Mit gondoltok, egyedül vagyunk az univerzumban, vagy a Földön kívül is van még értelmes élet?
Daniel Kaluuya: Szerintem kissé arrogáns és egoisztikus azt gondolni, hogy egyedül vagyunk.
Keke Palmer: Biztos vagyok benne, hogy vannak még az univerzumban a miénkhez hasonló fajok.
Hogyan reagáltatok, amikor először olvastátok a Nem forgatókönyvét? És mennyiben volt más a forgatáson megtapasztalni azt, amit a könyvben olvastatok?
Keke Palmer: Az első gondolatom a forgatókönyvet látva az volt, hogy ebben a filmben aztán sok dolog történik. Nem paráztam rá, hagytam, hogy Jordan (Jordan Peele, a film író-rendezője) vezessen, hiszen egy nagyszerű vezető kezében voltam, aki elmagyarázta nekem, mit akar ezzel a történettel elmondani. Az én dolgom az volt, hogy bízzak benne. A forgatás persze eléggé más volt. Ott nem azzal törődtem, hogy milyen lesz a film egésze, csak azzal, hogy a lehető legtöbbet ki tudjam hozni a karakteremből. Megyek jelenetről jelenetre, és végzem a dolgom. A nagy képpel való törődést meghagytam Jordannek, így amikor megnéztem a kész filmet, teljesen más élményt kaptam, mint ami a forgatáson jutott nekem. Végre láthattam, hogyan áll össze ez a sok részlet egy nagy egésszé.
Daniel Kaluuya: Tudtam, hogy meg fogok lepődni egy Jordan Peele-film forgatókönyvét olvasva, épp ezért nem lepődtem meg, bár ez kissé talán furcsán hangzik. Elsőre a testvérek közötti kapcsolat fogott meg a sztoriban, hiszen ez adja a film szívét. Nagyon kevés filmben láthatunk a középpontban fiú-lány testvéri kapcsolatokat, pedig rengeteg ilyen kapcsolat van körülöttünk. Örültem, hogy Jordan ezt használja fel a története elmeséléséhez.
Daniel Kaluuya és Keke Palmer, Jordan Peele NEM című filmjében (Fotó: Universal Pictures)
Pompás köztetek a testvérek közti energia a filmben. A való életben vannak tesóitok?
Keke Palmer: Egy négygyerekes családban nőttem fel, szóval van három tesóm: középső gyerek vagyok. Tudom, most azt gondolod, hogyan lehet valaki négy közül a középső, de a családunk úgy néz ki, hogy van egy nővérem, aztán jövök én, végül pedig jönnek az ikrek, egy fiú és egy lány, akiket ilyenkor egynek szoktam számolni. (nevet)
Daniel Kaluuya: Középső vagy? Azt hittem te vagy a legfiatalabb.
Keke Palmer: Talán azért, mert sokáig tényleg én voltam a legfiatalabb. (nevet)
Daniel Kaluuya: Én a legkisebb testvér vagyok a családban. Egyetlen tesóm van, egy nővérem.
Milyen rendező Jordan Peele? Mit várt tőletek ebben a filmben?
Daniel Kaluuya: Elsősorban hitelességet vár tőlünk. Ez már a második Jordan Peele-filmem a Tűnj el! után, és Jordanre jellemző, hogy a történetei teli vannak fantasztikummal, ugyanakkor mégis földközelben tartja őket. Az érzelmeknek és a karaktereknek nála mindig igaziaknak kell lenniük.
Daniel Kaluuya a NEM angliai premierjén (Fotó: Kate Green/Getty Images for Universal)
Daniel, a filmben úgy nézel ki mint egy cowboy, és elsősorban a tekinteteddel játszol. Szerinted a Nem egy western?
Daniel Kaluuya: Olyan nagy elődök lebegtek előttem, mint például Piszkos Harry. Ez nem jelenti azt, hogy újranéztem régi filmeket, de ha valahol megláttam – mondjuk valamelyik streaming szolgáltatónál –, akkor picit belenéztem. Clint Eastwood fontos inspiráció volt, de legalább ennyire fontos volt Sidney Poitier és Harry Belafonte is. Utóbbi által értettem meg, milyenek voltak a fekete cowboyok, milyen a történelmük. A Nem O.J.-je kétségtelenül a fekete cowboyok örököse. De nemcsak filmekből inspirálódtam, a való életben is kerestem az olyan embereket, akikben megvolt az a vibe, amire szükségem volt. Sztoikus, nyugodt, laza figurát akartam megformálni.
