Itt a július, lassan sikerül kiheverni a három hónapig tartó, munkával párhuzamosan végrehajtott otthontanítás (gyerekfelügyelet) stresszét és fáradalmait, és végre nekivághatunk a nyaralásnak. A legtöbben persze, a körülményekre való tekintettel, csak a Balatonig tervezünk, az igazán bevállalósak viszont lehet, hogy idén is elmerészkednek Horvátországba vagy Görögországba, hátha addig nem változnak a járványügyi szabályok, bár sosem lehet tudni az ilyesmit mostanában. Egy azonban biztos, bárhová is menjünk nyaralni, enni kell, sőt, szeretnénk is, és lehetőleg jót.
Az apartmanos nyaralás mellett szól, hogy viszonylag olcsó, komoly hátulütője azonban, hogy ellátás híján kénytelenek vagyunk gondoskodni magunkról, hacsak nem akarjuk a teljes vakációs büdzsét különböző éttermekbe hordani. Az, hogy az önellátást ki hogyan oldja meg, elég széles palettán mozog, van például olyan ismerősöm, aki kizárólag autóval hajlandó a Balatonra menni, mert különben cipelni kellene a vonaton az üdítőt, ott meg nem vesz semmit, mert drága. A másik véglet meg az, aki egy kávét sem hajlandó főzni az apartmanban, mert még a végén mosogatni kell, hanem mindent különböző vendéglátóhelyeken old meg. Mondjuk, ezzel az erővel szállodába is mehetnének.
De hát, ki vagyok én, hogy mások döntéseit kritizáljam, ugyanakkor, minden bizonnyal valahol a zsugoriság Szküllája és az esztelen tékozlás Kharübdisze között van egy arany középút is, (vagy aurea mediocritas, amit ezek után, stílusosan minimum ógörögül kellene írni, de csak latinul tudom – ha már külföldi nyaralást tervezünk.)
A nyaralás az, amikor elénk teszik az ételt
Alapvetően, szögezzük le, a nyaralás, utazás mégiscsak arról kell, hogy szóljon, hogy pihenünk, mást csinálunk, mint általában, valamint új tájakat, embereket, kultúrát ismerünk meg. Ha pedig minden nap főzni kell, vagy melegíteni, teríteni, leszedni az asztalt majd elmosogatni, ráadásul ugyanazokat esszük, amit otthon, akkor ezzel az erővel akár otthon is maradhatnánk. A család többi tagja persze remekül szórakozik közben, csak az farag rá, aki ezt az egészet a nyakába kapja és lubickolás helyett a konyhában sürög-forog, és most nem akarok itt genderkérdéseket feszegetni, de a nő lesz az.
Próbáljuk tehát kreatívan megoldani a dolgot, első lépésként vezessük be a munkamegosztást!
Teríteni, mosogatni, pakolni mindenki tud, sőt, kaját melegíteni is bárki képes. És ha már ilyen jól bevált, és megszoktuk az új rendszert, semmiképpen se hagyjunk fel vele: mentsük át a feladatok megosztását a hétköznapokra!
Egyél helyit a nyaralás alatt is!
A másik fontos dolog, amit tudatosítani kell magunkban, hogy ahová megyünk, ott is szoktak enni. Ebből kifolyólag teljesen felesleges magunkkal cipelni a fél háztartást a nyaralásra, minden bizonnyal a célhelyen is találunk boltot, ahol bevásárolhatunk, ha mindenképpen főzni szeretnénk, bár mennyivel jobb lenne, ha nem.
Ha nem akarunk vagyonokat költeni különböző éttermekben, street foodot is találunk mindenhol, még ha nem is így hívják, ezek az ételek viszont roppant népszerűek, és nem véletlenül váltak azzá. Ha tőlünk délebbre megyünk, egészen biztosan tartalmaznak – a jó minőségű hús és a szénhidrát mellett – egy csomó jóféle zöldséget is, (gondoljunk csak a grillezett tintahalra jó sok rukkolával, a lepénybe helyezett csevapra ajvárral és hagymával, a giroszra vagy akár a hamburgerre), úgyhogy nyugodtan rájuk bízhatjuk magunkat egy-két hétig, nem fogunk skorbutot kapni vagy elerőtlenedni a végére. A Balatonon ez mondjuk nem annyira magától értetődő, ott azért vadászni kell a zöldségeket, de majd eszünk sok dinnyét meg barackot. Ezt sem kell magunkkal vinni, lehet kapni ott is.
