Dübörög a nyári főszezon, a koronavírus okozta lezárások után újra telítődtek a turisták által kedvelt nyaralóövezetek, és bár a magyarok egy részének elvette a „kedvét” a nyaralástól a recesszió, infláció, meg a kata bedöntése, a nemzetközi számok azt mutatják, hogy a turizmus újra életre kelt. Tömegesen indulnak útra június és augusztus között a szalmakalapos, bőröndös, kissé idegsokkos (de ez nyaralás előtt megszokott), nyaralni vágyók. A tengerpartokon megy a harc a zsebkendőnyi területért meg napernyőért, és az is normális, hogy a szomszéd gyerek már szinte a te fagyidat nyalja, olyan közel ül hozzád az anyja, akinek az öléből nyújtja feléd a kis vaskos, kívánkozó ujjait.
Az utó- és az előszezon idején kicsit nyugisabban néznek ki a repterek, a strandok, a frekventált nyaralóövezetek. Mégis, a legtöbben a főszezont preferálják, az azon kívüli hónapokhoz valahogy hozzátapadt egyfajta szomorkás, pejoratív címke, miszerint
ez a csórók időszaka, amikor üresek a partok, bezárt a bazár, és a tenger is inkább hideg, mint kellemes.
Miért ne lehetne nyugodt a nyaralás? (Fotó: Getty Images)
Aki azonban nyaralt már valaha utószezonban, vagy akár előszezonban, és nem ragaszkodik a hering-hangulathoz, az jól tudja, hogy a fentebbi jellemzés amolyan durva általánosítás, és nyilván egyéni preferencia kérdése az is, kinek mi a fontos egy nyaralás során. Személy szerint én addig vagyok boldog, amíg a legtöbben ódzkodnak a főszezonon kívül utazni, hiszen így nagy eséllyel marad számomra a turistamentes, édes nyugalom. És a csend.
Májusban Barit látogattam meg,
ami főszezonban szerintem maga lehet a pokol, és láss csodát, a hömpölygő turistahordák nélkül láthatóvá vált a város szépsége, megcsodálhattam a magukat, meg egymást fotózkodók nélkül a tereket, lökdösődés nélkül a szűk kis utcákat, és egy picit átélhettem, miként Barin az élet. Valóban sok étterem zárva volt, bár pont azok, amik a turistákból élnek, így legalább könnyebb volt megtalálni az igazi, tradicionális helyeket. És igen, kongott a város az ürességtől, csend volt, fújt a szél, és csak halászokkal találkoztam a parton, akikkel közös nyelvismeret hiányában kézzel lábbal kommunikáltunk.
Morto?
– húztam végig az ujjamat a nyakam előtt, majd a gyanúsan mozdulatlan csápra mutattam. A halász, aki a társával ütemesen lötyögtette a vödör tartalmát, rám nézett, majd a ráncok felfelé kunkorodtak a barna arcán, és bólogatva kiemelte a csüggedten lógó polipot. Igen, ez már tökre morto.
Ez a közvetlenség, és az ilyen életszagú élmények kellettek nekem ahhoz, hogy Barit igazán élvezhessem, és a helyieket is jobban megismerhessem, hiszen a szezonon kívüli időszakban kevesebb a turista miatt ők is lelazultabbak, és nyitottabbak arra, hogy elbeszélgessenek velünk. De nem csak én vagyok az egyedüli, aki szereti az utószezont, Karafiáth Orsi egy egész cikket írt a dicséretére:
„Életemben először hosszú nyári vakációk után Mallorcára utaztam főszezonon kívül, májusban. Akkor a pénzszűke volt az ok, egy kihagyhatatlan last minute ajánlat, amit véletlenül sétálgatva vettünk észre a barátnőmmel Berlinben. Kicsit még vétózgattam is előtte, hogy biztosan gázos lesz, de aztán a kellemes klímában az egész napos séták és városnézések, strandolások közben átszíneződött bennem a végigizzadt Szicília, a hőgutás Nápoly, és sorra a többi üdülés a tikkasztó, agyat leszívó, embertömegben végiglátogatott nagyváros is. (Persze az olcsóság most is szempont – így több hülyeséget lehet összevásárolni a közeli városban…)” – fogalmazott a Magyar Narancsban.
Tény, hogy az elő- és utószezon egyik nagy előnye a költségmegtakarítás,
hiszen a szállodáknak és a látnivalóknak több utazót kell becsalogatniuk ebben a lassabb időszakban, gyakran kínálnak kedvezményeket, mind a szállásra, mind a közeli látnivalókra. Mindemellett, ahogy én is tapasztaltam, a kevesebb embertömegnek köszönhetően egy-egy úti cél látványosságainál intimebb élményben lehet részünk, ami a forgalmas csúcsidőszakban lehetetlen. És igen, bár ez néha kevesebb nyitva tartó látnivalót és éttermet jelent, szinte mindig kevesebb turistát és tömeget is.
