Ma véget ér a Drága örökösök, az utolsó epizódban mindenre fény derül. Valljuk be, alig vártuk ezt a pillanatot, az azonban szomorú, hogy a sorozattól ezzel búcsúznunk kell. 2019 elején kezdődött a széria, és négy évadot élt meg. A főszereplők az nlc-nek meséltek a legnagyobb élményeikről, a forgatások izgalmáról, és arról, hogy milyen barátságok szövődtek a sorozat alatt.
Melyik volt a kedvenc jeleneted a négy évad során?
Kovács Lehel: Túl sok emlékezetes jelenet volt, nehéz kiemelni egyet, jó munkánál, ami több éven keresztül tart, ilyet kiemelni lehetetlen. Sok olyan volt, amikor nem bírtuk ki nevetés nélkül és azzal kellett küzdenünk, hogy végül megszülessen a jelenet, Mohai Tomival és Lengyel Ferivel a sok-sok közös jelenetben rengeteget nevettünk.
Lengyel Ferenc: Amikor meglovagoltam a kecskét és rájöttem, hogy a tojástartót imádja rágcsálni, ezért mindig egy tojástartóval idomítottam, és úgy pörgött-forgott, ahogy én szerettem volna.
Járó Zsuzsa: Egyetlenegyet nem tudok kiemelni, de amikor a fiamat alakító Mohai Tomival forgattunk, azok mindig nagyon izgalmas napok voltak, mert nem lehetett tudni, mi lesz a végén belőle. Vele tudtam a szűk kereteken belül nagyon jól improvizálni, ezért ezek a jelenetek emlékezetesek maradtak. Igazi alkotói élmény volt vele dolgozni.
Mohai Tomi: Az pont egy olyan jelenet volt, amiben nem voltam benne: Kovács Lehel, Csarnóy Zsuzsa és Lengyel Feri forgatott. Kristóf – akit Lehel alakított – azt mondja: „de jó újra szabadnak lenni” – mert sikerült elválnia – majd megfogott egy piát és kinyitotta, de olyan hangja volt, akkorát szisszent és annyira komikusan hatott, hogy utána ötször szaladtak neki a jelenetnek, de nem bírták ki nevetés nélkül a színészek és a stáb sem. Amikor a tévében láttam felvételről, mindenki arcán felfedezni véltem a szisszenés okozta vidámságot. Imádtam azt a jelenetet és kívülről nézni fantasztikus élmény volt.
Melyik a kedvenc helyszíned a sorozatból, és miért?
Kovács Lehel: Egyértelműen Kálmán háza Ökörapátiban, mert ott töltöttük a legtöbb időt, de Dani házát tudnám elképzelni magamnak egy hétvégi háznak.
Lengyel Ferenc: Kálmán háza, hiszen a négy évad alatt teljesen belaktuk, minden zugát ismertem, úgy közlekedtem benne, mintha tényleg az otthonom lenne.
Járó Zsuzsa: A kedvenc egyértelműen a panzióban a szobámban az ágy! Azok voltak a legkellemesebb forgatási napok, amikor ott forgattunk, kivéve, amikor nagy hőség volt. Viszont ha fáztunk, vagy fáradtak voltunk, az egy nyugvópontként szolgált, lehetett szunyókálni az átállásban, ezt imádtam.
Mohai Tomi: Nagyon szerettem Szvetlán kunyhóját, vicces volt, pedig hideg, és borzalmas kinézetű egy hely. Aztán persze Kálmán bácsi háza, ahol otthon érezhettem magam, úgy mentem oda, mint a második otthonomba, volt, hogy elrejtettem cigarettát is, minden zegzugát ismertem.
Kivel kerültél közeli barátságba a forgatások alatt?
Kovács Lehel: Szerintem az öt örökös közel került egymás szívéhez, mindenkivel sokat dolgoztunk, ezért mondhatom, hogy barátok lettünk.
Lengyel Ferenc: Csarnóy Zsuzsival, hiszen a jeleneteim 80 százaléka vele volt. Az utolsó évadra eljutottunk arra a szintre, hogy félszavakból értettük egymást, láttuk, a másik hol tart, húztuk egymást, ha kellett, nagyon komoly barátság lett közöttünk. De ugyanígy Mohai Tomival és Kovács Lehellel is, velük is sok jelenetem volt és nem csak bohóckodtunk a kevés szünetben, hanem tudtunk komoly dolgokról is beszélgetni.
