Tegyük fel a kérdést, vajon mi az általános tapasztalat a következőkben:
- A válás kimondása és a szülői felügyelet rendezése (leánykori nevén: gyermekelhelyezési per) után jellemzően mennyire tartják be a magyar szülők a gyermekkel való kapcsolattartás szabályait?
- Azt, hogy a bírósági végzés alapján például az anyának és az apának heti váltásban vasárnap este át kell adniuk egymásnak a gyereket?
- Vagy az egyik szülő péntekenként elviheti magával a hétvégére?
- És vegyük figyelembe azt is, hogy a nem konkrét időpontokhoz kötött, rugalmas kapcsolattartás folyamán is lehetnek a felek közt nézeteltérések, amikor egyikük (vagy akár mindkét szülő) következetesen nem teljesíti szülői kötelességeit.
„Rengeteg probléma adódott a kapcsolattartás terén. Nagyon sok esetben nem lehetett végrehajtani ezeket a bírósági végzéseket” – mondta az nlc.-nek Illés Blanka családjogi ügyvéd. A vonatkozó jogszabályok és a szakember tapasztalata szerint az eddigi „puha” gyakorlat úgy működött, ha az egyik szülő nem kapta vissza időben a másiktól a gyereket, 30 napon belül bejelentést tehetett a gyámhivatalnál. Ők kitűztek egy tárgyalást, ahol meghallgatták a feleket. Például megkérdezték az anyát, miért nem adta oda, vagy az apát, hogy miért nem vitte el a gyereket, stb.
Ezek után első lépésként döntés született, hogy a kapcsolattartás meghiúsulása kinek róható fel, majd felszólította a gyámügy az illetőt, hogy mostantól ne szabotálja a bírósági végzést. Amennyiben ez valamiért mégsem történt meg, a jogszabály alapján második lépésként a pénzbírság mint a fegyelmezés eszköze következett. Bár hivatalosan ekkor a gyámhivatal 5 ezer és 500 ezer forint közti összeget is kiszabhatott a szülőre, Illés Blanka szerint többnyire a legalsó határt súrolták az ekkor kirótt összegek.
Az ügyvédnő praxisában például előfordult, hogy az apa fél éven át megtagadta az anyától a kapcsolattartást, a nő addig egyáltalán nem láthatta a gyerekét. A volt férj mindeközben nevetve kifizette azt a 60 ezer forintot, ami ennyi idő alatt összegyűlt neki az elmaradt láthatások utáni büntetésként. „Akinek volt pénze, megtehette, hogy gyakorlatilag sosem adja vissza a gyereket. Hiába szerepel a Btk-ban, hogy a kapcsolattartás akadályozása bűncselekmény, egyszer sem láttam, hogy a gyámhivatal emiatt feljelentést tett volna. Bírságolgatták, de facto viszont nem kényszerítette ki a gyereket” – magyarázza Illés Blanka.
Komoly változások jönnek a kapcsolattartás végrehajtásában
Ennek a rosszul működő, mérsékelten hatékony kapcsolattartási végrehajtási rendszernek lesz hamarosan vége. Elvileg. Az Országgyűlés ugyanis 2019. december 17-én fogadta el a törvényt, amely a gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó határozatok betartatását 2020. március 1. napjától jelentősen átszabja. A változás egyik legfontosabb eleme, hogy amiben eddig a gyámhivatal járt el, az most átkerült bírósági nem peres hatáskörbe. Ami elsőre száraz, bürokratikus aktatologatásnak tűnik, a gyakorlatban sokkal igazságosabb és egyenlőbb helyzetet teremt a már szétvált családokban.
Egy-egy kimaradt láthatás miatt még nem indul eljárás, ám ezeket később pótolni kell (Képünk illusztráció – fotó: getty images)
„Még mielőtt bárki félreértené, itt most nem a kapcsolattartás rendezéséről van szó, ami eddig is a bíróságok asztala volt. Az teljesen más ügy, amikor a bíró mérlegeli, hogy hetente melyik szülővel mennyi időt töltsön a gyerek. A törvénymódosítás arról szól, hogy a már kész kapcsolattartási végzést hogyan kell végrehajtani” – figyelmeztet Illés Blanka. Vagyis ha mostantól bármi miatt problémássá válik a kapcsolattartás, szülőként a gyámhivatal helyett a gyermekünk lakó-, illetve tartózkodási helye szerinti illetékes bírósághoz fordulhatunk. (A törvény pontosan leírja, hogy a kérelmet hogyan, mi mindent beleírva adhatjuk be.)
