Informálódunk. Ezt követően ahogyan tudunk, felkészülünk. Óvintézkedünk, például kezet mosunk sokszor és kerüljük a nagy tömegeket. Ha pedig tüsszögünk, a könyékhajlatba vagy a kezünkbe tesszük, és nem a mellettünk lévő ember arcába.
És ha már nagyon elegünk van a témából, akkor elkezdünk pánikolni is.
Az egésznek itt van elvileg vége, mert a pánikon túl már igazából a lehiggadásnak és a megoldás keresésének volna helye, de bejött a képbe egy újabb dolog, amire csak azt tudjuk mondani: értelmetlen pánikkeltés, ami eltereli a figyelmet a megoldásról, a megóvásról, az odafigyelésről.
Ez pedig nem más, mint a bűnbakkeresés. A múlt héten egy rádióműsorban megszólaltattak egy, már Magyarországon született, kínai felmenőkkel bíró férfit, akinek magyar az anyanyelve, csak pár szót prüntyög kínaiul, tízévente egyszer látogatja a távolabbi rokonokat és évek óta nem járt „otthon”, mert neki Magyarország az itthon. Magyar munkahelye, személyi igazolványa és lakcímkártyája van, itt adózik stb. Ő elmondta a rádióban, hogy napi szinten érik őt atrocitások, miszerint egészen bizonyosan terjeszti ő is a koronavírust.
Micsoda mákja van az olaszoknak, hogy róluk nem látszódik felületes blikkre, hogy olaszok, mert most már ők lennének a nagy ellenségek.
A hétvégén már a gólyák lettek a koronavírus bűnbakjai, egy somogyi településen a gólyafészket akarták leverni egyesek, mert az a gólya az ég tudja, milyen – talán fertőzött – területen is kolbászolt, akarom mondani repkedett az elmúlt hetekben, úgyhogy potenciálisan koronavírusos lehet.
Ezek után pedig itt az újabb hír, miszerint sokan tudni vélik, a macskák terjesztik a koronavírust. Az egésznek pont akkora a valóságalapja, mint a gólyás sztorinak, éppen ezért mutatjuk a SICC magazin bejegyzését. amely egy képet is csatolt a szöveghez. Csak egyet tudunk érteni: kérünk mindenkit, tényleg ne keltse a felesleges pánikot és ne higgyen el minden rémisztgetést.