„Tengernél az utószezont azért szerettem, mert addigra a nagycsaládok mar hazamennek, és bocsánat mindenkitől, de sokkal nyugisabb minden” – ezt már a harmincas éveiben járó Ildi mondja.
Az ellenpólust képviseli Zsófi, aki – mint a legtöbb szülő – két kisgyerekkel pont az iskolaszezon miatt nem tud utószezonban utazni. „Szerintem a legtöbben a nyári szünet miatt mennek nyáron. 4-6-10 hét szünet van az intézményekben, amúgy is muszáj kivenni szabit, a városban meg dög meleg van, mennének elfele az emberek. Mondjuk azt soha nem értettem, hogy miért olyan helyre, ahol még melegebb van. De én is fura vagyok, max. 2 órát bírok a vízparton dögleni, utána mennék várost nézni, amit eléggé nehéz 40 fokban csinálni. Szóval mi idén szeptember közepén tervezünk menni, a srácokat akkor még talán ki lehet kérni a suliból” – mesél a terveiről.
Éva egyszer volt Szicíliában 4 napot, és nagyon jó emlékekkel tért haza: „Októberben mentünk, iszonyat szép idő volt, nulla turista, üres partok. Imádtam” – mondja Éva, és szerinte az sem igaz, hogy bezár ilyenkor minden. „Végigautóztuk a keleti partot, legalábbis amit lehetett ennyi idő alatt, és minden működött” – meséli.
Cefalu, Szicília legkedveltebb üdülőhelye (Fotó: getty images)
Olga pedig azt mondja, hogy manapság már szeret a főszezonon kívül is utazni, de nem volt ez mindig így:
„Tavaly Toscanában, igaz, nem klasszik nyaralás volt, hanem egy bringás futamra mentünk, de ha már ott voltunk, ráhúztunk jó pár napot. Imádtam, 29-31 fok volt, a turisták száma elviselhető, csak az a hülye Covid ne lett volna. Egyébként én régen azért nem szerettem utószezonban menni, mert úgy éreztem, hogy az egész nyár fölöslegesen, várakozással telik, tiszta pazarlás, de most már van egy nyaralónk nem messze a Balatontól, hellyel-közzel ott töltjük a nyarat, úgy meg azért egészen más érzés. Azóta direkt szeretem az utószezonban utazást.”
Vannak, akik megrögzötten állítják, hogy utószezonban sokkal rosszabb az időjárás, de elnézve az idei nyári csúcshőmérsékleteket, nem kell ettől félni. A klímaváltozás miatt ugyanis nyáron sokszor a 38-40 fokot is meghaladja a hőmérséklet, ami még a tengerparton sem kellemes, nemhogy városnézés, esetleg túrázás közben. Persze, ha a strandolás a fő cél, akkor Európán belül valóban vacogós lesz október végén csobbanni, és az is igaz, hogy vannak olyan programok, látványosságok, amelyek csak a főszezonban látogathatók.
Hova érdemes menni utószezonban?
A csodálatos Görögország júniustól augusztusig, az ország legdrágább hónapjaiban zsúfolt hely, de ezt követően jóval nyugodtabb körülmények között és olcsóbban tudsz pihenni vagy várost nézni. Rengeteg jó hely van az országban, apróbb szigetek, tündéri falvak és nagyon kedves emberek.
Amennyiben messzebbre mennél, és egy igazán szép helyet szeretnél megnézni, akkor irány Bali szeptember után, amikor az árak is jóval olcsóbbak és a nagyobb tömegek is eltűnnek. Ha pedig nem vagy oda a strandért, és szeretnél a közelben maradni, látogass el Prágába, ami Európa egyik legszebb városa. Szezonon kívüli időszakban mindenképpen ajánlott meglátogatni, mert nyáron elég zsúfolt. A tél az egyik legjobb időszak a látogatásra, mert ilyenkor lehet igazán érezni a város lelkét. Aztán itt van Toscana, ami nyáron igazi álomország, ám az évnek ebben a szakaszában magasabb szállodai árakkal kell számolni, és a szépsége miatt rengeteg turistát vonz. A tapasztalt utazók azonban tudják, hogy ez a híres olasz borvidék az év bármely szakában gyönyörű. Valójában a régió gazdag és híres szőlőültetvényeit és helyi konyháját télen lehet a legjobban élvezni.