Biztonsági tartaléknak pár olyan ételt mindenképpen érdemes csomagolni, amik elállnak és nem érzünk késztetést, hogy azonnal megegyük, de ha közbejön egy szervezési malőr és ott állunk farkaséhesen, mégis elő tudjuk kapni.
Ilyen például a „ropikenyér”, vagyis kétszersült, puffasztott rizs vagy búza szelet, ami egy gyors vacsora alapja lehet. Pár jó minőségű halkonzerv, májas, üveges pesto, némi kolbász vagy szalámi is jól jön, meg persze egy-két paprika, ami szintén bírja a gyűrődést és bármikor bevethető, akár a határon várakozás közben, de két hét múlva is.
Minden mást ráér megvenni helyben, legalább megkóstoljuk a helyi élelmiszeripar gyöngyszemeit is. A helyi édességek, chipsek és üdítők megismerése ugyanúgy hozzátartozik a vidék feltérképezéséhez (mármint külföldön), mint az ottani kenyér, bor és sajtok. A helyi élelmiszerbolt, de legfőképp a piac alapos bejárását pedig érdeklődő kultúrember el nem mulasztaná semmi pénzért.
Ha mégis ragaszkodunk a hazaihoz
Aki szeret biztosra menni, az napi egy főételt is bepakol a hűtőtáskába, gondosan előkészítve. Ennek a műfajnak a nagymestere Edit barátnőm, aki már évtizedes rutinnal rendelkezik, ám sosem rest fejlődni. Alapvetően csak olyan ételt hajlandó főzni, amit a héttagú családjából legalább öten megesznek, a 7/4-es kategóriájú ételeket már nem éri meg nyaralásra előkészíteni. Régebben a fagyasztásra esküdött, újabban azonban a vákuumozás és a szuvidálás válik be neki utazáshoz, habár utóbbinak a lehetősége, vákuumozógép és szuvidálószett hiányában, értelemszerűen nem mindenkinek adott.
Nem baj, az ötlet működik, és szerencsére lehet már kapni szuvidált húsokat a nagyobb élelmiszerüzletekben. Ha nem bírunk magunkkal és mindenképpen vinni szeretnénk gyorsan az asztalra tehető, ám kiváló minőségű ételeket, akkor a szuvidálva kapható hús ütős választás. Hűtőládában simán kibírja az utat, az apartmanban pedig pár pillanat alatt készre lehet sütni és az ízük, állaguk egyszerűen mesés.
Készételek frissen vagy fagyasztva
Aki még mindig nem hiszi el, hogy nem fog éhen halni, sem tönkre menni anyagilag a nyaralás alatt, annak szüksége lesz egy hűtőtáskára. Mit egyre, kettőre! Ezekbe jól átgondoltan kell beletetrisezni az ételes dobozokat, úgy, hogy a lehető legtöbb férjen el. A jól záródó dobozokba kerülhet pörkölt, töltött paprika, töltött káposzta, bolognai szósz, de akár kész főzelékek is, természetesen csonttá fagyott állapotban. Az se baj, ha a már rég meglévő, mondjuk karácsonyról megmaradt töltött káposztát használjuk fel erre a célra, sőt, egyenesen ajánlott. Krumplis ételekkel ne kísérletezzünk, mert gusztustalanná válnak a fagyasztástól, de bablevest, gulyást például nyugodtan vihetünk, feltéve, hogy nincs benne krumpli, vagy időben kipöcköltük belőle. Panírozva lefagyasztott hússzeletek is mehetnek, mármint ha tényleg szeretnél bő olajban sütni nyaralás alatt, egyébként inkább ne.
A fagyasztott ételek természetes jégakkuként viselkednek, ezért közéjük helyezzük a készre sütött rántott húst, fasírtot, sült húsokat. Ezt a hűtőládát lezárjuk és semmilyen körülmények között nem nyitjuk ki útközben, vagyis az útra csomagolt szendvicseket másik táskába tesszük.
Bolti, félkész vagy fagyasztott ételeket teljesen felesleges magunkkal vinni, hacsak nem a Himalája egyik, világtól elzárt csúcsa az úti célunk, ellenkező esetben azonban, minden bizonnyal találunk majd egy boltot, ahol vehetünk tésztát, rizst meg minden mást, amire igényünk van.