Kudarcos lehet a száraz január, pláne 2020 után

„Ugyan, ez még nem probléma, a magyarok nagy része ennél jóval többet vedel!”

– ez az a mondat, amit már jó párszor hallottam érvként, ha szóvá mertem tenni egy társaságban, hogy szerintem a hétvégi italozásaink hosszú távon problémát jelenthetnek, vagy hogy az alkoholizmus nem csak azt jelenti, amikor valaki mindennap tántorgósra issza magát.

Magyarországon generációk óta jelent problémát az alkoholizmus, illetve annak egészségügyi és egyéb következményei, ezért erősen indokolt a no alkohol időszakok népszerűsítése. A kihívással ugyanis nemcsak jót teszünk a szervezetünkkel, de önismeretre is tanít, és segítségével rálátást kapunk arra is, hogy milyen a viszonyunk az alkohollal.

A fentebb idézett hárítás pedig nem ritka itthon, hiszen még mindig erős tévhitek, idejétmúlt, káros beidegződések alakítják az alkoholfogyasztási szokásainkat, és persze a témával kapcsolatos közgondolkodást. A klasszikus szerepminták szerint például „egy igazi férfi” bírja az alkoholt, a szeme sem rebben, amikor leküldi még azt a retinaégető házipáleszt is, amit a Tibi vagy Feri készített otthon. Remélhetőleg etil-alkoholból.

Az sem gond, ha az átlag magyar férfi minden este „megissza az adagját”, a baj csak azokkal van, akik tüskével (kis kiszerelésű rövidital) kezdik a napot, vagy akik cikkcakkban tolják haza a bringát a helyi kocsmából.

Tény, hogy generációk óta természetesnek vesszük a masszív alkoholfogyasztást, miközben a túlzott italozás súlyosan megrövidítheti az éveink számát. Egy tizenhét országot vizsgáló kutatásban (Erasmus University Medical Center) azt találták, hogy ha minden alkohollal összefüggésbe hozható halálnemet figyelembe veszünk, akkor sajnos elmondható, hogy Európán belül Magyarországon halnak meg a legtöbben az alkoholfogyasztás miatt. Különösen magas (27 százalékos!) az alkohol okozta halálozás a 35–64 éves férfinépességben (WHO-adat).

Becslések szerint nagyivó a társadalom ötöde, és alkalmi ivó a fele 

Nincs mit maszatolni, a statisztikákból  is világosan látszik, hogy Magyarországon óriási méreteket ölt az alkoholprobléma. A KSH adatai szerint 380 000 főre tehető a hazai alkoholbetegek száma, ám a szakértők szerint igazából ennek majdnem a triplájával kell számolni, és ehhez közelít a WHO becslése is, amely pár éve több mint 900 ezerre lőtte be a magyarországi alkoholisták számát. Ezzel az addiktológus Zacher Gábor is egyetért, ő úgy saccolja, hogy Magyarország majd 10 százaléka alkoholista.

A nemzetközi helyzetünk pedig egyenesen riasztó, a World Population Review adataiból az derül ki, hogy

csak az oroszok előznek meg minket alkoholizmus terén: 2. helyen vagyunk a listán, a szomorú dobogón a litvánok és Dél-Korea követ minket.

Az Eurostat frissen közölt felméréséből pedig az derül ki, hogy Finnországgal és Horvátországgal holtversenyben a 6. alkoholra legtöbbet költő ország lett Magyarország.

Az utóbbi hónapokban igencsak megugrott az otthoni iszogatás (Fotó: Laurent Perpigna Iban / Hans Lucas)

A nem túl rózsás statisztikáink ellenére eddig egyik kormány sem tartotta fontosnak, hogy az alkoholfogyasztási kultúránkat kicsit megreformálja, felvilágosító kampányokkal edukálja, óvja a lakosságot.

Nemcsak (a túlzott fogyasztás) mellett megfigyelhető romboló egészségkárosító hatása miatt, hanem mert magas a függőség kialakulásának kockázata is.

Ráadásul az alkoholizmus kockázatára ráerősít a koronavírus-járvány is

Ahogy a számok is mutatják, a súlyos alkoholizmus betegség évről évre, egyre nagyobb méreteket ölt itthon, és nem segít ezen a koronavírus-járvány generálta bezártság, izoláció sem. Ezzel Kapitány Krisztián addiktológiai konzulens, a Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonának mentora is egyetért. Ő úgy tapasztalja, hogy a bezártság, az izoláció, a pandémia nyomán bekövetkezett általános frusztráció és stressz sokaknál megemelte az alkoholfogyasztás gyakoriságát.

