Az első KORIP-ok öt éve jelentek meg a koraszülött osztályokon, azóta több száz önkéntes horgolja rendületlenül a csápos figurákat, amelyek ezalatt számos fejlesztésen estek át. Az eredeti ötlet Dániából származik, de a „magyar változat” már egyre elterjedtebb külföldön is – áll a Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) közleményében.
Az elmúlt öt évben hozzávetőleg húszezer KORIP készült Magyarországon. A tenyérnyi méretű, horgolt polipok a koraszülött csecsemők első társai. Heteket, gyakran hónapokat töltenek velük az inkubátorban, azzal a reménnyel, hogy közös útjuk folytatódhat a kórház falain kívül is. A színes, bababarát anyagból készült állatkák közelsége, a köldökzsinórra emlékeztető csápok megnyugtatják a kicsiket, emellett segítenek abban is, hogy ne a körülöttük lévő csöveket, érzékelőket piszkálják.
Egy baba és egy KORIP (forrás: Koraszülöttekért Országos Egyesület)
A legidősebb KORIP tulajdonosok ma már óvodáskorúak: az első, körülbelül harminc példányt éppen öt éve, 2015 júniusában osztották ki, akkor még mindössze két koraszülött osztály kapott belőlük. A színes csáposok az elmúlt években az ország minden területén – körülbelül harminc perinatális intenzív osztályon, valamint koraszülött osztályon – megfordultak már. Jelenleg több mint ötszáz horgoló önkéntes dolgozik rajtuk.
Az elmúlt másfél-két évben külföldön – többek között például Németországban és Franciaországban – is a nálunk fejlesztett polipokhoz egyre inkább hasonlító egyedek köszönnek vissza, vagyis készítőik már azokat a biztonsági kritériumokat alkalmazzák, amelyeket a KORE vezetett be az utóbbi években.
„A koraszülött babákat kezdetben az édesanyjukhoz köti, a szülőket pedig ahhoz a távoli képhez, célhoz, hogy az intenzív osztályon, a sípoló gépeken túl olyan hétköznapi dolgok várnak rájuk, minthogy a kisbabájuk magához ölelhet egy színes kis állatkát a kiságyában. A gyászolókat sok esetben segíti a feldolgozásban, hiszen ez az egyetlen kézzel fogható tárgy, emlék, amivel a kisbabájuk érintkezhetett. Összeköt minket, koraszülő családokat is, mindemellett rajtuk keresztül tisztán láthatjuk, honnan indultunk és hol tartunk most. A KORIP sokszor alig nagyobb, mint a kisbaba, aki társul kapja, és szívmelengető érzés látni, ahogy néhány év múlva elvesznek ezeknek a gyerekek kezei között” – mondta Damásdi Anna, a Koraszülöttekért Országos Egyesület alelnöke.
