A mostani gazdasági helyzet mellett mindenkinek jobban oda kell figyelnie arra, hogy mire költi a pénzét, hiszen a fizetések nem vagy alig emelkednek, az árak viszont kilőttek az űrbe, miközben nagyon sokat voltak, akik anyagi helyzetük mellett már eddig is szigorú költségvetés szerint éltek. Mindeközben nyilván továbbra is vannak olyanok, akik könnyebben tudnak nélkülözni akár nagyobb összegeket is, vagy akik ugyan megtehetnénk, hogy nagy lábon éljenek, de igyekeznek tudatos döntéseket hozni, ha a saját pénzügyeikről van szó. Egy biztos, a spórolás nagyobb kihívás lehet, mint gondolnánk, köszönhetően annak, hogy emberből vagyunk mind.
Nem vagyunk egyformák
Az, hogy milyen a viszonyunk a pénzhez, nagyon sok tényezőtől függ. Szakértők szerint számítanak a kulturális különbségek, azokban az országokban, ahol az emberekre inkább a bizonytalanság kerülése a jellemzőbb, vagy ahol erősebb a kollektivizmus, ott a lakosságnak nagyobb a megtakarítása. Ugyan messzemenő következtetéseket ebből nem feltétlenül lehet levonni, de egy korábban készült felmérés szerint mi, magyarok nem vagyunk túl előrelátók: tavaly a magyarok csak kevesebb mint fele tervezett a következő havi kiadásaival, az ideire évre pedig majdnem csak fele ennyien készülnek fel, annak ellenére, hogy a megkérdezettek harmadának romlott az anyagi helyzete.
De visszatérve a meghatározó faktorokhoz. Hozzáállásunkat befolyásolhatja a nemünk is,
a férfiak például hajlamosabbak a pénzhez társítani a teljesítményt, a hatalmat és a szabadságot, míg a nők inkább úgy tekintenek rá, mint szorongás forrására vagy biztosítékra,
ahogyan írja cikkében Pál Mónika pszichológus.
Mindemellett persze fontos az is, hogy milyen családi mintákat hozunk magunkkal, hogy mi magunk milyen tapasztalatokat szereztük életünk során. Ha valakinek például hosszú időn keresztül szorosabbra kellett húznia a nadrágszíjat, előfordulhat, hogy akkor is spórolni fog, amikor már megtehetné, hogy többet költsön, és a leginkább az lehet a döntő, ahogyan az előző példa is sejteti, hogy érzelmileg milyen hatással van ránk az, hogyha pénzt kell költenünk. Mindez árnyaltabb, mint gondolnánk, van különbség például aközött, hogy szeret spórolni, takarékoskodni, és aközött, hogy legszívesebben nem adna ki egy fillért sem.
A helyzetünket nem könnyíti meg az sem, hogy az elmúlt bő két év negatív lenyomatot hagyott a lelkiállapotunkon, a különböző mentális problémákkal küzdő emberek száma folyamatosan nő. Pont most kellene hihetetlenül tudatosan és megfontoltan foglalkozni a pénzügyeinkkel, ám ha pszichésen nem vagyunk jól, esetleg valamilyen zavarral vagy betegséggel is küzdünk, az ezt különösen megnehezít; minél inkább megvisel minket lelkileg a létbizonytalanság, annál kevésbé tudunk aktívan foglalkozni a helyzet megoldásával.
A szempontokat figyelembe véve az emberek több csoportba oszthatók, és ugyan minden típusnak megvannak a buktatói, lehet tenni azért, hogy az előbb említett viszony sokkal egészségesebb, fenntarthatóbb legyen. Vegyük például a kényszeres spórolókat, akik csak akkor érzik magukat biztonságban, ha minél többet tesznek félre, és nem is kell, hogy más célja legyen a takarékoskodásuknak. És ugyan sokan szeretnénk ennyire tudatosak lenni, náluk fennáll a veszélye annak, hogy az élet kisebb vagy nagy örömeitől is megfosztják magukat, mert úgy gondolják, azt a pénzt, amiért keményen megdolgoztak, nem szabadna ilyen „felesleges” dolgokra költeni.
Az ő esetükben is hasznos lehet, ha a mértékletességet tanúsítanak, csak éppen pont ellenkező előjellel, mint mondjuk a kényszeres túlköltekezők. Ők ugye pont az ellentétei az előző csoportnak: néha akkor is szórják a pénzt, amikor már komoly adósságba verik magukat, és tévedés azt gondolni, hogy ezzel ne lennének tisztában, csak sokan közülük megpróbálják eltitkolni, hogy a markukból kifolyik a pénz. Az egyik módja annak, hogy véget érjen a túlköltekezés, az, ha készítenek egy személyes költségvetést, és megpróbálják magukat tartani ehhez.
