Elő a bakancsokat, a túradzsekiket, és irány a Kamaraerdő! Budapest peremére egyszerű kijutni a 41-es villamossal, és itt már tényleg nem hallani az autókat, a szirénákat, a lábunk alatt dübörgő metrót, vagy a veszekedő szomszédokat. Itt csend van és madárcsicsergés, friss levegő és sok-sok zöld. Persze ősszel sokunkat elriaszt a kirándulástól a köd, a sár, vagy az esetleges eső, de ezt ideje legyőzni! Ne zárkózzunk be a lakásba, amíg lehet, kiránduljunk egy kiadósat a környező erdőkben.
Érdemes bakancsot, vagy gumicsizmát viselni. (fotó: nlc)
A fővárosi Kamaraerdő a XI. kerületben, valamint Budaörs déli része – illetve a kettő között elterülő erdő elnevezése. Az erdő legmagasabb pontja a Vadász-hegy, mely 224 méter. Amikor a tatárok elvonultak a környékről, IV. Béla király a területet a németeknek adományozta. Az újjáépült középkori településnek a Kána nevet adták. A XVIII. században betelepült svábok Kánai erdőnek (Kanaer Wald) nevezték át a környéket. Majd 1847-ben vált Kamaraerdővé, mely a német „Kammerwaldból” származik. A terület évekig volt a királyi Kamara, illetve Buda város erdőbirtoka.
Az erdei sétányok mentén, többnyire cser- és a kocsánytalan tölggyel találkozhatunk, de meghúzódik az erdőben jó néhány kőris, mezei juhar, barkócaberkenye és a szilfa is. A Kamaraerdei Tanösvény 4 km hosszú és lassabb tempóban kb. 2 óra alatt járható be. A szintkülönbség maximum 100 méter.
