1959. március 9. különleges dátum a játéktörténelemben, hiszen ekkor mutatták be a Barbie babát a New York-i Nemzetközi Játékvásáron. Az Egyesült Államokban korábban nem nagyon létezett hozzá hasonló játékbaba, ezt a piaci rést fedezte fel Ruth Handler. Az édesanya észrevette, hogy lánya, Barbara szívesen öltözteti felnőtt ruhákba papírbabáit, és felvetette férjének, a Mattel játékvállalat egyik alapítójának, hogy szükség lenne egy felnőtt öltöztetőbabára, de eleinte senki nem lelkesedett az ötletért.
A házaspár azonban gyermekeivel elutazott Németországba, és kiderült, itt már létezik egy ilyen baba, ő Bild Lilli. Igaz, hogy egy felnőtteknek szánt karikatúra alapján készítették, de hihetetlen népszerű lett a kislányok körében. Vettek is belőle gyorsan három darabot, egyet megkapott ajándékba Barbara, két babát pedig bevittek a céghez inspirációképpen, Ruth Handler Gábor Zsazsa későbbi férjével, Jack Ryannel kezdett el dolgozni a baba megjelenésén. Az első Barbie babákat még Japánban gyártották, ruhái is kézzel készültek, és az első évben 350 ezer darab kelt el belőlük. A Barbie baba, amit vörösesszőke, illetve barna hajjal is lehetett kapni, lófarokban hordta a frizuráját, öltözéke pedig nem volt más, mint egy fekete-fehér csíkos fürdőruha, amit a cég ruhatervezője, Charlotte Johnson álmodott meg.
Változnak az idők
Ugyan a piackutatások szerint a szülők közül sokan kifogásolták Barbie mellének méretét, Ruth Handler fontosnak tartotta, hogy a baba felnőttes idomokkal rendelkezzen.
A Barbie baba — kissé naturális, hidegen erotikus testével, pikáns fehérneműivel, platina, vörös és fekete vendéghajával, tűsarkú cipőjével, „modern” ruháival — gyermekjátéknak még megdöbbentőbb látvány
– írt a játékról még 1967-ben a Család és Iskola folyóirat.
A cikkben arra is kitértek, a gyerekek közül sokan szeretnének olyanok lenni, mint Barbie és társai, hiszen egy általános és régóta ismert vágyat fejeznek ki, hiszen a gyerekek szívesen utánozzák a felnőtteket, szeretnének olyanok lenni, mint ők, az ő élményeiket akarják újraélni, és annak, hogy a gyerekek már nemcsak babaszerű babákkal akarnak játszani, arra magyarázat, hogy a nők helyzete és helye a társadalomban világszerte megváltozott. „A mai bölcsődés, óvodás gyermek nem annyira azt látja már, hogy az anyja mos, főz, takarít, őt eteti, fürdeti, öltözteti, vele játszik— hanem azt, hogy csinosan felöltözik, elmegy valahová, estefelé megjön valahonnan – írják, és azt ugyan pozitívan értékelik, hogy így megjelenik a játékban az igényesség, a társadalmi szereplés, megjelenés és önállóság, „az otthonnal kapcsolatos munka, az anyaszerep visszautasítását, illetve háttérbe szorulását” viszont nem.
A fenti idézet csak egy példa, de talán egyetlen gyerekjáték sem volt még, ami olyan vitákat és diskurzusokat indított volna el, mint a Barbie baba, sok kritika érte amiatt, hogy milyen irreális elvárásokat közvetít a kislányok felé, hogy arányai, méretei testképzavarhoz vezethetnek. És ugyan más időket éltünk, de talán érthető, hogy ma már nagy felháborodást kelt az, hogy 1963-ban például az egyik kiegészítője a babáknak egy fogyókúrás könyv volt, amiben az a tanács állt, hogy egyszerűen ne együnk, illetve volt mellé egy mérleg is, ami 110 fontot, vagyis közel 50 kilogrammot mutatott, és ez arányosan túl alacsony súly lett volna Barbie-nak.
A Mattel idővel persze igyekezett megfelelni a vásárlói igényeknek, 1997-ben Barbie például új méreteket kapott, de még egy tíz évvel később készített brit kutatásból is az derült ki, hogy azoknak az öt és fél és hét és fél év közötti kislányoknak, akik egy Barbie-babás mesekönyvet kaptak, sokkal rosszabb véleményük volt magukról, mint azoknak, akiknek ugyanezt a történetet egy átlagosabb testalkatú babával vagy képek nélkül ismerhették meg. A gyártó tovább próbálkozott, 2016-ban piacra dobtak egy magasabb és egy teltebb idomokkal rendelkező babát is. Igaz, egyesek szerint azért lehetett volna teltebb is, és mint kutatásokból kiderült, az súllyal kapcsolatos előítéletek már egészen fiatalon megjelennek, amikor ugyanis 3-10 éves lányokat kérdeztek arról, hogy melyik babával játszanának a legszívesebben, melyik babához társítanak pozitív tulajdonságokat, melyikük a szép, a legtöbben az eredeti Barbie-t választották.