Forrás: Getty Images
Vannak olyanok is köztük, akik a két véglet között mozognak, szorgalmasan takarékoskodnak, hogy utána elverjék a pénzüket, és vannak a szerencsejátékosok, aki szeretnek kockáztatni, és ez vagy bejön vagy nem, és utóbbi esetben olyan forrásokhoz nyúlnak hozzá, amik a jövőbeni pénzügyi biztonságot jelentették volna. Őket valószínűleg nehezen értik meg az aggodalmaskodók, akik mindegy, milyen vagyonnal rendelkeznek, mindig attól félnek, hogy azt elveszíthetik. Természetesen fontos, hogy lehetőleg minden eshetőséggel számoljuk, de nem szabad, hogy a félelem határozza meg a döntéseinket.
Vannak olyanok is, akiknek mindenük a pénzcsinálás, ők azok, akik mindig többre és többre vágynak, akik szerint a pénz az, ami igazán boldoggá tesz, és akinek nagyon jólesik, ha mások is elismerik a pénzügyi sikereiket. Nekik fel kell ismerniük, hogy a pénz nem minden, számítanak az emberi kapcsolatok is, és nemcsak másoknak tudunk örömet szerezni azzal, ha vagyonunkkal segítünk nekik. Velük szemben állnak azok, akik teljesen közömbösek a pénz iránt, és ez sem feltétlenül egészséges hozzáállás, ez is az életünk része, valamilyen szinten muszáj, hogy foglalkozzunk vele.
A viselkedési közgazdaságtan, amely a pénzügyi döntéshozatalok mögött rejlő pszichológiai, érzelmi, kognitív, illetve kulturális és társadalmi tényezőket tanulmányozza, egy olyan fontos tudományterület, ami sokat segít abban, hogy megfelelően fel tudjunk készülni a jövőre. Első lépés az, hogy megpróbáljuk kideríteni, pontosan melyik típusba tartozunk. Persze vannak általános jelenségek is, amelyek meghatározhatják költési szokásainkat, ilyen például a döntési fáradtság, ami ahhoz vezethet, hogy kevésbé megalapozottan, kevésbé tudatosan döntünk vagy kerüljük azokat a helyzeteket, amikor döntenünk kellene, és a pénzügyek szempontjából egyik út sem igazán ígéretes.
A múlt, a jelen és a jövő
És talán kevesen tudják, de az is meggátolhat minket abban, hogy takarékoskodjunk – főleg, ami a nyugdíjas éveinkre való felkészülést illeti –, hogy hiába a saját sorsunkról van szó, a jelenben nehéz beleképzelni magunkat a jövőbeli énünk helyébe. Majdnem olyan, mintha egy vadidegenről lenne szó, így kevésbé érezzük magunkat motiváltnak, hogy tegyünk valamit az ő jóléte érdekében.
Ahogyan Jeff Mosenkis pénzügyi szakember fogalmazott a Bloomberg egyik cikkében,
az emberi élet régen nagyon rövid volt, így inkább arra fókuszáltunk, hogy valahogyan túléljük az adott napot, és nem igazán foglalkoztatott minket az, hogy mi lesz 30-40 év múlva, hiszen azt már úgysem éljük meg.
A New York Egyetem kutatói egy érdekes kísérletet is végeztek ezzel kapcsolatban, a résztvevőket két csapatra osztották: a kontrollcsoportnak egy teljesen átlagos fotót mutattak magukról, a többieknek pedig egy digitálisan öregített másukat, és utóbbiak kétszer annyit tudtak félretenni.
Persze sajnos egyébként is hajlamosak vagyunk veszteségként gondolni arra a pénzre, amit félreteszünk, a veszteségtől pedig természetesen idegenkedünk, úgy vagyunk vele, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, és rövid távon jelentkező kisebb nyereség egyszerűen vonzóbb, így vagyunk programozva az ősidőktől fogva.
Könnyen lehet sajnos, hogy a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is nehéz helyzetbe kerülünk. Sokan ilyenkor nem kérnek segítséget sem a körülöttük lévő emberektől, sem szakemberektől, és a segélyektől is inkább távol tartják magukat. Ez amiatt van, mert nagyon sok negatív sztereotípia kapcsolódik az ilyen segítséggel élő emberekhez, és sokan gondolják úgy, hogy csak az kerülhet anyagilag szorult helyzetbe, aki aktívan tett is érte. Pedig a világjárvány miatti válság is megmutatta: bárkivel megtörténhet, hogy egyik pillanatról a másikra elveszti biztos megélhetését.
A fenti problémákra lehet megoldás az, ha csak egyetlenegyszer próbálunk saját, időskori cipőnkbe lépni, és ha egyszer meghoztuk a döntést, hogy teszünk félre valamennyi összeget erre az időszakra, akkor érdemes ezt a folyamatot automatizálni, így nem kell mondjuk minden hónapban emlékeztetni magunkat, hogy fizessünk pénzt a magánnyugdíjpénztárba. Több, a témával foglalkozó cikkben pedig azt írják, a döntéshozóknak, a pénzügyi szektornak is van felelőssége, ők tudnak olyan ösztönző megoldásokat bevezetni és alkalmazni, amellyel segíthetnek az embereknek takarékoskodni.
