Az utóbbi években rendszeresen felmerült az egészségügy átalakításának kérdése, 2021 nyarán például nyilvánosságra került egy, az Országos Kórházi Főigazgatóság által készített munkaanyag. Ebben többek között az a felvetés szerepelt, hogy míg a kisebb, vidéki kórházak főleg járóbeteg-ellátást, egynapos sebészetet és krónikus ellátást végeznének, a nagyobb műtéteket, ügyeleteket a megyei kórházak kapnák meg. Most egy újabb javaslatcsomag szivárgott ki, ez is komoly változásokat tartalmaz, bár a tartalmát egyelőre fenntartásokkal kell kezelni, hiszen nem tudni, hogy a végleges szövegről van-e szó, arról nem is beszélve, hogy a kormány rábólint-e majd a miniszteri előterjesztésre.
Sok minden változhat
De pontosan milyen elemei vannak az előterjesztésnek?
- A tervezetben egyrészt szó esik a szakdolgozói bérek emeléséről, illetve arról, hogy felszámolnák a közreműködési jogviszonyokat, például nem lehetne igénybe venni bérnővéreket sem, és 2024. január 1-től csak olyan dolgozhat állami intézményben, akit a szolgálati jogviszony keretében alkalmaznak vagy önkéntes segítő.
- Ami a háziorvosi ellátás működtetését illeti, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ), praxiskezelőként kapna felhatalmazást a körzethatárok kijelölésére, hozzájuk kerülne a betöltetlen körzetek kezelése, a gazdaságtalan üzemméretű praxisokat 2028. január 1-jéig megszüntetnék, de az önkormányzatok már előtte is lemondhatnak a háziorvosi ellátás biztosításáról. A háziorvosok kompetencialistája bővülne, azaz a meglévő szakvizsgáikkal olyan ellátásokat is nyújthatnának, amelyeket eddig kizárólag a szakrendelések végezhettek.
- Budapest kivételével az Országos Mentőszolgálatra (OMSZ) bíznák az orvosi ügyelet megszervezését. Az azonnali segítségre szorulókért mentőt küldenek, ha a páciens járóképes, akkor egy ügyeleti pontra irányítják. Minden járásközpontban lesz egy orvos, és azonkívül kialakítanak sürgősségi pontokat, ahol mentőtiszt vagy kiterjesztett hatáskörű ápoló fogadja az ellátásra szorulókat.
- 2023. július 1-jétől államosítanák az önálló járóbeteg-szakellátókat, amelyek a megyei irányító intézmény telephelyeként olvadnának be a költségvetési szervbe. A városi kórházak a megyei irányító intézmények telephelyeiként, társkórházként működhetnének. A kórházi dolgozók így könnyebben bevonhatók és átvezényelhetők a szakrendelői ellátásba.
- 2023. március 1-jétől a labordiagnosztikai szolgáltatásokat a Nemzeti Orvoslaboratóriumi Diagnosztikai Nonprofit Kft. (NOLD NKft.) önálló, országos intézményként végezné 5 régió 81 laboratóriumában az egyetemi laborok mellett. Újragondolnák az alkalomszerű szűrővizsgálatok körét, 2025-től a 25, 45 és 65 éves korban elvégzendő vizsgálatokat elsősorban a háziorvosoknak, másodsorban – a még aktív korosztályba tartozók esetében – a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók is végezhetnék; utóbbiak beutalási jogot kapnának a feladat ellátásához. A háziorvosi praxisoknak kötelezővé tennék, hogy részt vegyenek a vastag- és végbélszűrés szervezésében és lebonyolításában.
- A kórházakban megszabott keretek közé szorítanák a betegek látogatási lehetőségét, viszont lehetővé tennék, hogy a beteg meghatalmazzon valakit, aki mellette tartózkodhatna és közvetlenül segíthetné az ápolását. E segítő személy a látogatási időn kívül is a beteg mellett tartózkodhatna.
