Két szerető között őrlődött a megözvegyült elnök
Thomas Jefferson az Egyesült Államok harmadik elnökeként, valamint a függetlenségi nyilatkozat megírásával vonult be a történelembe. Ám a kettő között huzamosabb időt töltött Európában, ahol elég sok kalandba bonyolódott. 1786-ban John Trumbull festő bemutatta neki alkotótársát, Mariát. Törékeny kinézetű, mosolygós arcú szépség volt, akit elszegényedett anyja szó szerint eladott a nem túl helyes Richard Cosway festőnek, akit vonzott a pornográfia. Maria nem volt boldog a házasságában. A vonzó külsejű nő ugyanis művelt volt, szellemes és intelligens, és ez nem feltétlenül érdekelte az urát. Maria és Jefferson azonban szinte azonnal egymásra találtak. Naponta találkoztak, esztétikáról, művészetről beszélgettek. Jefferson leveleiből kiderül, hogy mélyen beleszeretett az asszonyba. Talán azért, mert Richard felismerte, hogy kihívója akadt, talán csak a megbízásai miatt, de a férfi úgy döntött, hogy feleségével együtt Párizsból Londonba költözik. Az amerikai politikusnak és titkos szerelmének mindössze két hónapnyi boldogság jutott. Ezt követően írta Jefferson, hogy az élet nem sokat ér, ha csak az ész irányítja. Az ekkor már négy éve özvegy politikus, aki felesége halálos ágyán azt is megígérte, hogy nem nősül újra, most szinte kérlelte a leveleiben Mariát, hogy utazzon el vele az Egyesült Államokba, és éljenek ott. Ők ketten még egyszer, a következő év nyarán találkoztak Párizsban. Hamar világossá vált számukra, hogy a heves érzelmek elmúltak, ám életre szóló barátságot kötöttek, egészen 1826-ig, a férfi haláláig leveleztek.
Jelenet a Jefferson Párizsban című filmből (Fotó: Collection ChristopheL via AFP)
Hogy mi, vagy inkább ki váltotta ki ezt az elhidegülést? Nos, ő nem volt más, mint Jefferson középső lányának dadája, Sally Hemings, aki akkoriban utazott a lánnyal együtt Párizsba. Sally apja ráadásul Jefferson apósa volt – a nő és a politikus halott felesége féltestvérek voltak –, így nyilván megérintette a politikust, hogy előtte állt elhunyt neje hasonmása. Csakhogy Sally rabszolga volt, és alig 15 éves. A későbbi években a felnőtt nőnek hat gyermeke született egy fehér férfitól, valamennyien kifejezetten hasonlítottak Jeffersonra. 1873-ban az akkor már igencsak idős egyik gyermek egy újságírónak elmondta, hogy apja valóban a politikus volt. Csakhogy ezzel annyira nem akart szembesülni a korabeli elit és a történészek többsége, hogy kijelentették: bizonyosan Jefferson egy férfi rokona hált együtt a rabszolga nővel, s ezért hasonlítanak a gyermekek annyira a politikusra. Annyi biztos, hogy Thomas Jefferson kivétel nélkül mindig a nő közelében volt, amikor az életet adott a gyermekeinek. Egy 1974-es könyv szerzője meggyőződéssel érvelt amellett, hogy a politikus és Sally között egy erős, halálig tartó szerelem volt, és a korkülönbség ellenére is elválaszthatatlan pár lettek, ám kapcsolatukat a korabeli társadalmi viszonyok közepette el kellett titkolniuk. 1998-ban, a nő egyik leszármazottján DNS-tesztet hajtottak végre, mely azt mutatta ki, hogy az illető nagy valószínűséggel Thomas Jefferson rokona is…
Sally a Jefferson Párizsban című filmben (Fotó: Collection ChristopheL via AFP)
Az odaadó, önbizalom-hiányos first lady, akit folyton megcsaltak
Franklin Rooseveltnek gondtalan gyermekkora volt. Jómódú családban nevelkedett, ahol egyáltalán nem volt jelen a vasszigor. Felnőve pedig egy optimista, magabiztos férfi vált belőle, aki nem sok nehézséggel találkozott fiatalkorában. Miután apja korán elhunyt, a család távolabbi rokonát, Theodore Rooseveltet tekintette példaképének. Bármibe is fogott, Theodore bácsikáját akarta követni. Nemcsak a politikai pályán, hanem a magánéletben is. Eltökélte, hogy ő is hat gyermeket akar, s azt is kitalálta, hogy távoli rokona családjából választ hozzá feleséget magának. Választása Theodore unokahúgára, Eleanorra esett, akit a család önbizalom-hiányos, rút kiskacsájaként jellemeztek. A nő alig akarta elhinni, hogy a magabiztos és daliás Franklin megkéri a kezét. Házasságukra igencsak rányomta a bélyeget a férje anyjának viselkedése, aki nemcsak a fiatal párnak vásárolt egy lakást, de megvette magának a szomszédos épületet is, hogy mindig szemmel tartsa őket. Ráadásul Eleanornak a szörnyű gyermekkorából származó démonokkal is meg kellett harcolnia. Ahogyan Franklin megtervezte, hat gyermekük született, akikre a nagymama szinte azonnal rátette a kezeit.
