Bár Kati néni és Pali bácsi idén ünneplik a 60. házassági évfordulójukat, történetük nem hatvan évvel ezelőtt kezdődött. Sokkal régebbről ismerték egymást, egész gyermekkorukat együtt töltötték. Egy házban laktak, így a kezdeti gyermekbarátságból később szerelem, majd életre szóló házasság lett. Életüket nem mindennapi körülmények között kötötték össze, hiszen két héttel a forradalom előtt, október 6-án tartották az esküvőjüket. Kati néni 18, Pali bácsi 25 éves volt ekkor. Bár már érezni lehetett a közelgő forradalom előszelét, ők akkor még csak egymással foglalkoztak, és alig várták, hogy elinduljanak a közös úton.
Nem törődtek a közelgő bajjal, hajnalig ünnepeltek az esküvőn
Bár az ifjú párról esküvői kép nem készült, ők azért még ennyi idő távlatából is emlékeznek minden részletre. A menyasszony gyönyörű, csipkés, fehér ruhát viselt, hosszú, fekete haját kontyba tűzte, a vőlegény pedig divatos fekete öltönybe bújt. A násznéppel a hátuk mögött felsorakoztak a váci polgármesteri hivatalban, ahol egymás ujjára húzták a karikagyűrűket, amelyekre már hónapokkal az esküvő előtt spóroltak. A ceremóniát az 1950-es évekre jellemző, hagyományos esküvői összejövetel követte, amelyet a fiatal férj szüleinek lakásán tartottak. A vacsorára közel ötven vendég volt hivatalos: családtagok, barátok, kollégák, na és persze a szomszédok, akik örömmel voltak tanúi a két fiatal egymásra találásának, hiszen felcseperedésüket is nyomon követték az előző két évtizedben.
Képünk illusztráció – Egy fővárosi esküvő 1956-ban
Nászút helyett forradalomba csöppentek
Kati néni és Pali bácsi az eljegyzésük után hónapokig készültek az esküvőre, ezért volt idejük elintézni mindent, ami a közös életük elindításához szükséges volt. A lakodalom után rögtön elhagyták a szülői fészket, és közös lakásba költöztek Vác belvárosában. Első otthonuk egy fél kertes ház volt, amelynek másik részében egy idős néni élt. Az államosítások során került ki a néni tulajdonából a fél ház, amelyet az ifjú pár kibérelhetett az önkormányzattól. A bútorokat és a berendezést is beszerezték már jó előre, és a nászajándékba kapott ágyneműket, háztartási cikkeket is gyorsan befogták a használatba. A cseh szobabútort, amely hosszú évekig kiszolgálta őket, már az augusztus 20-i városi vásáron megvették.
Aktív résztvevői lettek az októberi történéseknek
Az október 23-i forradalom kirobbanásakor mindketten a munkahelyükön voltak. Pali bácsi művezető volt egy gyárban, Kati néni pedig a polgármesteri hivatal titkárságán dolgozott. “A rádióban hallottuk a kollégáimmal, hogy mi történt Budapesten. Nagyon megrémültünk, az egész hivatal felbolydult” – meséli Kati néni, akit attól kezdve minden reggel elkísérte a férje a munkahelyére, és minden délután érte ment.
A forradalom idején a váci börtönből kiszabadultak a rabok, és a politikai foglyok szabadulólevelet kaptak a polgármesteri hivatalban, ezek nagy részét Kati néni állította ki. Az idős pár a mai napig emlékszik arra, ahogyan az egykori rabok a váci vasútállomásra mentek, hogy minél gyorsabban elhagyhassák a várost, így amikor délután hazafelé tartottak az emberek a munkából, mindenhol levetett rabruhákat láttak.
A forradalom egy életre összekovácsolta őket
Az ifjú házasok – ahogyan ők fogalmaznak “átvészelték mindazt, ami ’56-ban történt”. Alig három év múlva megszületett egyetlen gyermekük, és akkoriban már Kati néni adta össze az ifjú párokat, mivel anyakönyvvezető lett a városban. “A forradalom még inkább összekovácsolt bennünket” – véli a most már idős pár.
Élet Vácon, 1995-ben
Fotók: Fortepan
