26 éves vagyok, hét és fél évig éltem egy olyan kapcsolatban, ahol viszonzatlan maradt a szerelmem és lelkileg bántottak. A szülei is utálnak, nem tudom, miért. Ebből kifolyólag sajnos nem tipikus anorexia nervosám lett. Nagyon nehéz volt kilépnem ebből a kapcsolatból, mert nekem ő volt a nagy ő, de elfáradtam. Én csak adtam és adtam a szeretetet, de csak keveset kaptam vissza. Most, amikor szakítottam a párommal, megváltozott és vissza akar kapni. Én is látom a változást, és szeretnék is vele együtt lenni, de nem tudok. Mintha lenne egy fal közöttünk. Nem tudok hinni neki és bízni benne, de félek is attól, hogy nem találok olyan embert, aki nem fut el tőlem és a problémáim elől. Nehéz velem az anorexia miatt, bár már jó úton haladok, de ez akkor is egy probléma. Még együtt élünk, viszont én jövő évben szeretnék külföldre költözni. Attól félek, hogy megbánom a döntésemet, és nem fogok egy olyan embert találni, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, a csomagommal együtt
– fiatal olvasónknak a Barbara álnevet adtuk, és a levele tipikusan az egyedülléttől való félelemről szólnak. Sokakat ez tart vissza a szakítástól, még akkor is, ha évekig valóban nem volt részük szeretetteljes kapcsolatban. Ha neked is van olyan mondanivalód, ami kikívánkozik belőled a párkapcsolatoddal kapcsolatban, ha a szexuális életed problémás, ha a randis tapasztalataid szeretnéd megosztani, ha szeretnél konkrét segítséget kérni, akkor Sereg Tímea párkapcsolati mediátor és szexológus tanácsadó várja a leveled a timea.sereg@centralmediacsoport.hu e-mail-címre.
Vajon miért ragadunk bele olyan kapcsolatokba, amiben nem vagyunk szeretve?
A romantikus szerelmi kapcsolatok sebezhetőséget, őszinteséget és intimitást követelnek meg mindkét féltől, ezek bármelyike nélkül a párkapcsolat nehézzé, bonyolulttá válhat. Olvasónk azt írja, mintha fal lenne kettejük között, ami azt is jelenti, hogy az őszinteség hiánya és a sebezhetőség fel nem vállalása jellemezheti a szerelmi kapcsolatot. Azok, akik evészavarral küszködnek, minden napjukat az étel körüli gondolatokkal töltik, legyen az akár kalóriaszámlálás, akár hánytatás. Annyira lefoglalhatják olvasónkat az evéssel kapcsolatos gondolatok, hogy gyakorlatilag ezek vehetik át más személyes kapcsolatok helyét az életében. Akár a párkapcsolatét.
Minél inkább jelen van az evészavar, annál inkább távolodik el a partnerétől, hiszen nehezen tud megbirkózni a szégyenérzettel, a titkolózással, az intimitással. Arról nem esik szó a levélben, hogy kap-e olvasónk érdemi segítséget, remélhetőleg igen: érdemes megkeresni egy-egy szakembert, ingyenesen is elérhetőek a közkórházakban, ambuláns betegként van lehetőség erre is. Amennyiben olvasónk képes elszánni magát erre a lépésre, úgy a párkapcsolati gondokkal is fog majd tudni úgy foglalkozni, hogy az ne mélyítse tovább az anorexia tüneteit.
Forrás: Getty Images
Sokat elárul az, hogy olvasónk evészavarral küzdött a párkapcsolatban, és ahogy írja, elfáradt benne. Az evészavar a kontrollról szól, nem arról, hogy valaki csinos és vékony szeretne lenni: kikerül az irányítás az életéből és a szorongás az evészavarig vezethet. Nemcsak az étkezések kerülésében, hanem az intimitásban is megjelenhetnek gondok, hiszen alacsony lehet az önbecsülése, a testképe miatt kerülheti a szexualitást, a valódi intimitást. Olvasónk azt írja, nehéz lehet vele lenni az anorexia miatt, ami szintén arra utal, hogy érdemes lenne foglalkoznia az önértékelésével: igenis értékes és fontos ember ő is.
Egy támogató, gondoskodó partner képes megküzdeni bármilyen mentális vagy fizikai betegséggel a párkapcsolatban, legyen az akár átmeneti látásvesztés, depresszió, szorongás, mozgásszervi betegségek, komolyabb műtétek utáni felépülés. A jó partner fogalma ugyanis ezt is jelenti, hiszen a párkapcsolatok nemcsak a boldog időszakból állnak, sokkal több van a nehézségekből, amiket együtt kell átverekednünk magunkat. Ha pedig igazán támogató partnert találunk, akkor hajlandó lesz kiokosítani magát ebben a témában, és szakember segítségével olyan támogatást is nyújthat a mindennapokban, ami segítheti olvasónkat a felépülésben.
Ha tehát azért nem mert eddig továbblépni, mert félt attól, hogy ki fogadná el, akkor érdemes végiggondolni, hogy az ideális partnerkapcsolatot hogyan képzeli el, milyen személyiségű, mennyire támogató partnerrel lenne képes együtt élni. Ezeket a kérdéseket mindenki felteheti magának, aki krízist él meg, ezzel is tisztázva azt, hogy a mostani kapcsolat vajon mennyire tudná ezeket a vágyakat megadni.
Olvasónknak mindenképpen célszerű lenne a lelkileg bántalmazó kapcsolat miatt segítséget kérnie, hiszen minden bántalmazó kapcsolatból amiatt nehéz kilépni, mert van egy ciklikusságuk. Az elutasítást követi egy újabb jó periódus, ígérgetések, aztán újabb elutasítás következik, ami 7 és fél év alatt idegőrlő lehetett. A kapcsolatból való kilépés egy igen nehéz döntés lehet olvasónknak, így érzelmileg benne maradhat ebben a körforgásban, ameddig a partnere akarja. A döntés fel nem vállalása így további mentális problémákat okozhat a további bántások miatt. Ezért lenne fontos klinikai szakpszichológushoz fordulni a problémakörrel.
Kérdezz, írj nekünk!
Ha szeretnél szexológustól, pártanácsadótól választ kapni a téged érintő problémákról, ha elakadtál a magánéletedben, ha a társkereséssel vannak gondjaid, esetleg még szűz vagy, várjuk a kérdésed! Aggódnod nem kell, minden esetben névtelenül jelenítjük meg a kérdésed, az évszámokat, éveket is átírjuk, hogy senki ne ismerjen rád. A leveled várjuk a timea.sereg@centralmediacsoport.hu e-mail-címre.
