Tragikus hír rázta meg az országot egy héttel ezelőtt, mikor is kiderült, hogy a Deák téren két kamaszt halálra késeltek. A szörnyű eseményt megelőzően kérdeztünk még meg pár fiatalt, hogy most, hogy lazultak a korlátozások, kimozdulnak-e a városba, lesznek-e újra bulik, és hogy miként képzelik a nyarat.
Akadnak, akik csak nagyon lassan merészkednek ki (Fotó: Pexels.com)
Dávid 16 éves, és nem is érti, miért találjuk furcsának, hogy nem szervezett hatalmas házibulit, amikor a szülei elutaztak múlt hétvégén, és üresen maradt a lakás.
„Rájöttem, hogy kik az igazi barátaim, és hogy mi a különbség a haverok és a barátok között. Eddig se jártam minden hétvégén bulikba, a szüleim még nem is engednének szerintem, de az ismerőseim se azok a kifejezett bulibárók. Akkor most miért mennék?! Találkoztam a barátnőmmel és a legjobb barátommal is, voltam mind a kettőjüknél, és ők is nálunk, de meg is beszéltük, hogy egyikünknek sincs kedve villamosozni. Amikor nincs vírus, akkor is oroszrulett, hogy ki után fogod meg a kapaszkodót, de most komolyan félelmetes.”
Kötelező lenne kimenni otthonról?
Dávid végül kiböki, hogy az az igazság, hogy ő kissé fél a vírustól. Annak ellenére, hogy a tisztában van vele, hogy a tinikre szinte veszélytelennek mondják, ő nem véletlenül tartotta be eddig is a szabályokat. Félti a szüleit, a nagyszüleit, és végül is saját magát is. Most inkább kivárja, hogy mi lesz, amikor elkezdődik a vakáció, és akkor dönt. De abban egészen biztos, hogy se strandra, se fesztiválozni nem fog menni idén.
„Nagyon vártam ezt a nyarat, mert végre vállalhatnék valami diákmunkát, erre tessék, szinte teljesen megszűntek, úgyhogy a fesztiváljegyre való is ugrott. Szoktam menni augusztusba táborozni, oda lehet, hogy idén is elmegyek, de még direkt kértem anyut, hogy ne fizesse be, mert még esetleg meg is gondolhatom magam. Az osztálytársaimmal nem találkoztam több, mint két hónapja, és az osztálykirándulás is elmarad. Azért velük jó lenne összejönni, mondjuk egy laza piknik erejéig a Gellérthegyen, de nem ülünk majd be sehova az biztos.”
Szofi, szintén 16 éves, és nagyon csodálkozik saját magán, amiért nem akar sehova se menni. Azt hitte, hogy nagyon várja majd a korlátozások feloldását, de úgy tűnik mégsem.
„Nem vagyok ez a családi akolmelegben kiteljesedő fajta, sok barátom van, és eddig imádtam színházba, moziba, koncertre járni velük, de most az a helyzet, hogy a hideg kiráz, ha arra gondolok, hogy egy moziteremben ülök. Se színházba, se koncertre nem mennék, még akkor se, ha szabadtéren van. Össze is vesztem ezen apuval, mert szerinte nem lehetünk ennyire penészvirágok, és most vagyunk 16 évesek, ki kell használnunk a nyarat. Szerintem pedig teljességgel érthetetlen, hogy mi történik a világban, és nem tudom egyik napról a másikra abbahagyni a rettegést. Én nem akartam félni márciusban, nem akartam az online oktatást, de aztán mégis lett, és úgy tűnik, igenis tartok attól, hogy emberek közé menjek. Nem vagyok állandóan egyedül, találkozom a két legjobb barátnőmmel, de inkább rendelek a neten cipőt magamnak, minthogy elmenjünk vásárolgatni. Vagy lemaradtam volna arról, hogy már van vakcina? Ha van, akkor sem vagyok beoltva!”
Kislányom, menj végre bulizni!
Szofi apja nem érti ezt az egészet. Elmondása szerint egyáltalán nem tartoztak a rettegő családok közé, betartották amit kell, de például soha nem rendelték az élelmiszereket, hanem saját maguk vásárolták. „Ha én most lennék fiatal, már első este a barátaimmal söröznék valahol, vagy ha azt nem, legalább együtt lógnánk a városban. Ezek meg online megbeszélik, hogy az a helyes döntés, ha otthon maradnak. Úgy utáltam, amikor nekem mondták gyerekkoromban, hogy milyen életképtelen generáció vagyunk, de most ugyanezt kell mondanom a saját lányomnak. Mire fog emlékezni öregkorában, arra, hogy melyik sorozatot nézte a nyáron?! És honnan szerzik így meg a D vitamin adagjukat? De a fiúkon is csodálkozom, ha már a lányok ilyen pudingok, akkor legalább a fiúk fűzhetnék őket, de nem, azok is otthon ülnek, és gépeznek. Döbbenet.”
A kerthelyiség pedig jó ötlet! (Fotó: Pixabay.com)
Lili 18 éves, és bár egyszer elment a barátaival sörözni, egyáltalán nem találta kellemesnek az estét. Zavarja, hogy nem tudja biztosan, hogy mikor viselkedik helyesen, ha otthon marad, vagy ha óvatosan, de beleveti magát a pesti életbe. A hétvégi kaland után minden esetre úgy döntöttek, hogy a következő két héten nem mennek szórakozni.
„Egy kerthelyiségbe mentünk öten, direkt azért, hogy szabadlevegőn legyünk. Amikor leültünk, mindenki kitett az asztalra egy kézfertőtlenítőt. Na, akkor meg is halt a buli. Egyszerűen nem tudtam ellazulni, mert folyamatosan azt figyeltem, hogy kik ülnek körülöttünk, ők egészségesnek és fegyelmezettnek tűnnek-e, vagy inkább olyannak, akitől jobb távol maradni? Mivel zaj volt, de nem akartunk túl közel hajolni egymáshoz, így alig értettük egymást. Úgyhogy egy sör után fizettünk is, és gyorsan hazamentünk. Legnagyobb döbbenetemre azonnal szaladtam a zuhany alá, és forró vízzel hajat mostam. Tiszta hülyeségnek tartom ezt a viselkedést, de nem tudok mást csinálni, és úgy tűnik, sokan vagyunk így, mert a többiek is pont így éreztek, viszont az is igaz, hogy láttam olyanokat is, akik egész önfeledtnek tűntek. Irigylem őket, nem akarok én lenni az, aki folyamatosan és feleslegesen retteg. Szeretném visszakapni a régi életem, és szeptemberben már újra normálisan iskolába járni, és készülni az érettségire.”
