Feleségét köszönhette az operetteknek
Ki ne ismerné a híres Kálmán-operetteket, mint A csárdáskirálynőt, a Marica grófnőt, vagy éppen A cirkuszhercegnőt, hogy csak néhányat említsünk. Az első és a második világháború alatt az embereknek ezek a művek egy-egy fénypontot jelentettek a szörnyű mindennapokban, amelyekkel ha csak néhány órára is, de el tudták felejteni a körülöttük vagy éppen velük történő borzalmakat. A gyönyörű dallamok, a pompás díszletek és ruhák, a lebilincselő történetek szinte álomvilágba kalauzolták a nézőket, ahonnan most már nagyjából száz éve nem akarnak kiszakadni még a maiak sem. Nincs olyan, aki ne ismerne legalább egy-egy boldog, vagy éppen sírva vigadós dallamot a zeneszerzőtől, amelyek a szerelemről, a boldogságról vagy a fájdalomról szólnak. Az operett királyaként elhíresült zeneszerzőnek zongoraművészi karrierjét kellett feladnia a reumája miatt, de talán senki nem bánja ezt ma már. Az operettjeinek ugyanis a világhírt és a feleségét köszönhette.
Kálmán Vera és Imre
Szerelem első látásra
Kálmán Imre az operettjeinek történeteiben szárnyaló fantáziával mutatta be, hogyan találhat egymásra két szív, akik egyébként a társadalmi vagy egyéb akadályok miatt nem tudnának együtt lenni. Amikor pedig megismerte Vera Makinskát, úgy tűnt, hogy a való életben is sikerül megvalósítania azt, amiről oly hosszú éveken át csak komponált. Valóban mesébe illő történet volt ez, legalábbis a kezdetekkor. Kálmán már bőven élete felénél járt, amikor megismerte a fiatal orosz lányt. Nem törődve a majdnem harmincévnyi korkülönbséggel, a kulturális és nyelvi eltérésekkel, a társadalom megdöbbenésével, udvarolni kezdett az ifjú hölgynek. Vera elszegényedett arisztokrata családból származott, aki anyjával együtt menekült Ausztriába. Kálmán ekkor már egy ideje szintén Bécsben élt, elismert művészként.
Vera rendkívül szegényen éldegélt egy bérelt, huzatos kis szobában. Későbbi, önéletrajzi regényében elmesélte, hogy első randevújukra még megfelelő ruhát sem tudott volna felvenni, ha a barátnője nem segíti ki, harisnyája lyukas, cipője kopott volt. A mindennapi betevőt színházi statisztaként kereste. Kálmán megismerkedésük évében veszítette el addigi élettársát, Paula Dvorakot, akit tíz évig ápolt súlyos betegsége miatt. Nem akart új kapcsolatot, de ez a véleménye nyomban megváltozott, ahogy megpillantotta Verát egy kávéházban. Szerelem volt ez első látásra. Legalábbis az ő részéről. Szinte felüdülés volt számára a szép, fiatal, ambícióval teli Vera társasága. Minden akadály ellenére győztek az érzelmek, és egyévnyi randevúzás után 1929-ben végül összeházasodtak.
Nyomorból a luxusba
Vera hirtelen egy új világba került Kálmán oldalán, amelyről addig még álmodni sem mert. A bérelt szobából elképesztő luxuséletbe csöppent, amelyben gyorsan meg is találta a helyét. Ő volt az első nő, aki nyitott sportkocsival száguldozhatott Bécs utcáin, és estéről estére járta vagy éppen tartotta ő maga a fogadásokat az akkori elit társaságában, mindig a legújabb divat szerint öltözve, gyönyörű ékszereket viselve. Volt is hódolója nem egy, de Kálmán általában fittyet hányt erre. Pedig legjobb barátja, a szintén operettszerző Lehár Ferenc szerint oda kellett volna figyelnie erre, és ez az intés később be is igazolódott. Vera imádott táncolni, Kálmán utált, sőt nem is tudott, hiába írta a leggyönyörűbb keringőket. Ezért feleségét mindig más vitte táncba. Ettől függetlenül úgy tűnt, hogy minden rendben van köztük, és nemsokára már három gyermeket nevelgettek, akik az operettekből jól ismert hősök és hősnők neveit kapták: Károly Imre Fedor, Elisabeth Vera és Yvonne Sylvia Marica.