Kardiológiai vizsgálat a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sürgősségi Klinikáján (Fotó: MTVA/Bizományosi/ Oláh Tibor)
Az elképzelések közül a szabad orvosválasztás kérdése az egyik, ami a legtöbb ember figyelmét felkeltette. Jelenleg a betegeknek joga van az egészségügyi intézmény munkarendje szerint az ellátására beosztott orvos helyett másik orvost választani, amennyiben azt a biztosított egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma és az ellátás sürgőssége nem zárja ki. A most készült előterjesztés szerint viszont a szabad orvosválasztás az alapellátás kivételével megszűnik, vagyis a kórházban a szolgáltató munkarendje alapján beosztott orvos látja el, helyette másik orvos nem igényelhető. Ez pedig több problémát is felvet.
„Mivel szakemberhiány van, a rezidensek sokszor önállóan látnak el betegeket, ezzel egy hatalmas felelősséget vállalnak fel – jegyezte meg Bodnár Ágnes betegjogi szakértő.
A gyógyításnak nagyon fontos eleme a bizalom, de ha betegként olyan orvos lát el, akivel korábban nem találkoztam, akit nem ismerek, aki nem kezelt, akkor nehéz kialakítani ezt a bizalmi viszonyt. Arról nem is beszélve, hogy elég problémás az orvos-beteg kommunikáció a hazánkban, és ha a javaslatcsomagot elfogadják, akkor még inkább csökken a lehetősége az orvos iránti bizalom kialakulásának
– tette hozzá.
Véleménye szerint egyébként a javaslatcsomag számos alapjoggal, betegjoggal szembe megy. „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikke szerint mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez, és valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. Illetve ott van az Európai betegjogi Charta is, amiben többek között szerepel a szabad választás joga, ami szerint például a betegnek joga van megválasztania a diagnosztikai vizsgálatok, illetve az alkalmazott gyógykezelések sorát, csakúgy, mint a háziorvos vagy a specialista személyét, továbbá a kezelés helyszínét. Egyébként a jelenleg érvényes egészségügyi törvény, ami megszületésekor nagyon korszerű és jól működő törvény volt, is biztosítja ezt bizonyos kitételekkel. Sajnos a betegjogi sérelmek a törvény ellenére is mindennaposak.”
Az egészségügyi ellátórendszer megújításáról szóló javaslatcsomagra a Magyar Orvosi Kamara is reagált, közleményükben azt írták, semmilyen formában nem tudják elfogadni. Hozzátették, a tervezetről szakmai szempontból érdemben egyelőre nem tudnak nyilatkozni, ugyanis az előterjesztés eredeti formájában, részletesen számukra sem ismert. A javaslatot állításuk szerint ugyanis nem kapták meg, csak a sajtóban leírtak állnak a rendelkezésükre, pedig korábban ígéretet kaptak arra, hogy az előkészítésben ők is részt vehetnek, ráadásul a javaslat egyes részei homlokegyenest szembemennek a miniszterelnök és a kamara közötti megállapodásnak.
Azzal persze ők is egyetértenek, hogy a változásokra szükség van. „Annak ellenére, hogy az egészségügy egy darázsfészek, most már muszáj hozzányúlni, különben a közellátás romlása folytatódik, és a folyamat csak gyorsulni fog” – nyilatkozott a Szabad Európának Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára. Hozzátette, az egészségügyi közellátás lefelé tart, és az összeomlás nem egy konkrét időpont, egy egyik pillanatról a másikra bekövetkező esemény, hanem a szolgáltatások színvonalának drasztikus csökkenése, nehézkesebb elérhetőség, ez ahhoz vezet, hogy a betegek késve jutnak ellátáshoz, emiatt állapotuk jelentősen romlik, adott esetben pedig emberek halnak meg az ellátás késlekedése miatt olyan betegségekben, amelyek egyébként gyógyíthatók egy hatékonyan működő egészségügyi rendszerben. „Ez bizonyos szempontból ebben a pillanatban is így van. Emberek halnak meg, akiket egyébként megmenthettünk volna. A megelőzhető halálok miatti halálozási statisztikákban Magyarország sajnos kifejezetten rosszul teljesít” – fogalmazott.
