A héten elstartolt Palik László új YouTube-csatornája, a Palikék világa by Manna. A csatorna több formátummal is várja a nézőket, az egyik a Futtában című műsor, amelynek első, rendhagyó adásában „akasztották a hóhért”. Évek óta nem nyilatkozott a családjáról és a saját életéről a tévés, azonban most kivételt tett. A műsor első adásában Wágner Tamással beszélgetett és sok mindent elárult neki gyermekkoráról, valamint a fiairól.
„A futásnak köszönhetjük ezt is: kitaláltunk egy rendszert, ugyanis amikor az ember beül egy stúdióba, vagy egy kávéház szegletébe és kezdődik egy komoly beszélgetés, ott védőfalak vannak, előttem is, előtted is, ott viselkedünk. Egy szint után futás közben nem tudunk viselkedni, mert levegőért kapkodunk, küzd az ember. De tudunk közben beszélgetni, és nagyon oda tudunk figyelni a másikra” – magyarázta Laci. Ez a műsor pont erről fog szólni, a médiaszakember futás közben ismert, érdekes emberekkel beszélget majd.
Palik az életéről mesélt (Fotó: Youtube)
Az első adásban Palik falai is leomlottak, és eddig sosem hallott titkokat árult el magáról. „Tudod, mi volt a becenevem az áltiban? Husi! – kezdte Laci. – Őrült sikertelen voltam mindenben, egészen addig, amíg 18 évesen el nem kaptam a fonalat. Iskola, csajok, semmilyen eredményem nem volt, nem vettek fel az egyetemre, és akkor egyszer csak láttam magam kívülről és azt mondtam: ennek az életnek nincs így értelme, vagy elkapod a saját frakkodat, vagy vége van, mielőtt elkezdődött. Egy év alatt fogytam 38 kilót, maximális pontszámmal felvettek az egyetemre, egyszerűen vidám lett az életem. Valószínűleg egy életen át kompenzálom az első éveim sikertelenségét. Rettegek az eredménytelenségtől, rettegek attól, hogy gyenge leszek és elpuhulok, és rettegek az elhízástól” – árulta el az Exatlon korábbi műsorvezetője.
Palik a Futtában című műsorban nem csak gyermekkori titkát árulta el, hanem fia küzdelméről is mesélt. „A nagyobbik fiam 8 év körüli volt és elkezdett hízni. Ő fordult felém, és kérte, hogy »segíts, apa«. Aznap elkezdtünk futni. Egy szabály volt: 30 percet futunk, hogy milyen táv, milyen tempó, az mindegy. Körülbelül másfél évig úgy futottunk iskola után, hogy volt, amikor én körülötte futottam, körözgettem, hogy ne tévesszem szem elől. Hülyének néztek a szülők, hogy szadizom a gyereket. Mondtam, hogy nem szadizom, hanem ő kért, hogy segítsek neki. Közben a gyerek lefogyott, elkezdett formája lenni, furcsa módon nem kezdett el megbetegedni télen, mert mindig kint futottunk. Eljutottunk oda, hogy ma már majdnem 16 éves, ha feljövök vele a Normafához, el lehet képzelni azt a megaláztatást, amiben részem van: kiköpöm a tüdőm, ő meg néha visszafut hozzám, hogy jól vagy? Borzalom” – mesélte nevetve az édesapa, aki hisz abban, hogy a gyermeknevelésben az a legfontosabb, hogy a szülők példát mutassanak a gyerekeknek.
