Kínában 632 millióan használják az internetet, ebből nagyjából 24 millió gyereket tartanak számon, akik internetfüggővé váltak. Persze őket a szüleik nem csupán az Instagram és Facebook túlzott használata miatt küldik ebbe a táborba, sokkal komolyabb problémáik vannak az internettel.
Általában akkor kerülnek ide, amikor már elveszítik a kapcsolatot a valósággal, legtöbbször az online játékok miatt.
Egyhuzamban képesek 30-40 órát eltölteni a gép előtt, behúzódnak a játékba, megszűnik számukra a világ, gyakran még vécére sem hajlandóak kimenni és inkább pelenkát hordanak, nehogy meg kelljen szakítani a játékot. 2013-ban a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders már definiálta az internetes játékfüggőség fogalmát, amiben világméretű problémára figyelmeztet. Ahogy leírták, lényegében akkor beszélhetünk függőségről, ha a játékos feladja az iskolát, munkahelyet, mindennapi teendőit elhanyagolja, csak azért, hogy a szenvedélyének, azaz az internetnek hódolhasson.
Tao Ren, az internetfüggőknek létrehozott kiképzőtábor vezetője így fogalmazott erről:
Az internetfüggőség olyan folyamatot indít el az agyban, ami nagyon hasonlít a heroin hatásához, sőt még annál is károsabb. Lerombolja a kapcsolatokat, és az egészségügyi állapot is jelentősen megromlik anélkül, hogy a függő észrevenné. Ahány gyerek eddig megfordult nálunk, mindegyiknek volt szemproblémája, hátfájdalmai és általában az étkezési zavarok valamelyik formájával küzdöttek. Ehhez még azt is felfedeztük, hogy agyi kapacitásuk csökkent, és komoly pszichés problémák léptek fel náluk. A pácienseink 90 százaléka a depresszió valamelyik fajtájával érkezett, és 58 százalékuk már legalább egyszer rátámadt a szüleire.
Ha valaki 6 vagy több órát tölt az interneten, már számításba kell vennünk, hogy lehet internetfüggő. A hivatalos statisztikák szerint a fiatalkorú bűnözők 67 százaléka tartozik az internetfüggők közé, nehezen tesznek különbséget valóság és fikció között, ezért idealizálják a maffiát. Attól tartok, hogy ez csak egyre súlyosabbá válik idővel.”
A kínai internetfüggőknek fenntartott kiképzőtáborban egy olasz fotós, Lorenzo Maccotta is eltöltött egy hetet úgy, hogy ott élt együtt a páciensekkel. Maccotta az ott eltöltött idő alatt azt tapasztalta, a kezelés abból áll, hogy úgy akarják kitörölni a páciensek rossz szokásait a fejükből, hogy szigorú napi rutin szerint kell élniük, ami magába foglalja a fizikai kiképzést és az etikaórákat is. Reggel éles sípszó kelti a pácienseket 6:30-kor, villámgyors sorakozó és névsorolvasás (egyébként ezt naponta ötször megismétlik) után 20 percük van, hogy elkészüljenek, és odaérjenek az első edzésre, ami tulajdonképpen a katonai kiképzésből vett gyakorlatsor.
A kiképzést tartó egykori katona így fogalmazott a páciensekről:
Amikor megérkeznek, rendkívül arrogánsak, és rossz fizikai állapotban vannak. Képtelenek lefutni egy kört vagy csinálni pár fekvőtámaszt. Ezek a gyakorlatok a helyükre teszik őket. Megtanulják a hatalom iránti tiszteletet, formába jönnek, és elsajátítanak egy nagyon fegyelmezett napi rutint. Az elején persze nehéz nekik, de pár hónap alatt már látszanak az eredmények.”
A Daxing szerint ez a katonai módszer a legtöbb embernél működik, bármilyen függőségről van szó.
Ezzel több szakember nem ért egyet: Dr. Tao Hongkai, egy kínai videojáték-ellenes aktivista szerint a kiképzés pont az ellenkező hatást váltja ki a függőkből, csak még hevesebb vágy ébred bennük a függőségük tárgya iránt. Egy másik, új-zélandi orvos, Trent Brax pedig a Daxing működéséről írta a PhD-ját, és egyenesen azt állítja, hogy Tao Ran módszere a kínzás egy formája. Mindketten vitatják, hogy az internetfüggőség olyan lenne, mint a drogfüggőség, szerintük az internetfüggőséget szociális devianciaként kell kezelni, és nem orvosi értelemben kell gyógyítani.
Tao Rannek azonban az a szándéka, ha az ő módszere legyen az általános kezelés az internetfüggőségre. Állítása szerint 2008 óta 75 százalékban sikeresek a kezelések, de ezt objektíven nem lehet bebizonyítani. Annyi pozitívum mindenképp van a kezelésben, hogy a szülőket is bevonják a folyamatba, és családterápiában igyekeznek segíteni nekik. Az adatok szerint már nagyjából 300 kínai klinika használja a katonai kiképzés módszerét a saját internetfüggő páciensein. Mindez természetesen nincs ingyen, egy hónapnyi kezelés 9300 jüan (kb. 407.000 Ft), ami nem tartalmazza az étkezések, gyógyszerek, antidepresszánsok és nyugtatók árát. És egy páciens nem egy hónapig tartózkodik a táborban, hanem 3 hónaptól akár egy évig is terjedhet a kezelés.
Lorenzo Maccotta annak az aggodalmának is hangot adott, hogy ebbe a táborba már 8 éves gyerekeket is beadnak a szülők, akikre ki tudja, milyen hatással van hosszútávon azt ott tapasztalt, sokszor kegyetlen szigor:
A személyiségük szinte megsemmisül a kezeléstől, egy gyereknek sem lenne szabad átélnie ilyet, szerintem ez nem segít senkinek.
Egyértelműnek látszik, hogy egy ilyen kiképzőtábor nem megoldás az internetfüggőségre, úgyhogy a kérdés ott lebeg a levegőben: hogyan lehetne segíteni annak a 24 millió kínai internetfüggőnek, és milyen segítségre lenne szüksége a világszerte egyre több internetfüggőségben szenvedő embernek?
Olvass többet az internetfüggőségről:
- Egyre komolyabb veszély az internetfüggőség
- Internetfüggő vagy? Teszteld!
- Az internetfüggőség olyan, mint az alkoholizmus