A farmer tipikus „örök darab”, sokan tényleg addih hordják a kedvenc kék – vagy más színű – nadrágjaikat, kabátjaikat, amíg azok szét nem foszlanak. Ennyiből akár fenntarthatónak is tekinthetőek, de sajnos egy friss kutatásnak köszönhetően most kiderült, hogy még ezek, az akár évekkel ezelőtt megvásárolt ruhák is megterhelik a környezetünket.
A Wired magazine számolt be a University of Toronto kutatásáról, amely szerint kék farmerekből származó szálakat találtak a világ legkisebb óceánjának számító Arktiszi-óceán fenekéről vet talajmintákban.
„A szálak jelenléte arra enged következtetni, hogy valamilyen hosszú távú– óceáni vagy légköri folyamatnak köszönhetően sodródhattak ilyen messzire” – magyarázta Sam Athey környezettudós, az Environmental Science and Technology Letters szakfolyóiratban megjelent kutatási anyag társszerzője.
A szakemberek rámutatnak, hogy a mikroszálakat a szél akár Európa belsejéből is képes eljuttatni az Északi-sarkvidékre.
Természetes anyag, mi a gond?
A farmerszálakat szaknyelven antropogén – azaz emberek által – módosított cellulóznak is nevezik. Athey azonban óvatosságra int ezzel kapcsolatban.
„Csak idézőjelben tudom ezeket a szálakat természetesnek nevezni, mivel azokat a gyártás során különféle vegyi anyagokkal kezelik” – magyarázta a a kutató. „Emellett, a környezetünkből is felvesznek mindenféle egyéb anyagokat is, már akkor is, ha csak a szekrényben lógnak, akkor pedig különösen, ha az utcán viseljük a ruhákat.”
A kanadai kutatók egy Raman spektroszkópiának nevezett eljárással képesek különválasztani az indigóval kékre színezett farmerszálakat az egyéb – jellemzően szintetikus eredetű – mikroszálaktól, például a műszáltól.
A farmerek mosása közben rengeteg mikroszál szabadul ki az élővilágba (Fotó: Getty Images)
A vizsgálat során nem csak az Arktiszi-óceán mélyebb rétegeiből, de sekélyebb tavakból is mintát vettek. A Torontóhoz közeli Huron-tó és az ontariói Nagy Tavak fenekén is találtak mikroszálakat. A vizsgálat eltérő eredményeket mutat: az óceánból vet taljaminták kilójában körülbelül 1930 mikroszálat találtak, míg a Huron-tóban 2490-et, az ontariói tavakban pedig 780-at. A mikroszálak negyede-fele bizonyult mesterségesen módosított cellulóznak, ennek nagyjából a fele származik farmer ruhákból.
A kutatók kontroll-vizsgálatokat is végeztek, különböző, új, használt és előre koptatott farmereket mostak ki egy mosógépben, a kifolyó vízben pedig megvizsgálták a mikroszálak mennyiségét. Az nem túl meglepő, hogy az új faremerekből több mikroszál távozik, mint a használtakból, arra azonban felfigyeltek, hogy a gyárilag koptatott farmerek is több mikroszálat engednek ki magukból, mint azok, amelyek nem esnek át hasonló eljáráson. Ettől függetlenül megdöbbentő a számadat, amely szerint egy-egy farmer egy mosás alatt átlagosan 56 000 mikroszáltól is megszabadulhat, a környezet terhére.
Bár a szennyvíz-tisztító és feldolgozó üzemekben igyekeznek kiszűrni a hasonló anyagmaradványokat, hogy azok ne juthassanak vissza az élővizekbe, ez sajnos nem mindig elég. A szennyvízből kinyert, szerves anyagokat tartalmazó szennyvíziszap egy részét ugyanis gyakran műtrágya formájában hasznosítják, így pedig a mikroszálak mégis visszakerülhetnek a vízkörforgásba, mivel ahogy a trágyát beissza a talaj, a mikroszálak a felszínen maradnak, száradás után pedig a szél közvetítésével juthatnak el újra a vízig.
„A helyzet az, hogy rengeteg ember él a bolygón, egyszerűen túl sokan vagyunk” – mutatott rá Miriam Diamond, a kutatási anyag egy másik társszerzője. „Megdöbbentő belegondolni, hogy hányan hordunk farmernadrágot. Fontosnak tartom leszögezni, hogy ez nem egy farmerellenes kiáltvány, nem áll szándékunkban elítélni a farmert viselőket. Ez csupán egy olyan példa, ami remekül megmutatja, hogy mekkora hatása van az emberi működésnek a környezetünkre.”
További cikkeink a környezetvédelem témakörében:
- Kötelező lehet az italcsomagolási hulladék visszaváltása
- Visszatér a dédi kézi mosógépe
- Apa és 9 éves fia használt műanyag palackokból gyárt napszemüvegeket