„Beszűkültek a megküzdési mechanizmusok, kevesebb az örömforrás, és felerősödtek azok a lehetőségek, amelyek kéznél vannak. Saját magamon is észrevettem, hogy a korlátozások alatt gyakrabban nyitogatom a hűtőt valami nassolnivalót keresve. Valahonnan tehát próbáljuk pótolni az örömöket. Az sem segít rajtunk, hogy a kijárási korlátozások alatt a családtagok rengeteg időt töltenek együtt, míg mások magányban töltik a napjaikat. Borzasztó stresszhatás éri most az embereket – magyarázza a szakember, aki szerint tovább rontja az esélyeinket, hogy Magyarországon a legtöbben nincsenek is tisztában az alkohol veszélyeivel. –

Persze, az alkoholnak is megvannak a keretei, amelyek között alacsony kockázattal fogyasztható, de könnyebb függőségbe keveredni vele, mint gondolnánk.  Igen, van az a mértéktartás, ami mentén nem szenvedünk hátrányt miatta, de sokan nem találják meg az arany középutat”  – magyarázza Kapitány, aki szerint az alkoholproblémát nem igazán lehet a fogyasztás mennyiségében megállapítani. 

Márpedig a WHO egyes ajánlásai így próbálják meghatározni, mi számít normál és problémás ivásnak. Ezek szerint a felnőtt nők és férfiak esetében a heti 14, illetve 21 egység alkohol fogyasztása még nem jelent gondot. (1 egység nagyjából 1 pohár sörnek, 1-1,5 dl bornak, vagy 0,4 dl röviditalnak felel meg). Ám a Felépülők egyik cikke szerint ez a meghatározás figyelmen kívül hagy egy nagyon fontos tényt, miszerint az alkohol pszichoaktív anyag, aminek addiktív potenciálja van. Ez annyit jelent, hogy a rendszeres fogyasztása hozzászokáshoz, függőséghez vezethet, és nemcsak a függésre hajlamos embereknél, hanem bárkinél.

Sajnos az alkoholfogyasztásnak ez az aspektusa egyáltalán nincs benne a köztudatban, így az emberek nagy része semmi kockázatot nem lát abban, ha a kijárási korlátozások alatt esténként iszogat egy kicsit.

„Ha munka után úgy vezeted le a stresszt, hogy megiszol egy-két sört, akkor az egy idő után rendszeressé válik az életedben, és szép lassan elkezd kialakulni a tolerancia. Nem is veszed észre, és egyre többet, és/vagy egyre gyakrabban kell majd fogyasztanod alkoholt ahhoz, hogy elérd a kívánt hatást. Amikor pedig a tolerancia megfigyelhető, vagy amikor a piálás egy funkciót vesz át (például ezzel vezeted le a napi stresszt), akkor bizony alkoholproblémáról beszélünk” – mondja.

A számok pedig azt mutatják, hogy az utóbbi hónapokban igencsak meglódult az otthoni poharazgatás:

A legnagyobb veszélyeztetett csoport egyértelműen zugivók, akiket pont a munkába járás tartott kontroll alatt, de ez a visszatartó erő egy csapásra megszűnt az otthonról dolgozással. Mindemellett hiába zártak be a kocsmák, az online, közös iszogatások váltották fel a klasszikus „beüléseket”, videócset-programok  segítségével üljük körbe az elképzelt asztalt. A szimulált kocsmahelyzet már elnevezéseket is kapott, Japánban on-nomi-nak hívják, az Instagramon pedig elterjedt a „quarantini” (a martini és a karantén összevonásából), amit szintén a közös, online italozgatás elnevezéseként szolgál.

A Kékpont munkatársai korán felismerték a problémát, és még az első hullám ideje alatt elindították az „Alkohol Drog Karantén” programjukat. Az általuk létrehozott fórumon anonim módon és biztonságos környezetben oszthatják meg az emberek a saját karanténtapasztalataikat az alkohol és a drogfogyasztás kapcsán, olyanokkal, akik hasonló nehézségeken mennek kertészetül. A fórum moderálását segítő szakemberek végzik, akiktől külön is lehet segítséget kérni, csak regisztrálni kell a Kékpontnál. 

Sokan próbálják most behúzni a kéziféket

Érthető, ha 2020 lezárásaként és egy jobb év reményében sokan arra az elhatározásra jutottak, hogy januárban megnyomják a stop gombot, és nem isznak alkoholt, legalább az év első hónapjában. Szép vállalás, de a szakemberek szerint nem a legjobb ötlet januárra időzíteni az időszakos absztinenciát. Még annak ellenére sem, hogy az alkoholtilalom szervezetre gyakorolt hatása kimondottan jó: a Sussexi Egyetem kutatói a 2019-es „Száraz január” kihívást kipróbáló személyek körében végeztek felmérést, melyből kiderült, hogy ha egy hónapra felhagyunk az ivással, több energiánk lesz, jobban pihenünk, megindulhat a fogyás, és a bőrünk is szebb lesz. Ráadásul a száraz januárra vállalkozók később nagy eséllyel kevesebbet fognak alkoholt fogyasztani, mint addig tették.

