Milyen mesét olvassunk a kicsiknek idén? – Gyerekkönyveket ajánlunk

A szülők többsége tisztában van azzal, mekkora kincset is ad a gyerekének, amikor esténként mesél neki. A mese, különösen az esti mese segít oldani a napi feszültséget, fejleszti a gyerekek memóriáját, nyelvi képességeit, érzelmi biztonságot nyújt, segít feldolgozni a gyerek frusztrációit és félelmeit, és egészen különleges kapcsolódást hoz létre a gyerek és a szülő között. Még akkor is így van, ha szülőként már néha a hátunk közepére kívánunk egy-egy mesekönyvet, hiszen hosszú hetekig, akár hónapokig kell ugyanazt mesélnünk minden este a gyereknek.

Nem véletlen, hogy a gyerekek újra és újra ugyanazt a mesét szeretnék hallani: egyrészt a gyerekeknek az ismétlődés ad biztonságérzetet, másrészt a történet egyes részeihez, szavakhoz, kifejezésekhez kapcsolódva újra és újra átél bizonyos érzelmeket, lehet ez az öröm vagy éppen a félelem érzése – mindezek segítenek abban, hogy fejlődjön az érzelmi intelligenciája és a memóriája.

Mégsem árt időről időre frissíteni a mesekínálatot, már csak azért is, hogy szülőként ne őrüljünk bele az unalomba, hátha talál a gyerekünk egy-egy új kedvencet. Az alábbiakban bemutatunk öt olyan mesekönyvet, amelyek az utóbbi két évben jelentek meg, és bár sokan szeretik és ismerik őket, mégsem a sikerlisták első helyein szerepelnek, pedig nagyszerű könyvek egytől egyig. 

Sylvia Plath: A mindegy-öltöny

(Pagony, 2019, fordította: Rét Viktória)

Fotó: Pagony

Sylvia Plathot a gyereknek? Na, nem, mondaná sok szülő, hiszen a szerző nem feltétlenül a könnyed írásairól ismert. Ám a modern amerikai irodalom egyik legnagyobb költője nemcsak összetéveszthetetlenül eredeti és felkavaró szerző volt, aki kendőzetlenül írt a depresszióról és a sebezhetőségről, hanem elbűvölő és bájos mesekönyvek írója is. Ilyen az 1959-ben, hosszas tervezgetés után gyakorlatilag egyetlen nap alatt íródott A mindegy-öltöny is, amely angolul is csak 1996-ban jelent meg. A tavaly Rét Viktória fordításában magyarul megjelent kötetet Dániel András illusztrálta összetéveszthetetlen stílusában – a Kuflikban megismert vicces kiszólások, képregényes elemek sem hiányoznak –, a könyv egyik nagy erénye a lebilincselő és egyben egyszerű történet mellett a képi világ, amely remekül kiegészíti a repetitív, ám mégsem unalmas mesét. A Csücsökváron élő Jólesz Maximilian családjában mindenkinek van öltönye: édesapja és hat bátyja, sőt az egész város pontosan tudja, milyen öltöny dukál síeléshez, tehénfejéshez és jéghorgászathoz, egyedül Maxi él öltöny nélkül. Mindennél jobban vágyik egy olyan öltönyre, amelyet mindegy, mikor visel, mert mindig tökéletes. Egy napon aztán érkezik egy különleges csomag…

Molnár T. Eszter: A Kóbor Szálló

(Pagony, 2018.)

Fotó: Pagony

Sok szülő azt gondolja, hogy a gyerekeknek ha nem is feltétlenül csak idilli történeteket kell mesélni, de a társadalmi problémákkal és a felnőtt világ nehézségeivel nem feltétlenül egy esti mese keretein belül kell megismertetni őket. Pedig épp ellenkezőleg, egy jól keretezett, nem a didaktikus mondanivalóra koncentráló, érzékenyítő történet rengeteget segíthet már óvodáskorban, hogy közelebb hozzunk a gyerekekhez olyan kérdéseket, amelyekkel bizony előbb-utóbb szembesülni kell. Ilyen például a hajléktalanság – Molnár T. Eszter mesekönyve, A Kóbor Szálló épp ezt tűzte ki célul. Hetedhét Hugó, a becsületes földönfutó éjszakai szállást keres a városszéli erdőben. Búbanya, a barlanglakó útbaigazítása nyomán elérkezik a Kóbor Szállóba, és megismerkedik annak különös lakóival.