Járó Zsuzsa: Több emberrel is! Például Csonka Ibolyát nem ismertem előtte és azóta is tartjuk a kapcsolatot, a másik, akivel nagyon jól összehangolódtunk, Németh Kristóf. Igaz, ismertem őt, de nem ennyire közelről, vele azóta már egy színdarabon is dolgozunk, amit ő rendez. Igaz, most leálltunk vele a pandémia miatt. Civilben is nagyon megkedveltem őt, a humorát, az agyát. Kiemelném még a fiamat alakító Mohai Tomit, a közös jeleneteinkre biztos sokáig emlékezni fogok.
Mohai Tomi: A családdal lett szoros a viszony, és nagyon megkedveltem Mohácsi Norbit is (a sorozatban Dani), a stábból pedig Jimmyt, a világosítót, és a bandáját. Valódi barátságok születtek ezalatt a két év alatt az emberek között, még ha ez nem is rokoni, de erős rokonszenv. A mai napig üzenünk egymásnak, főleg most, hogy december 23-án véget ér a sorozat.
Volt olyan jelenet, ami a komfortzónádon kívül esett, amit még nem csináltál azelőtt?
Kovács Lehel: Amikor télen nyári jelenetet forgattunk és lovagolni kellett, az kemény volt.
Lengyel Ferenc: IGEN! A kecskefejés, főleg azért, mert komoly nehézséget jelentett, ugyanis az első kecske egy bakkecske volt, és úgy kellett csinálnom, ráadásul nagyon büdös is volt. (nevet)
Járó Zsuzsa: A lovaglás, amit egy gyorstalpalón tanítottak meg. Megmutatták, hogy kell felszállni és leszállni a lóról, aztán indult a felvétel egy nehezített pályán, dombos és sáros terepen. Akkor azt gondoltam, nem fog menni, ijesztő volt, amikor fel kellett szállni a lóra. Majd amikor elindult a forgatás, szinte extázisszerűen jött az érzés, hogy tudok lovagolni, ez pedig önbizalmat adott. Amikor forgott a kamera, egyszerre Szappanos Mónika lettem, aki tud lovagolni.
Mohai Tomi: Amikor meztelenül kellett kirohannom, igaz, egy törülköző takart, de végül azt is elengedtem. Furcsa volt, mert így még sosem álltam színpadon sem.
Mi az, ami a legjobban hiányozni fog a sorozatból?
Kovács Lehel: Az emberek, a csapat!
Lengyel Ferenc: Kivétel nélkül az összes szereplő, a stábtagok, hiszen már olyan volt a helyszín, mint egy igazi falu. Jöttek a kollégák a másik forgatási helyszínről, köszöntünk, beszélgettünk, majd mindenki ment a dolgára, mint egy igazi faluban. Ez két éven keresztül szinte minden nap így történt, a szabadnapokat leszámítva, egy kis közösség lettünk és egymás részei lettünk ebben az ökörapáti létezésben.
Járó Zsuzsa: Az emberek, a stáb, az adrenalin. Amit egy ilyen munka ad, az egy speciális helyzet. A színész kollégáknak kívánom, hogy mindenki éljen át egy ilyen munkafolyamatot, mert igazi kihívás. Ha ezt meg tudjuk ugrani, az ad egy nagy adag önbizalmat. A 14 órás munkanapokról úgy jöttem haza, hogy bármire képes vagyok. Két évet végigdolgozni egy stábbal, az az életed részévé válik. Amikor véget ért, úgy éreztem, mintha a családomat veszítettem volna el.
Mohai Tomi: Az emberek, a napi összekapcsolódások, beszélgetés a fuvarossal, hülyéskedés a sminkben, és a közös munka a kollégákkal, valamint a közös gondolkodás, alkotás. És persze az az instant családság, ami éppen addig tartott, míg vége nem lett, hiányzik is, de tudom, hogy ez egy időszakra szóló összeállás volt.
Drága örökösök (Fotó: RTL Klub)