Ugyanakkor az új év kezdetén, a világjárvány okozta stresszben, és a már jó ideje tartó lezárások, kijárási korlátozások alatt nem a legjobb ötlet még egy egy plusz terhet magunkra venni. 

A brit Marie Claire egyik cikkében Arun Thiyagarajan orvosigazgató úgy vélte, hogy ugyan az alkoholmentes hónapnak fizikailag és szellemileg is számos előnye van, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy jelenleg egy olyan időszakot élünk át, amikor óriási stressz ér minket. 

Ő azt tanácsolja, mielőtt belevágnánk a száraz januárba, mérjük fel a mentális állapotunkat, nehogy a próbálkozásunk végül kontraproduktív legyen.

Fotó: Tesson/Andia/Universal Images Group via Getty Images 

„A megvonás stimulálja a stresszreakciónkat, amely magas vérnyomást és negatív hangulatot generálhat” – magyarázta a szakember, míg a cikk másik szakmai megszólalója, Fatmata Kamara, mentálhigiénés tanácsadó pedig azt mondta, hogy ennek az évnek az eleje eltér a korábban megszokottaktól. Szerinte a új korlátozások ideje alatt fontos, hogy vigyázzunk magunkra testileg és szellemileg is, és hogy ne tegyük ki magunkat felesleges, plusz pszichés nyomásnak. Könnyen lehet ugyanis, hogy az alacsony energiaszintünk, és a belső szorongásunk, lelki kimerültségünk miatt nehezebben tudunk most koncentrálni a kitűzött újévi célokra. 

– mondta Kamara a Marie Claire–nek.

Kapitány Krisztián sem tartja jó ötletnek, hogy pont januárban vágjunk bele az efféle kihívásokba. Pláne nem most, 2020 után.

„Létezik a változásnak egy folyamata, egy lépéssorozata, amely során először csak fontolgatjuk a döntést, majd elhatározzuk magunkat, és végül megpróbáljuk véghez vinni a tervet. A konkrét időpont-meghatározással az a baj, hogy átugrunk vele lépéseket, miközben lehet, hogy mentálisan még nem vagyunk készek a cselekvés fázisára. Ez pedig magában hordozza a kudarc lehetőségét, ami elijeszthet minket egy újabb próbálkozástól” – magyarázza, hozzátéve, hogy a januárral az is problémás, hogy túl nagy kontrasztot élünk meg, hiszen a decemberből csöppenünk egy száraz hónapba, közvetlenül a nagy evésekből, italozásokból.

„Az is biztos – mondja a szakember – hogy az idei szilvesztert sokan jól megnyomták, így a száraz hónapunk kótyagos fejjel, kemény másnappal kezdődött, ami nem a legideálisabb startja egy nem ivós hónapnak”

Kapitány szerint a fokozatosság minden változásnál hasznos, egy ilyen nehéz év után pedig pláne fontos, hogy kicsit türelmesebbek legyünk magunkkal. Ő azt ajánlja, kezdjük kicsiben. „Léteznek olyan applikációk, amelyek arra motiválnak minket, hogy kevesebb alkoholt fogyasszunk. Ha az első hónapban sikerült lentebb vinni a mennyiséget, akkor legyen az a cél a következő hónapban, hogy még kevesebbet iszunk. A sok kicsi sikerélmény mindig sokat hozzátesz ahhoz, hogy később nagyobb eredményeket érjünk el” – tanácsolja.

Szerinte az is nagyon fontos, bármikor is vágunk bele a kihívásba, hogy szem előtt tartsuk, nem baj, ha nem sikerül elsőre a 31 nap absztinencia. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk képesek alkohol nélkül élni, és bár a legtöbbször kudarcnak éljük meg a botlásainkat, nem feltétlenül azok. Sőt, néha kellenek az elbizonytalanodások, hogy megtudjuk, hol vannak a határaink, milyen kompetenciáinkat kell még fejleszteni, és azt is megmutathatja egy-egy „botlás”, hogy a normál, vagy a problémás tartományban mozog az alkoholfogyasztásunk.

Lehet, hogy alkoholproblémám van?!

Fennáll az alkoholbetegség veszélye annál, akinél az alábbi jelenségek közül legalább három tartósan jelen van vagy sokszor előfordult az elmúlt 12 hónapban:

Van kiút a függőségből:

• Karafiáth Orsolya: “Négy éve, hogy egy korty alkoholt sem iszom”
• Így iszunk mi – így látja a kórházi terapeuta a női alkoholizmust
• Mindfulness – a tudatos jelenlét a függőségből kivezető úton is segíthet