Szabad az orvos?
A szabad orvosválasztás kérdése legutóbb akkor került előtérbe, amikor 2021. januárjában büntethetővé vált a hálapénz felkínálása és elfogadása. A Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája ideiglenesen a paraszolvencia kivezetésére hivatkozva megszüntette a fogadott orvos és szülésznő rendszerét, miközben csak két hónappal később lépett volna hatályba az új egészségügyi törvény, amely szerint az orvosok sem láthatnak el magánklienseket állami intézményben, az Emberi Erőforrások Minisztériuma figyelmeztette is őket, hogy hálapénz betiltására hivatkozva nem lehet korlátozni a szabad orvosválasztás jogát.
Ehhez hozzátartozik, ahogyan azt a TASZ is kiemelte az összefoglaló anyagában, hogy a szabad orvosválasztásnak eddig is korlátot szabott egyrészt az, hogy az adott orvos igent mondott a felkérésre vagy sem, másrészt pedig az adott intézmény működési rendje. Az utóbbi miatt az orvosválasztás alapvetően a tervezhető ellátásoknál juthat érvényre, de a szülés – kevés kivételtől eltekintve – nem tervezhető, ellentétben a várandósgondozás alatt és a gyermekágyas időszakban végzett ellátásokkal. Hozzátették, mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megállapodni arról, hogy egy orvos ne csak az ellátás tervezhető, hanem a nem tervezhető részében is elérhető legyen a várandós nő számára. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a nem tervezhető részre vonatkozó elérhetőség nem vezethető le a szabad orvosválasztás jogából.
És történt-e valamilyen előrelépés? A Telex júniusi cikke szerint ugyan tavaly januárban még Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is azt mondta, keresik a megoldást, ami lehetőséget ad arra, hogy ellentételezni lehessen, ha egy szülész-nőgyógyász éjjel-nappal készenlétben áll, a szülészetben máig nincsen eltérő szabályozás. Igaz – kiemelik –, legális úton most is van lehetőség állami intézményben orvost fogadni. Ehhez szerződést kell kötni az állami kórház, az orvos és a páciens között. Például a Semmelweis Egyetem klinikáján magánkórházi áron lehet szülni állami orvosnál, így 660 ezer forintba kerül egy hüvelyi szülés választott orvossal, kiemelt körülmények között.
A TASZ ajánlása szerint egyébként a fizetéses forgatókönyv működő alternatíva, meg lehetne állapodni arról, hogy egy orvos az ellátás nem tervezhető részében, tehát a szülésnél is jelen legyen. „A rendelkezésre állást az egészségügyi törvény vagy más jogszabály jelenleg nem szabályozza, de nem is zárja ki, azaz jelenleg is megvan, illetve megteremthető a jogi lehetőség az alkalmazására” – írják.
És hogyan változtak az arányok a fentiek következtében? Somlai Anna, a Másállapotot a Szülészetben! mozgalom aktivistája a Telexnek azt nyilatkozta, hogy magánintézményekben megszaporodtak a szülészeti ellátások a törvény hatálybalépése óta. Az otthon szülések száma pedig valamelyest növekedett a bábák visszajelzései alapján. Ennek viszont nemcsak a hálapénz kivezetéséhez, hanem a koronavírus-járványhoz is lehet köze.
Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Rosta Tibor)
Többen választhatják a magánegészségügyet
De mit vetít mindez előre? Hangsúlyozzuk, egy olyan javaslatcsomagról van szó, amiről nem tudjuk, hogy a végleges formájában jutott-e el a sajtóhoz, illetve, hogy a kormány elfogadja-e. Ha mégis ez lesz a valóság, akkor lehet arra számítani, hogy még többen fognak inkább a magánegészségügyi szolgáltatókhoz fordulni, bár sajnos biztosan sokan vannak, akik ehhez nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel.