Én voltam az igazi anyátok, Eleanor csak kihordott benneteket
– mondta sokszor a gyerekeknek a nagyi. Tény azonban az is, hogy Eleanor tényleg nem értett annyira a gyermekneveléshez, és ez még egy nagyon is finom megfogalmazás. Ha sírt a gyereke, nem vette fel, ha pedig „illetlen helyre nyúlt”, akkor az ágyhoz kötötte a gyereke kezét. Egyik fiának pedig dróttal csavarta be az ujját, hogy ne szopja azt. De a nevelőnők sem bántak jobban a Jefferson gyerekekkel, akiknek kifejezetten nehéz, traumatizált gyermekkoruk lehetett. Eleanor hangulatát pedig mélyen befolyásolta az, hogy folyamatosan alárendelt szerepben élt, hiszen nem csak az anyósa nyomta el, de férje is mellékszereplőként bánt vele önmaga „sikersztorijában”. A helyzet akkor változott meg, amikor Franklin politikai karrierje igencsak beindult, s hamar kiderült, hogy neje kiváló politikusfeleség, és remek tanácsadó is. Ekkor meg is nőtt Eleanor önbizalma, de a házaséletről továbbra is így vélekedett:
A szex egy teher, amit el kell viselni…
Franklin Delano Roosevelt feleségével, Eleanorral (jobbra) és anyjával, Sarával (balra) – Fotó: Getty Images
Az asszony úgy érezte, hogy teljesítette „kötelességét” azzal, hogy ennyi gyermeket hozott a világra, ennek köszönhetően a férfi egyre több időt töltött a családjától távol, egy nála 19 évvel fiatalabb nő, Lucy Mercer társaságában. A viszonyról Eleanor is tudott, s emiatt újból visszatért a korábbi önbizalomhiánya, és a magány egyre nehezebbé tette a mindennapjait. De egy válás azonnal véget vetett volna Franklin ígéretes politikai karrierjének. Franklin felismerte, hogy neje valóságos politikai fegyver és szövetség, s bár – gyermekeik szerint – ezután már sohasem aludtak együtt, olyan erős párost alkottak a politikában, amellyel mindketten csak nyertek. A férfi szavazókat, a nő pedig önbizalmat, és nem mellesleg megtanult kiállni önmagáért még az anyósával szemben is. Amikor pedig Franklin deréktól lefelé megbénult, Eleanor volt mellette, katétert cserélt, gyógytornafeladatokat csinált vele, egyszerre lett anya, apa és a család pénzügyeit is ő kezelte. Az asszony erőt öntött a férjébe, hogy a mozgáskorlátozottsága ellenére is térjen vissza a politikához. Végül ő lett az egyetlen olyan elnök az Egyesült Államokban, aki négy választáson aratott győzelmet. Egyik gyermekük szerint Franklin nem mondott le a szerelemről a Fehér Házban sem. Elliott Roosevelt szerint egy Missynek becézett titkárnő volt a szeretője. Ráadásul az elnök folyamatosan levelezett régi szeretőjével, Lucyvel is, akit még a beiktatására is elhívott, és Eleanor távollétében a Fehér Házban is találkoztak…
Miután az elnök 1945-ben meghalt, Eleanor több kormányon át is ENSZ küldöttségi tag volt. A mindennapokban pedig Lorena Hickok leszbikus újságírónő volt a társasága. Találgatni lehet, de biztosan mondani nem, annyi talán mégiscsak bizonyos, hogy levelezésük alapján nem egyszerű barátság volt kettejük között.