Ösztönzők és módszerek
Mi lehet ilyen ösztönző? Volt, ahol a fogyasztókat tájékoztatták arról, hogy energiafogyasztásuk hogyan viszonyul a szomszédaikéhoz. Ez háztartásonként körülbelül 1 dollárba került, és az energiafogyasztás 2 százalékos csökkenéséhez vezetett. Persze a pénzügyi ösztönzők sokkal hatásosabbak: amikor egy program keretében emberek 20 százalékos kedvezményt kaptak az energiaszámlájukból, ha az előző évhez képest 20 százalékkal csökkentették az áramfogyasztásukat, összességében 4,2 százalékos fogyasztáscsökkenést sikerült elérni.
De ezekkel a módszerekkel nem csak pénzügyi tudatosságra lehet nevelni, ugyanilyen ösztönző az is, ha a gyorséttermekben fel vannak tüntetve az különböző ételek kalóriatartalma, így sokan ugyanis jobban odafigyelnek arra, hogy mit fogyasztanak. Ez már csak azért is hasznos, mert az emberek – még akkor is, ha igyekeznek odafigyelni a táplálkozásukra – hajlamosak alábecsülni, hogy mennyi kalóriát visznek be a szervezetükbe.
És igen, itt vissza is tudunk kanyarodni a költési szokásainkhoz: hiába határozza el valaki azt, hogy mennyit fog költeni, mire ad ki pénzt, a rendkívüli, egyszeri különleges kiadások jelentőségét – amelyek sajnos néha elég nagy összegűek szoktak lenni – hajlamosak vagyunk elbagatellizálni. A megoldás az, hogy valamilyen módon ezekre is emlékeztetni kell magunkat, ugyanúgy számolni kell velük, mint a rendszeres kiadásokkal.
Forrás: Getty Images
Valamilyen szinten erre képesek is vagyunk. A Journal of Consumer Research című folyóiratban 2008-ban jelent meg egy tanulmány, amely furcsa módon arról szólt, hogy az emberek sokkal pontosabban meg tudták határozni, mennyit költenek majd egy év alatt, mint a következő hónapban. Furcsa, hiszen az ember azt gondolná, hogy sokkal könnyebb megbecsülni, mennyit költünk a közeljövőben, mint hosszabb távon, valójában viszont arról van szó, hogy a hosszabb időtartam miatt több bennünk a bizonytalanság, és emiatt rászámolnak arra, amennyit szerintünk nagyjából költenénk.
Az étkezés és a pénzügyek közötti párhuzamoknak pedig nincs vége. Ugye korábban szó volt arról, hogy a megtakarításokra veszteségként is tudunk gondolni, hiszen azt a jelenben nem tudjuk felhasználni. Vannak szakértők, akik szerint sokan pedig azért ódzkodnak a költségvetés készítésétől, mert ahhoz is negatív képzetek társulnak. Gondoljunk csak bele, valaki fogyókúrázni, vagy diétázni kezd, akkor megváltozik az ételekhez való viszonya, sokkal étvágygerjesztőbbnek és hívogatóbbnak fognak tűnni a tiltott ételek, és egyre nehezebb lesz ellenállni annak, amit el akarunk kerülni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha szeretnénk kevesebbet, okosabban költeni, mert szinte csak arra tudunk gondolni, hogy mitől kell megfosztani magunkat.
Megoldást jelenthet az, ha kitűzünk valami célt, ami arra motiválhat minket, hogy több pénzt tegyünk félre,
de ha egy nagyon távoli célt választunk akkor nem biztos, hogy a sok kísértés mellett szinten tudjuk majd tartani a motivációnkat.
Így ugyanis azzal tudjuk magunkat nyugtatni, hogy erre a dologra ugyan most nem lett volna szabad pénzt költeni, de majd egy kis időre jobban visszafogjuk magunkat.
Brad Klontz pszichológus és pénzügyi szakember szerint ezt azzal tudjuk kivédeni, hogy elsőre kisebb összegeket próbálunk megspórolni. Az egyik tudományos bizonyítékot egy 2014-es kutatás szolgáltatta. Ebben arra kérték a résztvevők egyik csoportját, hogy csak a jövőre összpontosítsanak, ne gondoljanak se a múltra, se a jelenre, vagyis csak az járjon a fejükben, hogy ha sikerült magukat tartani a tervhez, akkor mennyi pénzük lesz a végén. A többieknek nem lineárisan, hanem ciklikusan kellett szemlélnie a spórolást, vagyis, ha az egyik ciklusban nem tud félretenni, a következő ciklusban sem tud majd, illetve ha sikerül egyszer megspórolni adott összeget, akkor ez utána is menni fog. Mint kiderült, a második csoportnak 78 százalékkal többet sikerült megtakarítania, eszerint pedig hatékonyabb a folyamatra, mint a végcélra összpontosítani, amikor a megtakarításokról, spórolásról van szó.
