A túrógombócot mindenki szereti, habár elég nehéz eldönteni, hogy édesség-e, vagy rendes étel. Rendes ételnek a közvélemény azt nevezi, amiben nincs értékelhető mennyiségű cukor – egy kicsi nem probléma, például a borsófőzelék is rendes ételnek számít, holott az update és paleó idők előtt még mindenki tett bele cukrot, finomabb is volt. Hiába, a főzés nem egy egzakt tudomány. Szerencsére.
A túrógombóc tehát rendes ételnek számít, mivel a fehérjetartalma meglehetős, cukrot viszont nem kell beletenni, ami egyébként egy hatalmas kamu, ha belegondolunk, hogy mivel esszük: naná, hogy cukros tejföllel. Méghozzá jó sok cukros-vaníliás tejföllel, mert attól lesz finom. Magában azért nem olyan nagy ász az íze, lássuk be.
Süteménynek és főételnek is beválik a túrógombóc kocka (A szerző fotója)
Dolgozni viszont jó sokat kell vele. Oké, nem egy non plus ultra, de azért eleget kell állni a tűzhely mellett, mire az összes masszát meggömbölyítjük, forró vízben kifőzzük, és pirított zsemlemorzsában megforgatjuk. Ráadásul még azt is kockáztatjuk ilyenkor, hogy ha valami hiba csúszott a számításunkba, a gombócok szétesnek, és elrettentő péppé folynak szét – ezzel az erővel ki se főztük volna akár, ugyanígy nézett ki előtte is.
Mint minden bonyolult dolognak, a túrógombócnak is van egyszerűbb módja, méghozzá az, ha tepsiben sütjük ki, a végén pedig felszeleteljük.
Gyerekkoromban apámból időnként előtört a punk, és amikor már nagyon unta a palacsintasütést, beintett az elvárásoknak és a maradék masszát belezuttyintotta egy tepsibe, majd egészben kisütötte. Én ezt akkoriban mindig a szabályokat vagányul áthágó öntörvényűségnek értékeltem, kellett hozzá vagy húsz év, mire rájöttem, hogy ez egy létező étel: a franciáknál fekete cseresznyével sütve clafoutis, itthon meg tejpite néven ismert.
Innen aztán már tényleg csak egy lépés volt, hogy valaki feltalálja a tepsis túrógombócot. Úgy képzelem el, hogy egy laza, mackónadrágos nagymama éppen túrógombóccal várta volna haza ebédre az unokáit az iskolából, már készen volt a massza, amikor hirtelen odatelefonáltak neki, hogy jóváhagyta a bank a Széchenyi-hitelt, és egy óra múlva legyen ott aláírni a szerződést. A nagyi meg gondolt egyet, ebéd nélkül nem maradhatnak az unokák, gyorsan tepsibe töltötte a masszát, és a biztonság kedvéért belekeverte a cukros tejfölt is. Amíg kisült a süti, dobott egy sminket és felöltözött, így minden lett egyszerre: Széchenyi-hitel, meg túrógombóc is ebédre.
Túrógombóc kocka
Hozzávalók
- 4 dl tejföl
- 1 dl búzadara
- 25 dkg túró
- 2 tojás (szétválasztva)
- 3 csomag vaníliás cukor
- 2 dl cukor
- 1 citrom héja és leve (elhagyható, én például nem szeretem a túrógombócban)
- 1 csipet só
Elkészítés
- Belekeverjük a tejfölbe a búzadarát, félretesszük, hogy megszívja magát, nagyjából fél órát adunk neki, amit igyekszünk hasznosan eltölteni, a következőképpen:
- Kibélelünk egy 20×30 centiméteres, vagy valami ehhez hasonló méretű tepsit sütőpapírral.
- Szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjéket a sóval kemény habbá verjük.
- Áttörjük a túrót szitán (vagy késes robotgépben megforgatjuk), hozzákeverjük a tojások sárgáját, a cukrot, a vaníliás cukrot, ha szeretnénk, belereszeljük a citrom héját és belefacsarjuk a levét. Ha elég lassan dolgoztunk, el is telt a fél óra.
- Keverjük össze a három masszát: a cukros tojássárgáját a búzadarás tejföllel, majd óvatosan adjuk hozzá a fehérjehabot is: a harmadát törjük bele, a többit pedig óvatosan forgassuk hozzá. Öntsük a masszát a kibélelt tepsibe, és toljuk be a 170 °C-ra előmelegített sütőbe. Süssük 30-40 percig.
Szeletelés előtt hagyjuk kissé kihűlni, hogy ne essen szét. Adhatunk hozzá lekvárt, ha akarunk, de nem igazán igényli, mert úgy finom, ahogy van.
