Két gyerek anyjaként szilárd meggyőződésem, hogy a legfontosabb, amit az első osztályos gyerekünk szülőjeként megtehetünk az, hogy jóban vagyunk az osztálytársak szüleivel.
Sokan ódzkodnak ettől, úgy vannak vele, hogy megvan már a saját baráti körük, se idejük, se energiájuk nincs arra, hogy csak azért összejárjanak a többi szülővel, mert a gyerekek egy osztályba járnak.
Pedig tényleg érdemes erre időt fordítani, még akkor is, ha megterhelő, és az iskolán kívül lehet, hogy soha nem barátkoznánk az adott szülővel. Természetesen nem arról van szó, hogy heti, vagy akár havi rendszerességgel össze kéne járni, de évente pár órát muszáj együtt tölteni mindenkivel, méghozzá a saját gyerekünk érdekében. Az első osztály ugyanis meghatározó élmény minden gyerek számára. Gondoljunk csak bele, mi magunk is milyen sok mindenre emlékszünk még azokból az időkből.
Nehéz úgy megismerni egymás a szülőknek, ha nem találkozhatnak (Fotó: GettyImages)
Eddig a barátkozás viszonylag könnyen ment, a szülők se stresszeltek miatta, mert, ha máshol nem is, de az első szülőin mindenki bemutatkozott a másiknak, így a következő napokban már örömmel üdvözölhették egymást.
A szerencsésebb osztályokban vagy a tanítónéni, vagy valamelyik szülő évről évre frissít egy táblázatot, benne a gyerekek neve mellett a szülők telefonszámaival és e-mail címével. Ezt a táblázatot minden szülő megkapja, így bármikor kapcsolatba tud lépni bármelyik szülővel akkor is, ha valami nagyon sürgős. Természetesen jó ötlet erre egy Facebook csoport is, vagy egy levelezőlista, de a telefonnak még mindig nincs alternatívája, ha biztosan el akarunk érni valakit. Sokan nincsenek fent a közösségi médiában, vagy csak ritkán nézik a leveleiket, sőt olyan is akad, aki egy idő után nem bírja elviselni, hogy a szülői csoportba napi kétszáz üzenet érkezik a kivágandó játékpénzről, ezért inkább némít minden beszélgetést.
De miért jó megismerni a szülőket személyesen is?
Akármilyen hihetetlen, azokat a gyerekeket gyakrabban hívják szülinapi zsúrra, vagy csak egy egyszerű játszóterezésre is, akiknek ismerik a szüleit. Mi magunk is ilyenek vagyunk, még akkor is, ha igyekszünk nem így viselkedni. A barátnőmnek például két év kellett, mire leesett, hogy azért nem hívják soha meg a gyerekét szülinapozni, mert szinte soha nem találkoznak velük, mint szülőkkel, a munkabeosztása miatt. A gyerekeknek márpedig nagyon fontos a társadalmi élet, most pedig különösen felértékelődik az osztálytársakkal töltött idő, mert előfordulhat, hogy a nagyszülőkkel sajnos újra kevesebbet találkozhatnak.
Mindig jól jön, ha van olyan szülőtárs, akit akár délután háromkor is megkérhetünk arra, hogy a mi gyerekünket is vigye magával haza az iskolából, ha valami miatt nem érünk fél ötig az iskolába, és természetesen ez a segítség fordítva is működhet. Alsóban (igazság szerint még felsőben is, csak ezt igyekszünk tagadni) sokszor előfordul, hogy a szülők egymástól szereznek tudomást arról, hogy másnapra valami extra dolgot kell bevinni, különleges házi feladatot kellett volna elkészíteni, vagy délben vége az iskolának. Ha a tanárok nem kommunikálnak a legjobban, akkor bizony szükségünk lesz a többi szülő információjára is.
Hogyan ismerkedjünk?
Érdekes, hogy sok felnőtt könnyen ad tanácsot a gyerekeinek, ha iskoláról van szó, de azt nem tudja, hogyan kezdjen el kapcsolatot építeni egy idegen szülővel, még akkor sem, ha mindkettőjüknek elemi érdeke a barátság kiépítése. Pedig a recept egyszerű: csináljuk azt, amit a gyerekek szoktak. Hívjuk el a másik családot egy iskola utáni fagyizásra, vagy ha több időnk van, akkor egy közös, iskola utáni játszóterezésre.
Természetesen nem kell az egész osztállyal szoros barátságot ápolni, a tapasztalat azt mutatja, hogy ha 6-7 gyerek szüleivel jóban vagyunk, és ők is hasonlóan nyitottak a többi családra, akkor pár hónap alatt a barátságok lefedik az egész osztályt. Néhány hét elteltével úgyis beindulnak a születésnapok is, még ebben a pandémiás időben is muszáj megünnepelni a hetedik és a nyolcadik születésnapokat. Ha nem is otthon vagy egy játszóházban, de jó idő esetén a parkban egy pokrócon is lehet tortát enni. Érdemes a meghívókat már eleve úgy kiküldeni, hogy a zsúr kezdetén és a végén is maradjanak a szülők húsz percet és beszélgessenek, ismerkedjenek egymással.
Az első pár osztályban kötött szülői barátságok különösen hasznosak lesznek majd később, amikor a gyerekek már önállóan kezdenek moziba, színházba, buliba járni. Mindig jól jön a segítség, amikor hidegben, esőben, vagy csak késő este kell valahova menni a gyerekekért kocsival, és akad olyan szülőtárs, aki 3-4 gyereket is haza tud fuvarozni a kölcsönösség reményében.
A szülők egymásnak is segíthetnek (Fotó: GettyImages)
Ha az első lépéseket megtettük, már nem lesz nehéz dolgunk, hiszen mindig lesz közös témánk a többi szülővel.
Egyvalamit nem szabad soha elfelejteni! A gyerekek összevesznek, majd másnap kibékülnek, és soha többet nem emlékeznek a vitára. De ha ezekbe a szülők is belefolynak, ők képesek évekig magukban hordozni a tüskéket. Tartsuk magunkat ahhoz, hogy ami az iskolában történik az ott is marad, pár, valóban szülőkre is tartozó ügy kivételével. Azért, mert jó kapcsolatot ápolunk pár osztálytárs szüleivel, az iskolai magánéletet hagyjuk meg a gyerekünknek, és ne arra használjuk ezeket a kapcsolatokat, hogy kémkedjünk a saját, vagy más gyereke után.