Lucy Mercer Rutherfurd exkluzív fotója a Newsweek magazinban, 1930 (Fotó: Getty Images)
Egy modern kori botrány története
Hillary és Bill Clinton történetét szinte mindenki ismeri. Még 1975-ben házasodtak össze, s az asszony energikus és meggyőző módon támogatta férje minden politikai törekvését. Hillary őszinte és magával ragadó beszédeket mondott Bill mellett, ez pedig meggyőzte az embereket és 1992-ben a család beköltözhetett a Fehér Házba. Bill Clinton az Egyesült Államok 42. elnökeként több, radikális változást is hozott az ország életébe. Ő volt az, aki betiltotta 19 félautomata gépfegyver használatát, aki aláírta a családi és orvosi szabadság törvényét és aki lehetővé tette, hogy a diákhitelt társadalmi munkával is lehessen törleszteni. De Clinton volt az is, aki engedélyezte az embriószövet felhasználását orvosi kutatásra, és ötszázmilliárd dollárral csökkentette az államadósságot. Szakértők úgy tartják, hogy Clinton óvatos, de sikeres külpolitikát folytatott. Helyreállította a diplomáciai kapcsolatot Vietnámmal és egyezményt kötött Kubával. De vajon tényleg ezekre emlékezünk, ha meghalljuk a Clinton nevet? Nem valószínű.
Clintont 1996-ban újraválasztották, de a Republikánus Párt igyekezett mindent megtenni, hogy az elnököt ellehetetlenítsék. Előástak egy 1991-es ügyet, melyben egy tisztviselőnő (Paula Corbin Jones) azzal vádolta meg Clintont, hogy szexuálisan zaklatta. A csontvázak hamar potyogni kezdtek a szekrényből. Még az újraválasztása előtt, 1995 őszén, egy 22 éves gyakornok a Fehér Házban arra lett figyelmes, hogy az elnök egyre sűrűbben látogat el az irodájába. Ez a gyakornok nem volt más, mint Monica Lewinsky. Ezt a kapcsolatot aztán később olyan „mélységeiben” ismerhettük meg, amire talán addig nem volt példa. Olyan részletekre derült fény, minthogy Monica úgy libbentette fel kosztümkabátját, hogy az elnök megpillanthassa a tangájának pántját… Clinton az Ovális irodába hívta a lányt, s nem sokkal később vad csókolózásba kezdtek. Minderről aztán Lewinsky számolt be saját könyvében, nem tagadva azt, hogy „megőrült” az elnökért. A nő állítása szerint 1995 és 1997 között körülbelül tíz alkalommal volt köztük „futólagos szexuális érintkezés”. A viszonyról egyre többen tudtak, így a nőt áthelyezték a Pentagonba, ahol kikotyogta titkát egy ötvenes kolléganőjének, akit korábban – más okból – szintén eltávolítottak a Fehér Házból. Emiatt élt benne a bosszúvágy, és ki is használta ezt a lehetőséget. Folyamatosan rögzítette a telefonbeszélgetését Monicával, melyben az elnökkel kapcsolatos információk is hallhatók voltak, s a felvételeket nemcsak a médiának, de Paula Corbin Jones ügyvédeinek is kiszolgáltatta.
Monica Lewinsky és Bill Clinton 1998. szeptember 21-én (Fotó: Getty Images)
1998-ban Clinton bíróság elé állt Paula Corbin ügyében, miközben Monica Lewinskyt tíz órán át tartották egy szobában nyomozókkal, hogy működjön együtt. Bár védeni akarta az elnököt, a viszonyt nem tagadhatta le. Clinton a bíróságon letagadta, hogy viszonyt folytatott volna a gyakornokkal, s bár kétségtelen, hogy hazudott, de talán joggal érezhette úgy, hogy egy kölcsönös beleegyezésen alapuló kapcsolatnak nincs köze Jones vádjaihoz. Hamarosan a média is beszámolt az ügyről. Bár Clinton felesége egy tévéműsorban kijelentette, hogy férje egy „nagyszabású politikai lejáratókampány” áldozata, 7 hónappal később már nem lehetett tovább tagadni. 1997 augusztusában az elnök először a feleségének, majd a nyilvánosságnak is bevallotta, hogy viszonya volt Monicával. Bár a republikánusok igyekeztek kihasználni ezt a lehetőséget, az emberek nagyobb része mégis azt gondolta, hogy egy szerelmi botrány miatt mégsem kellene megbénítani az államgépezetet. Clinton végül kitöltötte az elnöki időszakát, de átgondolatlan szerelmi légyottjaival komoly politikai károkat okozott, ugyanakkor az affér még nála is több kárt okozott Lewinskynak, akivel a média gyakorlatilag feltörölte a padlót, és akinek hosszú évekre volt szüksége ahhoz, hogy újraépítse magát a történtek után.
Clinton átöleli Monica Lewinskyt egy washingtoni adománygyűjtő rendezvényen (Fotó: Dirck Halstead/Getty Images)
További szerelmi háromszögekről olvashatsz a 33 című könyvben, mely az Animus kiadó gondozásában jelent meg.
