A drónokat a fotósokon és influencereken kívül előszeretettel használják, például a mezőgazdaságban, nagyobb területek monitorozására, de kutatók és környezetvédők is bevetik a technológiát, ha nehezen bejárható terepen kell méréseket végezni. Kétségtelenül praktikus megoldás, hiszen gyors és kényelmes, azonban több probléma is van vele. Például a drónok akkumulátorai viszonylag hamar lemerülnek, ami gondot jelent, ha nagyobb területről vagy esetleg hosszabb ideig, több napig vagy akár hétig tartó mérésekről van szó, emellett, az üzemeltetésük zajjal is jár, ami zavarja az állatvilágot.
Ezekre a problémákra keresett választ Gennaro Notomista, a Georgia Tech műszaki egyetem PhD-hallgatója, aki robotikával és úgynevezett intelligens rendszerekkel foglalkozik.
„Az energiahatékonyság kulcsfontosságú a környezeti mérések világában – magyarázta Notomista a Core77-nek nyilatkozva. – Különösen ott, ahol nagyon hosszú időn át tartó folyamatokat kell támogatni.”
A robotlajhár külsejét és működését is valódi kollégái ihlették (Fotó: Gennaro Notomista)
A szakember ezen a problémán rágódva arra jutott, mi lenne, ha létezne egy olyan drón, ami egyáltalán nem fogyaszt energiát, amikor egy helyben marad. Sőt, mi lenne, ha még azzal sem kellene foglalkozni, hogy az eszköz visszatérjen a bázisra, ha töltésre van szüksége. Ha ezekre választ találna, a méréseket végző szerkezet gyakorlatilag korlátlan ideig maradhatna a megfigyelt területen.
A lajhár, mint példakép
Notomista a természetben kezdte el keresni a választ és el is jutott a lajhárokig. Rájött ugyanis, hogy a zajos, repkedő drónok helyett létre lehetne hozni egy olyan, alacsony energiájú eszközt, amely képes lenne a fentiekre. Ehhez csupán annyira van szükség, hogy a felmérni kívánt területen egy vékony huzalt feszítsenek ki két végpont között.
Ha ez megvan, jöhet a SlothBot, azaz a robotlajhár, amely gyakorlatilag egy kisméretű, repülésre képtelen robot, amely a huzalon lógva képes méréseket végezni, ha pedig rögzítette az adatokat, egyszerűen arrébb tud mászni és folytatni a munkát. Az energiaellátásról napelemek gondoskodnak, ráadásul, amikor a lajhár épp nem mozog, szinte alig fogyaszt energiát, mivel ilyenkor lekapcsolja az összes motorját. De akkor sem meríti túl gyorsan az akkumulátorait, amikor helyet változtat, ugyanis tényleg a lajhárok sebességével mozog. A begyűjtött adatokat mobilkommunikáció segítségével továbbítja.
A robot külsejét 3D-nyomtatóval készítette el a feltaláló, olyan alapanyagból, amely ellenáll a csapadéknak és a Nap UV-sugarainak is. Az eszközt jelenleg az Atlanta Botenical Gardens növényei között teszteli, de már készül a folytatásra: a SlothBot 2.0 a robotlajhár továbbfejlesztett változata lesz, amelyet akár olyan területekre is ki lehet helyezni, ahol nincs mobil-lefedettség, mivel Notomista alacsony energiájú műholdas kommunikációval tervezi megoldani az adatok továbbítását.
Még több robot az nlc-n:
- Origami ihlette a teniszlabda méretű sebészrobotot
- Robotséfet tanítottak meg omlettet készíteni
- Igazi áttörés a tudományban: elkészült az első robotgalamb