„A javaslatcsomag ilyen szempontból diszkriminatív, hiszen a páciens anyagi helyzete befolyásolja, hogy igénybe tudja-e venni ezeket a szolgáltatásokat vagy sem. Hozzá kell tenni, hogy a társadalombiztosításhoz való jog is alapjog, és az részletkérdés, hogy adott országban hány biztosító van jelen, egy vagy esetleg több. Azt is fontos hozzátenni, hogy ugyan a magánegészségügyi szolgáltatók száma egyre növekszik, sőt, egyre több a magánklinika, azért alapvetően vannak olyan beavatkozások, például a szívműtétek, amelyekhez a körülmények egyelőre nem adottak a magánintézményekben. Ezek eddig leginkább szülészeti-nőgyógyászati ellátás terén készültek fel kórházi szintű ellátásra” – nyilatkozta az nlc-nek Bodnár Ágnes.
És ha már visszatértünk a szülészeti-nőgyógyászati ellátáshoz, az elmúlt időszakban több hír is érkezett arról, hogy különböző magyarországi kórházakban a szülészeti-nőgyógyászati osztály működése módosul, a Szent Imre kórház például arról tájékoztatott korábban, hogy szeptember 16-án 0 órától 18-án reggel 8 óráig az intézmény szülészeti és nőgyógyászati osztályán a betegfelvétel szünetel. És egyes források szerint a legtöbb érintett intézményben azért nem tudták megoldani az ügyeleti ellátást, mert az az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény miatt sok szakember úgy döntött, magánpraxisban folytatja tovább.
Ha már szabad orvosválasztásról esik szó, érdemes megemlíteni a szabad intézményválasztást is, a MOK felmérése szerint a válaszadó országok többségében a közellátásban a betegek megválaszthatják a kezelést nyújtó fekvőbeteg-intézményt. Magyarországon a jogszabályok szerint regionális betegutakat kell követni, de a gyakorlatban ezt senki sem ellenőrzi, így szabad a választás. „Pontosabban a betegnek joga van nem a kijelölt intézményt választani, de az intézmény nem köteles őt fogadni, ha nem tartozik az ellátási területébe” – írják.
Ezt a betegjogi szakértő is megerősítette. „Amennyiben van a páciensnek befogadó nyilatkozata, vagyis a választott intézmény vezetője megadja az engedélyt arra, hogy a kiválasztott orvos ellássa őt, akkor van erre lehetőség. Ugyan az engedélyt általában meg szokták adni az illetékesek, egyre szűkül a beteg mozgástere arra, hogy ezen jogukat gyakorolják. Ennek az egyik oka az, hogy a nagy gyakorlattal, szaktudással rendelkező orvosok közül sokan a magánszférában vállalnak munkát.”
Mi a helyzet más országokban?
A Magyar Orvosi Kamara 2021-ben felmérést készített több uniós tagállam kamarája segítségével arról, hogy más országokban megismerje az egyes országok gyakorlatát a köz- és magánellátásról, milyen szabályok érvényesek. Mint összegfoglalójukban írják, külön díj fizetése nélküli szabad orvosválasztás a közfinanszírozású ellátásokon belül kilenc országban (Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Írország, Németország és Luxemburg) minden ellátásban (alapellátás és szakellátás) biztosított a betegek számára. Árnyalja persze némileg a képet, hogy Németországban például a kórházi ellátásban a vezető orvosok, főorvosok választását külön díj fizetése fejében biztosítja.
Ami más országokat illet, Spanyolországban a lakóhely szerinti egészségügyi körzet orvosai közül lehet választani. Görögországban a kórházi orvos választását elősegítő fizetés nem legális, de létező gyakorlat. Bulgáriában, Lettországban, Romániában és Szlovákiában a háziorvos szabadon választható, a szakorvos nem, utóbbi csak külön díj fejében megengedett, Finnországban pedig egyáltalán nincs szabad orvosválasztás sem az alapellátásban, sem a szakellátásban.
