt is megtudtuk, hogy „minden varsói idenyomul”, így a fővárosi lakossággal könnyedén életre szóló barátságokat köthetünk „»van az a vodka« jeligére”. Erre vonatkozó személyes tapasztalataim a krakkói félévemből származnak. Amint kiderült, hogy magyar vagyok, mindenki ősrégi barátként veregette a vállamat.
Ha az ember még lengyelül is képes megszólalni, garantáltak a könnyek és az összeborulás, na meg az ingyen italok.
Ha 2004 óta változott volna a helyzet, elnézést kérek.
Az 52 000 km²-en elterülő tóvidéket egyébként szintén a jég mozgása hozta létre. Vitorlázóknak, szörfösöknek, horgászoknak, túrázóknak, kajakosoknak, lovasoknak és kerékpárosoknak, valamint az úszni vágyóknak is tökéletes célpont. A végeláthatatlan (de legalább is 2000-re becsült) számú tó mellett erdőségek és persze történelmi városok is felbukkannak. Mikołajki (mikouájki) például olyan, mintha egy film díszletét hagyták volna hátra állandó használatra. Święta Lipka (svjenta lipká) barokk épülete, a Szűz Máriának szentelt zarándoktemplom kihagyhatatlan látnivaló, de az egyszerre három tó partján fekvő Augustów (augusztúf) is közkedvelt kiindulási pontja a környéken túrázóknak és pihenőknek. Arról nem is beszélve, hogy itt található a magyar szemnek oly kedves Pisa folyó, melyben Pisz (pis)városában és környékén gyönyörködhetünk.
És ha már észak és tóvidékek, nem hagyhatjuk ki a tervezésből a Pojezierze Kaszubskie-t (pojezserzse pasubszkje), a Kasub-tóvidéket sem. Míg Zakopane környékén a különös gurálok (lengyelül: górale [gúrále]) élnek, addig északon a kasubok (lengyelül: kaszubi [kászubi]) alkotnak egy izgalmas és büszke népcsoportot. Vanda rövid magyarázata alapján a kasuboknak
saját nyelvük van, amit alig lehet érteni. Ráadásul nagyon büszkék is ám erre. Hiába, kasubnak születni kell!
Ha a Kasub-tóvidékre igyekszünk, készüljünk meleg holmival, az átlaghőmérséklet ugyanis július-augusztusban is mindössze 16,5 fok, a maximum pedig 21 fok körül alakul. Aki tehát nem az az „olvadozós” típus, és már nem bírja az otthoni kánikulát, az ezen az izgalmas területen kicsit lehűtheti a kedélyét.
Fotó: Mészáros Vanda
Ha már fáznánk…
A fent említett tóvidéktől nem messze, kissé délre található Wdzydze-tó (vdzidze)izgalmas ellenpont lehet. Ezzel kapcsolatban egy az egyben megosztjuk helyi szakértőnk és frissen a tónál járt kalauzunk véleményét: „Apám!!! A Wdzydze egy kereszt alakú tó, amelyen lehet szörfözni, kajakozni, vitorlázni, és persze körülötte bringázni is. Dimbes-dombos a táj, de ami a legfontosabb, rengeteg sosna, magyarul erdeifenyő van erre. Emiatt aztán sok a gomba és az áfonya! A tűlevelű erdőnek teljesen más a jellege, a hangulata, mint a lombhullatóknak. Én is rajongok ezért a vidékért, és az egész családom is!”
A kis szigetkék és a mélyzöld szín nagyon hangulatossá teszi a tájat. Itt biztosan kisimulnak az idegek egy nehezebb szezon után.
És ha hiányozna a Tüskevár-életérzés…
A fehérorosz és a litván határ közelében, Białystoktól (bjáuisztok) nem messze, az ország észak-keleti részén található Biebrzanski Park Narodowy (bjebrzsanszki párk národóvi), vagyis a Biebrzanski Nemzeti Park a Tisza hangulatát idéző lassú csordogálást és sok-sok felfedeznivalót ígér. Ez a hely talán a természetbúvár típusok számára lehet a legigézőbb, az élővilág felfedezését ráadásul egészen izgalmas módon is megtehetjük. A kenutúrák mellett ugyanis itt egész és az egész kis „mozgó házakat” bérelhetünk, melyeken beutazhatjuk a folyót. Számos hasznos információt találtunk az itteni túrákkal kapcsolatban, a honlapok üzemeltetői azonban úgy döntöttek, hogy csak az ország hivatalos nyelvén (egy esetben pedig német és holland nyelven) osztják meg a tudnivalókat az érdeklődőkkel. Hiába, lengyelül illik tudni…
Akit érdekel azért a dolog, a „spływ tratwą biebrza” (szpuiv trátvón bjebrzsa) felirattal a kézben biztos megtalálja a környéken a segítőkész túravezetőket. Illetve ugyanezen szavak kitartó keresésével mi magunk is megtalálhatjuk a kaland kiindulópontját.
Persze az összegyűjtött tavakon felül számos csodálatos úti cél létezik még Lengyelországban. Ha jártál már ott, vagy hallottál tökéletes vízi kirándulóhelyről az „északi Nagy Testvér” kapcsán, ne fogd vissza magad, oszd meg mindannyiunkkal. Próbáljuk ki, milyen a jó szívű, önzetlen testvériség, így akár határon belül is!