De nemcsak a fiatal lányok testképére gyakorolt hatása miatt kapott hideget és meleget a Barbie, 1992-ben, júliusban kijött egy beszélő baba, és bizonyos százalékukat úgy programozták, hogy azt mondja, a „matek nehéz”, a gyártót ért kritika miatt bejelentették, cserét ajánlanak fel mindenkinek, akinek a játéka ezt mondja, 2002-ben egy várandós Midge baba miatt tört ki botrány, ugyan elvileg Midge felnőtt nő volt, egyesek szerint a baba a tinédzserkori terhességet reklámozta, ezért ki is vonták a forgalomból, 2014-ben pedig amiatt került nehéz helyzetbe a Mattel, mert az I Can Be a Computer Engineer című könyvben Barbie-t úgy ábrázolta, mint aki nem ért a számítógépekhez, és két férfi barátját kérte meg, hogy segítsen neki megoldani informatikai problémáit, ráerősítve ezzel a negatív nemi sztereotípiákra.
Vagyis azokra az előítéletekre, ami ellen elvileg küzdeni szerettek volna, emiatt is próbált Barbie számos karriert az elmúlt hetven évben – 1965-ben már járt az űrben, négy évvel azelőtt, hogy az ember a Holdra lépett; 1973-ban pedig már sebészként dolgozott, amikor nőket még csak elvétve lehetett a műtőben látni; de volt már pilóta, tűzoltó, újságíró, feltaláló és környezetvédelmi aktivista is. És úgy tűnik, nem is sikerült minden kislány fejében elültetni a gondolatot, hogy bármire képesek lehetnek, egy 4-6 éves lányok körében végzett vizsgálatban a résztvevők véletlenszerűen kaptak divat Barbie-t, karrier Barbie-t vagy Mrs. Krumplifejet. Néhány perces játék után a lányoknak kérdéseket tettek fel arról, hogy milyen karriert választanának, azok, akik Barbie-val játszottak, úgy gondolták, hogy a fiúkhoz képest kevesebb munka közül választhatnak, azok azonban, akik Mrs. Krumplifejet kapták, a fiúkéhoz közelítő karrierlehetőséget soroltak fel.
A fentiek ellenére nem szabad elvitatni, hogy – ahogyan számos más játékgyártó is – a Mattel folyamatosan dolgozik azon, hogy a termékei sokszínű lehetőségeket kínáljon a gyerekek számára, hogy minden társadalmi csoport képviselve legyen, hogy minden gyermek találjon olyan babát, amivel azonosulni tud, ami őt képviseli, és ami megmutatja, tulajdonképpen nincs lehetetlen. Mivel a természettudományokban, mérnöki és informatikai területen dolgozók körében arányaiban még mindig jelentősen kevesebb a nő, a mostani nőnap alkalmából egy olyan kollekcióval rukkoltak elő, ami megmutatja, igenis érdemes ilyen pályát választani, ezért készült a mása Susan Wojcickinak, aki 2014 és 2023 között a YouTube vezérigazgatója volt, Anne Wojcickinak, a 23andME biotechnológiai vállalat társalapítójának és vezérigazgatójának, Janet Wojcickinak, a Kaliforniai Egyetemen járványkutatójának, Katya Echazarretának, villamosmérnöknek, a NASA állandó munkatársának, Maggie Aderin-Pocock űrtudósnak és Yinuo Li-nek, z ETU Education társalapítójának.
Az elfogadásról
A sokszínűség elfogadásra nevel, ezt senki nem vonja kétségbe, ez is egy olyan üzenet, ami mögé a Mattel többször is beállt, 1997-ben például piacra dobtak egy kerekesszékes babát, ám ez sajnos nem volt kompatibilis számos kiegészítővel, például a Barbie házzal, így ahelyett, hogy ezt úgy alakították volna át, hogy Becky kerekesszéke is elférjen benne, teljesen megszüntette a termékcsaládot. De a hibáinkból tanulunk, nem? De tényleg segíthetnek a játékbabák abban, hogy jobb emberek legyünk. Nos, a Cardiffi Egyetem munkatársai a Mattel megbízásából végeztek egy kutatást ezzel kapcsolatban, aminek eredményeit 2022-ben publikálták, és a válasz röviden: igen, segítenek.
