Novák Ferenc 11 éves volt, amikor egy vonatbalesetben elveszítette fél karját, de ez sem szegte kedvét, hogy tovább sportoljon és a műtét után már két héttel kerékpárra pattanjon. Miután sikerült megszereznie a sportorvosi igazolást, sorra nyerte a hazai és a külföldi versenyeket a különféle városi, illetve települések közötti viadalokon, írja a Blikk.
Ez is csodálatraméltó teljesítmény, de az igazi kaland csak ezután kezdődött, elhatározta, hogy biciklin járja be a világot. Ez nem kis vállalkozás, szerencsére a postásként dolgozó férfi munkahelyétől megkapta a támogatást, sőt, Debrecen városa is segítette őt helyi vállalkozókkal együtt. Bejárta Európát, Marokkót, eljutott Ázsiába, Kanadába és az Egyesült Államokba.
„A legegzotikusabb utam Afrikába, Marokkóba, egészen Agadirig vezetett. Száz nap alatt jártam meg, előfordult, hogy kígyókkal hadakoztam, vagy kővel dobálózó gyerekekkel. Nem volt veszélytelen út, de túléltem. Szerencsére sosem voltam közvetlen életveszélyben, pedig szinte mindig a szabadban, az erdőben, a narancsligetben vagy a szénakazalban táboroztam le éjszakánként. Egy-egy hosszabb útnak negyven-ötven kilogramm súlyú csomaggal vágtam neki, nyolc kiló szalámival, csokival, sátorral, szerszámokkal, ruhákkal. Sokszor nem is a hegynek felfelé vezető út volt a legnehezebb, hanem a lejtőn leereszkedés, egy kézzel egyensúlyozva” – nyilatkozta
Novák Ferenc teljesítményével háromszor is bekerült a Guinness-rekordok könyvébe. Kétszer nősült, négy gyermeke született. Egyik fia, Ferenc követte édesapját a kerékpársportban, hazai versenyeken jeleskedett, de halálos baleset érte. „Milyen a sors? Bejártam a fél világot, veszélyes utakon tekertem, s csak kisebb balesetem volt, a fiam pedig idehaza lelte a halálát biciklizés közben. Egy kamion ütötte el…”