Hajléktalanokkal való találkozáskor a gyerekekben rengeteg kérdés fogalmazódik meg, melyekre felnőttként is nehéz megfelelő választ találni – szeretjük is ezt a témát a szőnyeg alá söpörni. A Kóbor Szálló története kapcsán beszélgethetünk a gyerekeinkkel arról, hogy miért kerül valaki ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, és hogyan lehet önzetlenül segíteni a rászorulókon. „A Kóbor Szálló ötletét egy játszótéri történet adta: a közelünkben lakó, gyakran szabadon kószáló rottweilerről mesélte egy ismerősöm, hogy egy szép napon összebarátkozott egy hajléktalannal, mellé szegődött, és attól fogva a környék réméből gyerekszerető, játékos kutyává vált. Ez a kis történet nagyon sokat mondott nekem az elfogadás és a barátság erejéről” – mesélte a szerző egy interjúban. A Kóbor Szálló empátiára tanít úgy, hogy közben egy kalandos történetben bolyonghat együtt gyerek és szülő.

Erwin Moser: A macskakirály születésnapja

(Manó Könyvek, 2018, fordította: Nádori Lídia)

Az egyik legismertebb osztrák meseíró, Erwin Moser könyvei nagy örömünkre sorra jelennek meg itthon is. A Jóéjt mesék sok családban lettek nagy kedvencek, a két évvel ezelőtt megjelent A macskakirály születésnapja című mesekönyve is, Nádori Lídia fordításában a szerző illusztrációival. Vastag kötetet tart a kezében az olvasó, amelyben már nagyobbacska, iskolába készülő gyerekek számára olvasható történetek vannak, ám a könyv elragadó rajzai a kisebbeket is lenyűgözhetik. A történet kiindulópontja Morci, a macskák királyának közeledő születésnapja, amelyet természetesen méltó módon kívánnak megünnepelni az alattvalói. Az egyetlen bökkenő az, hogy Morci a semmitevésben alaposan meghízott, így aztán még inkább nincs kedve semmihez, egész nap csak hever, nem tud semminek sem örülni. A kérdés az, hogy vajon a macskák és az egerek közös erőfeszítésével készített különleges ajándékok vajon felvidítják-e.

David Grossmann: Zsiráf és irány az ágy

(Pagony, 2019, fordította: Demény Eszter)

Fotó: Pagony

Korunk egyik legismertebb izraeli írója elsősorban felnőtteknek szóló könyveiről ismert, A világ végére című, mélyen háborúellenes regénye például kendőzetlenül beszél a háborúról, a társadalmi konfliktusokról és a gyászról. A szerző egyik gyermeke életét vesztette 2006-ban az izraeli-libanoni háborúban.

Grossman viszont nemcsak felnőtteknek szóló könyveket ír, hanem megírta a tavaly magyarul is megjelent Zsiráf és irány az ágyat is, amely igazi, szívmelengető esti mesék csokra, olyan szeretni valóan egyszerű történeteké, amelyekből sugárzik az apai szeretet és elfogadás, amelyek hatására minden szülő eldönti, ezentúl ő is ilyen nyitottsággal és türelemmel fordul majd a négy-ötéves gyerekéhez. Nemcsak a gyerekek tanulhatnak tehát ezekből a történetekből, hanem a szülők is észrevétlenül elleshetnek néhány ötletet például arra, hogyan is lehet szülői és gyermeki kiborulás nélkül abszolválni egy fürdetés utáni törölközést és öltöztetést, vagy éppen megszelídíteni a sötétben megbújó szörnyeket.

Libby Deutch: Hogyan működik a világ – A csokitól a GPS-ig, a vécétől az internetig

(Scolar, 2019, fordította: Nyuli Kinga)

Fotó: FOXBOOKS

A miért korszak után következik a hogyan-korszak: hogyan működik? Hogy jut el oda? Miért így működik? Hogyan szedik ki, építik fel, indítják el, találják ki. A gyerekek végtelenségig kíváncsiak, a mai szülőknek pedig végtelen szerencséjük van, hogy okostelefonjukat a zsebükből előkapva rögtön meg is tudják válaszolni, képekkel és videókkal illusztrálni, hogyan szuvasodik el egy fog, hogyan indul be egy autó vagy szólal meg egy hangszer. Ám az enciklopédiákat böngésző, felfedező közös olvasás igénye a mai gyerekekben is benne van, jó dolog, hogy az interneten minden megtalálható, de legalább akkora élmény egy nagyszerűen illusztrált, jó stílusú ismeretterjesztő könyvben kutatni ezek után a dolgok után. A Hogyan működik a világ című kötetben egyetlen kérdésből 15 másik ágazik, megannyi vicces és érdekes kép, történet és ismeret, amelyet a szülők és a gyerekek együtt fedezhetnek fel. Az pedig, hogy a könyv nem direkten és erőszakosan, hanem magától értetődően tanít a környezettudatos szemléletre, hatalmas pluszpont.