Életüket mentve menekültek
Kálmán és családja gondtalan életet éltek, de minden megváltozott, amikor kitört a második világháború. Vagyonának egy részét elkobozták, és életét is csak annak köszönhette, hogy Vera egyik hódolója, Horthy István, a kormányzó fia elintézte, hogy elhagyhassák az országot. A zeneszerzőnek zsidó származása miatt nem volt más választása, menekülnie kellett. Először Zürichbe, majd Párizsba utaztak, végül Amerikában telepedtek le. Bár később ajánlatot kapott Hitlertől, hogy amennyiben visszatér, kinevezik őt tiszteletbeli árjának, de Kálmán hallani sem akart erről.
Kálmán Imre (Fotó: Getty Images)
Sztárok udvaroltak Kálmán feleségének
Kálmánék bármerre is jártak éppen a világban, Verának mindig akadtak hódolói. Párizsban például a híres író, Erich Maria Remarque, Amerikában pedig a filmsztár, Clark Gable. New Yorkban Vera az addig megszokott életvitelt próbálta folytatni, nagy társasági összejöveteleket rendezett, hiszen számos barátjuk és kollégájuk kényszerült velük együtt emigrálni ezekben az években. Ebben szerepet játszott az is, hogy Kálmán szakácsnője messze földön híres volt. A korabeli hírességek versengtek azért, hogy Kálmán meghívja őket egy-egy vacsorára, és kipróbálhassák Pervics Mária főztjét. Kálmán felfogása szerint ugyanis:
Az étvágy ugyanaz a testnek, mint a szerelem a léleknek.
Hamarosan azonban be kellett látniuk, hogy Amerikában egyelőre nem terem annyi babér számukra, mint remélték, és amelyekből ezt az életszínvonalat fedezni tudták volna. Vera így kénytelen volt lemondani a nagy estélyekről, és munkát találni magának: manöken lett egy szőrmeüzletben.
Válás úriemberként
Az új környezet, az új helyzet, az otthontól való elszakadás különösen Verát viselte meg, akinek honvágya határtalan volt. Talán ez vezetett odáig, hogy bár Vera maga sem vette komolyan az udvarlókat, egyszer mégis csak rátalált a szerelem, amikor az üzletbe Greta Garbo társaságában besétált egy orosz származású, francia diplomata, Roland de la Croix. A fiatalemberben valószínűleg nem a férfit látta, hanem orosz honfitársát, akivel végre anyanyelvén tudott kommunikálni, és közös gyökereik által csökkent a honvágya is. Szinte azonnal elhagyta érte Kálmánt, aki igazi úriemberként viselkedett e szörnyű helyzetben. A zeneszerző ugyanis úgy vélte, hogy a nagy korkülönbség miatt csak idő kérdése volt, mikor következik ez be. Lovagiasan vált el feleségétől, Vera pedig rögtön hozzáment új kedveséhez.
Másodszor is ugyanazt a nő vette el
A “sztárpár” különélése nem tartott sokáig az események különös és tragikus történései miatt. Az ifjú férj lezuhant egy repülőgéppel és meghalt. Vera egyedül maradt, de nem sokáig. Kálmán talán sajnálatból, talán mert még mindig szerette feleségét, felkereste őt, és újra megkérte a kezét. Így történt, hogy alig egy év elteltével újra összeházasodtak, és onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltak. Bár Vera félig viccesen, félig komolyan azért felhívta Kálmán figyelmét arra, hogy
Tessék jól meggondolni, mert harmadszor nem házasodok”.
Így történt, hogy a zeneszerző másodszor is ugyanazt a nőt vette el feleségül.
Látszólag nyugodt időszak következett a Kálmán család életében. A zeneszerző gyermekei emlékezetében úgy maradt meg, mint aki egyszerűen csak üldögélt a szobában a zongoránál, lábánál a család kutyájával, bort iszogatott, és a leggyönyörűbb dallamokat vetette papírra, miközben a gyerekek játszottak, a szakácsnő pedig a legfinomabb ételeket készítette számukra. Idillinek tűnő kép, a boldogságot azonban nem sokáig élvezhették újra együtt. Kálmán 1949-ben szívrohamot kapott, ezután már folyamatosan egészségügyi gondokkal küzdött. Még abban az évben szélütést kapott, és fél arca lebénult. A társasági élettől ugyan teljesen visszavonult, mivel nem akart így mutatkozni, de a komponálás egészen haláláig a mindennapjainak része maradt. Végül 1953. október 30-án halt meg álmában. Vera még negyven évet élt nélküle.