Jordan nem ajánlott neked olyan filmeket, amiből inspirálódhatsz a szerephez?
Daniel Kaluuya: Jordan sosem tenne ilyet, mert tudja, hogy én azt a lelkiállapotot próbálom elérni egy forgatáson, amikor minél kevésbé jut eszembe, hogy egy filmben vagyok. Egyszerűen belebújok egy olyan fickó bőrébe, aki éli az életét. Egyetlen kivétel volt: a Harmadik típusú találkozásokat újranéztem, mert ez volt az a film, amiről először beszéltünk Jordannel. Az én feladatom színészként, hogy megtaláljam a karakterem szívét, és felépítsem a kapcsolatát azokkal a karakterekkel, akikkel törődik, vagy épp akiket nem kedvel. Próbálom elérni, hogy a figurám egy ívet járjon be a film során.
Keke Palmer: Én és Jordan leginkább archetípusokról beszélgettünk. Megjegyezte, hogy a karakterem ilyen vagy olyan tulajdonsága milyen filmes archetípushoz köthető, de sosem nevezett meg konkrét filmeket, amiket felkészülésként meg kellett volna néznem.
Keke Palmer (Fotó: Universal Pictures)
Hollywood egyik leghíresebb filmes gonoszával, Michael Wincott-tal dolgoztatok együtt? Annyira félelmetes az életben is, mint a filmjeiben?
Keke Palmer: Elképesztően vicces fickó.
Daniel Kaluuya: Michael Wincott egy teljesen egyedi figura, még csak hozzá hasonlóval sem találkoztam még. Az volt az érzésem, hogy nem ennek a kornak a szülötte, inkább a középkorból való. Olyan, mint egy druida. Imádom nézni, ahogy egy ilyen különleges színész dolgozik, mert tudom, hogy erre a szintre sosem jutnék el. Biztosan nem tudnám úgy mondani a soraimat, ahogyan ő mondja. Teljesen egyedi minden, amit csinál, ugyanakkor Michael egy nagyon szerethető fickó. Excentrikus, de nagyon cool arc. Nyitott csávó, akivel jó együtt lógni.
Keke Palmer: Igazán cool figura, és talán csak azért találod félelmetesnek, mert tényleg nagyon excentrikus. De nagyon jó természete van, különleges fickó.
A horrorfilmek felnagyítják a félelmeinket, viszont a Nemben a karakterek nem igazán félnek, az ő céljuk inkább az, hogy megörökítsék, filmre vegyék a rémségeket. Számotokra miről szól ez a film?
Daniel Kaluuya: Számomra elsősorban a figyelemről. Arról, milyen betegesen fókuszálunk olyan dolgokra, amik nem tesznek jót nekünk. Ez különösen igaz ebben az Instagram-érában, amikor órákat töltünk el a telefonjainkon egy appot görgetve. A filmben O.J. valósággal a megszállottjává válik annak, ami az égben bújik meg. Mindenképp le akarja filmezni, el akarja kapni, akár azon az áron is, hogy az kapja el őt.
Keke Palmer: Van valami erőszakosság a megfigyelésben. Erőszakos, ha mi bámulunk, és erőszakos az is, ha minket bámulnak meg. Gyerekkorom óta ebben az iparágban dolgozom, a figyelem középpontjában élek már nagyon régóta, szóval tudom, milyen ez.
A filmben témaként előkerül az is, hogyan bánik a filmipar a gyerekszínészekkel. Mindketten elég fiatalon kezdtétek a pályát. El tudtátok kerülni a gyerekszínészkedés buktatóit?
Keke Palmer: Nehéz úgy válaszolni, hogy nem tudom, mit értesz buktatók alatt. Megvoltak a magam sikerei és a magam bukásai, mint mindenkinek a szakmában. A szakmában felnőve fiatal nőként nem könnyű, és különösen nehéz fent maradni a vízfelszín fölött, és közben elérni, hogy a családom is mellettem legyen. Áldottnak érzem magam, hogy mindvégig közel maradhattam a családomhoz, és egész életemben nagyon egészséges kapcsolatot ápoltam a szüleimmel. Ez egyáltalán nem volt egyértelmű, hiszen együtt is dolgozunk, az anyukám kiveszi a részét a munkámból. Ez akár nagyon rosszul is elsülhetett volna, de szerencsére pont az ellenkezője történt. A családunkat, a családi kötelékeinket az üzlet elé helyeztük, ez volt a titkunk.