A kutatók harminchárom négy és nyolc év közötti gyermeknek különböző típusú játékokat adtak, a vizsgálatok során kiderült, hogy a gyerekek többet beszéltek mások gondolatairól és érzelmeiről, amikor a babákkal játszottak, mint amikor egy táblagépen kreatív játékokat játszottak, és nagyobb valószínűséggel szólították meg a babákat második személyben, beszéltek hozzájuk közvetlenül, mint a tablet képernyőjén megjelenő karakterekhez, és ami érdekes, a fiúk és a lányok között nem volt különbség.
A fentiek azt jelentik, hogy babákkal való játék – akár csoportban, akár egyedül teszik azt – segít abban, hogy mások helyébe tudják képzelni magukat, vagyis, hogy empátiát tanuljanak, hogy fejlesszék a szociális készségeiket. „Ezek a készségek nagyon nagy szerepet játszanak a más emberekkel való interakcióban, a másoktól való tanulásban és a különböző társas helyzetekben való eligazodásban, szükség van rájuk a barátságok kialakításához és fenntartásához, és ahhoz, hogy miként tanulnak a tanáraiktól és a szüleiktől” – nyilatkozta dr Sarah Gerson vezetőkutató.
Benjamin Mardell, a Harvard Egyetem kutatója a Guardiannek elmondta, ugyan nagyon észszerűnek tűnik, hogy a babákkal való játék a kisgyermekek számára egyfajta lehetőséget biztosít ahhoz, hogy megéljék egy másik személy nézőpontját, még akkor is, ha az a másik élettelen, de szerinte ez nemcsak babák esetében működhet, hanem bármilyen tárgynál, amire a gyerekek egyfajta képzeletbeli barátként tudnak tekinteni, legyen az egy játékmackó vagy mondjuk egy sütőkesztyű.
A gyerekkoron túl
A Barbie babákért nemcsak a gyerekek rajonganak, hanem a gyűjtők is. Az első kiadás használt állapotban is több ezer dollárt ért, egy teljesen hibátlan baba pedig huszonhét ezer dollárt is érhet, és bizony nagyon szerencsés, akinek sikerül rábukkanni egy ilyen példányra. Ugyan a laikus számára úgy tűnhet, hogy az első néhány széria babái teljesen ugyanolyanok, azért vannak különbségek, ami alapján meg lehet állapítani, hogy az a Barbie, amit a kezében tart, egyike az – fogalmazzunk úgy, hogy – első generációs babáknak, ha az íriszben található egy kis fehér vonal, ha a fekete szemhéjtus körbeér, a szemöldök szögletes – ami a legfontosabb – a talpak lyukasak, akkor igazán szerencsésnek mondhatja magát.
Hogy miért kezd el valaki babákat gyűjteni, annak számos oka lehet, mint a fentiek is mutatják, befektetésnek sem utolsó, de nyilván sokan vannak, akik számára inkább eszmei értékkel bírnak, vagy azzal is, hiszen a gyűjtőnek nemcsak egyféle motivációja lehet. Magának a gyűjtésnek számos kedvező hatása van, például edzésben tartja az agyat, hiszen a gyűjtemény rendszerezése, bővítése kognitív munkával is jár, de remek stresszoldó tevékenység is, ami közben ráadásul kiélhetjük kreativitásunkat, és egy fontos kapcsolódási pont lehet másokkal, az ember pedig – mint azt annyiszor hangsúlyoztuk már – társas lény. Persze van, amikor a gyűjtés kóros méreteket ölthet, ez a gyűjtögetés, és ilyen esetekben hasznos lehet szakemberhez fordulni.
Mindazonáltal a babák, a hozzájuk való kötődés, ami egyes források szerint az emberi kapcsolati intimitáshoz hasonló, egyéb érdekes kérdéseket is felvet, a tárgyak a gyűjtő számára sokszor egy olyan elmúlt idő utáni vágyakozást is jelenthetnek, amelyre szívesen emlékszik vissza vagy pont azt próbálják felülírni. Magának az interakcióknak és a kötődésnek vannak esztétikai és terápiás aspektusai is, melyek össze is köthetők, a babákat pedig így a terápiás célra is fel lehet használni felnőtt korban is, segíthetnek megérteni egy egyén különböző motivációit azáltal, hogy így felidézhet bizonyos múltbeli eseményeket, történéseket, tapasztalatokat.