A 30 napos szabály ugyanúgy megmarad, továbbra is ennyi időnk lesz előterjeszteni a kérelmet onnantól, hogy gondunk adódott, miután például a másik nem hozta vissza a gyereket. Miután a bíróságok soron kívül járnak el ezekben az ügyekben, bizakodásra adhat okot, hogy nagyon gyors, a gyámhivatalinál tempósabb ítéletek születnek – gondolja Illés Blanka. (A növekvő szigor ellenére a törvény ezután is számol azzal, hogy betegség vagy a munka miatt bármelyik szülő életében adódhatnak vis maior helyzetek. Egy-egy kimaradt láthatás miatt még nem indul eljárás, ám ezeket később pótolni kell.)
Kijön a rendőr, fogja, és elviszi a gyereket
Az új törvény értelmében az első szint lényegében változatlan: a bíróság is meghallgatást tart, majd figyelmeztet az elmaradt láthatás pótlására, a kapcsolattartás „önkéntes” betartására, illetve mindezek következményeire. Az viszont már komoly különbség, hogy az elmulasztott láthatások után várhatóan nagyságrendileg nagyobb pénzbüntetést ítélnek meg. A bíróság ezzel párhuzamosan dönthet úgy, hogy megkeresi a gyámhatóságot, hogy indítsanak pert a szülői jog megszüntetésére. Például ha egy anya rendszeresen nem adja oda a gyereket az apának, a gyámhatóság az apa nevében indít pert az anya ellen.
Legsúlyosabb, végső esetben maga a bíró is feljelentést lehet kiskorú veszélyeztetése és a kapcsolattartás akadályoztatása miatt. Az szintén jelentős előrelépés, hogy a bíróság március 1-től a problémás kapcsolattartási ügyekben nemcsak a gyámhivatal, hanem a rendőrség asszisztenciáját is kérheti. „Egyfelől rettenetes lehet megélni lelkileg, amikor rendőr viszi el otthonról a gyereket. Másfelől eddig olyannyira végrehajthatatlanok voltak a kapcsolattartási végzések, és annyit sérültek már, főként a gyerekek jogai, nem volt más választás, mint a jóval határozottabb fellépés” – érvel az ügyvéd.
Illés Blanka hozzáteszi, bízik benne, hogy már egy rendőri intézkedés lehetősége önmagában kellően visszatartó erő lesz a szülők szemében. „Remélhetőleg egy anya vagy apa sem szeretné kitenni rendőri intézkedésnek a gyerekét. Annak, hogy a törvény értelmében a rendőr pakolja össze a lakásban a ruháit, a játékait, vagy ha iskolás, akkor a tanszereit, a gyógyszereit, stb. Inkább odaadja a másik szülőnek, semhogy megvárja ezt” – magyarázza az Illés Blanka, aki hozzáteszi, hiába volt a gyámhivatalnak korábban lehetősége, hogy rendőrt hívjon az elfajuló kapcsolattartási ügyekben, ő egy példát sem látott erre az elmúlt húsz évben.
A bíróság az elmulasztott láthatások után várhatóan nagyságrendileg nagyobb pénzbüntetést ítélhet meg (Képünk illusztráció – fotó: getty images)
Mostantól jobb lesz elvált szülők gyerekének lenni?
Az új törvény azért is masszívabb védőhálót jelent, mert az ügyvéd szerint sokkal bátrabban hív rendőrt a bírói kar a gyámügyhöz képest. Leginkább azért, mert ez egyenes ágon következik a bíróságok természetéből, működéséből. „Miután egy jóval határozottabb, a kényesebb ügyekben döntéseket szívesebben meghozó bírói kar kapja meg ezeket az ügyeket, nagy eséllyel születnek jóval radikálisabb döntések a nem betartott kapcsolattartások után” – állítja Illés Blanka arról, hogy az új jogszabályok értelmében hogyan csökken várhatóan a gyerekek, és persze a szülők kiszolgáltatottsága.
Ahogy az is rendkívül pozitív fejlemény, hogy a jogszabály szerint a kérdéses kapcsolattartásnál a bíróság meg fogja kérdezni, figyelembe fogja venni a 14 évnél idősebb gyerek akaratát. Ha például azt mondja, hogy ő márpedig nem akar apához vagy anyához menni, erre nem feltétlenül fogják rákényszeríteni. Persze az összes pozitív ígéret ellenére a legnagyobb kérdés továbbra is az, hogy az új eljárásrend hogyan valósul meg a gyakorlatban, és mekkora hatékonysággal fog működni. Az biztos, hogy az eddigi rossz tapasztalatok, a kiszolgáltatottság és a számtalan visszaélés után már maga a törvény léte is nagy előrelépés.