Daniel, te Nagy-Britanniából származol. Samuel L. Jackson jegyezte meg nem olyan régen, hogy nem érti, miért jön annyi fekete brit színész Amerikába, hogy fekete amerikai karaktereket játsszon. Mit gondolsz erről?
Daniel Kaluuya: Sok fekete amerikai színész van, és szerintem ő úgy érzi, hogy jönnek a külföldi színészek, akik nem reprezentálják azt a fekete amerikai kultúrát, amiért ők oly sokat küzdöttek, talán nem is ismerik annyira, és ezt érzi problémának. Én azonban az egységben hiszek, abban, hogy az emberi sorsok megismerhetők és átélhetők. A nyitottságban, a nyitott kommunikációban hiszek, és nem a bezárkózásban, mert a nyitottságból sokat tanulhatunk. Oda kell figyelni az emberekre, hogy mit miért tesznek, milyen nehézségeken mentek keresztül… Ez kell ahhoz, hogy tisztelettudó módon tudd aztán bemutatni őket. De értem, mit akar Samuel L. Jackson mondani, és természetesen odafigyelek rá. Mindenki maga dönti el, hisz-e az emberek egységében.
Egy Jordan Peele-film sztoriját gyakorlatilag a premierig titokban kell tartani a nézők elől. Nehéz volt számotokra a hosszú titkolózás? Gondolom rengetegen kérdezték tőletek, hogy miről szól.
Keke Palmer: Mindenki ezt akarta tudni, és valóban kissé fárasztó volt. A furcsa az, hogy még most is nehéz mesélni róla, mert szerintem ez a film mindenkinek egy kicsit mást jelent. Ráadásul a filmet még mindig sokan nem látták, és senkinek a szórakozását nem akarjuk elrontani azzal, hogy előre lelőjük a poént.
Daniel Kaluuya és Keke Palmer (Fotó: Kate Green/Getty Images for Universal)
Daniel Kaluuya: Számomra nem volt nehéz titkolózni, mert szerintem nehéz szavakkal összefoglalni, miről szól. Ugyanez volt a helyzet a Tűnj el! esetében is. Kérdezték, miről szól, én meg mondtam, hogy elmegy a fickó a barátnőjével, hogy az bemutassa őt a családjának… Jordan filmjeit átélni kell, nem elmesélni őket. Az ő munkái igazi moziélmények. Szerintem, ha elmondanám valakinek, mi történik a Nemben, azzal sem spoilerezném el, mert teljesen más megnézni és átélni, mint szóban hallani valakitől. Itt nem az számít érdekesnek, ami történik, hanem az, ahogyan történik.
A film rengeteget foglalkozik azzal, hogy bemutassa, hogyan változott a filmek felvételi technológiája, milyen kamerák voltak régen és milyenek vannak most. Jordan szerintetek nosztalgikus típus?
Keke Palmer: Jordan nagyra tartja a régi technológiákat. Ma már csak egy gombnyomás egy felvétel, de régen ebbe időt és energiát kellett fektetni. Ma már egy fotó vagy egy felvétel nem igazán képvisel értéket, és Jordan szerette volna megmutatni, hogy régen ez még másképp volt. Ma már mindenhez azonnal hozzájutunk, semmire sem kell várni, ezért nem is értékeljük igazán.
Daniel, húsz éve színészkedsz. Úgy látod, további húsz évig ezt fogod csinálni, vagy Jordan Peele mintájára írni, producerkedni és rendezni is tervezel?
Daniel Kaluuya: Ez nem a jövő, hanem a jelen, mivel írtam egy filmet, amit épp forgatnak, és már akkor dolgoztam a forgatókönyvén, amikor a Tűnj elt készítettük. Jordan jó néhány hasznos tanácsot adott. Elsősorban előadóművésznek tartom magam, de ez nem jelenti azt, hogy a filmkészítés más ágai ne érdekelnének.
Az interjú egy nemzetközi Zoom kerekasztal-beszélgetés keretében készült.
