A közösségi oldalakon minden nyáron láthatjuk a panaszkodókat, akik szerint a síró babák a repülőn tönkreteszik az utazást, és a légitársaságoknak biztosítani kellene gyerekmentes járatokat, vagy legalább hétéves kor alatt nem engedni repülőre gyereket. Ez utóbbi kicsit vad elképzelésnek hangzik, de a gyerekmentes járat, a gyerekmentes szállodák mintájára nem is olyan rossz ötlet. Ám a gyerek- és szülőellenes hangulatot felesleges gerjeszteni, nem gonoszságból visítoznak a babák a repülőn.
A szülő a hibás?
A legegyszerűbb egy sikító gyerek láttán – főleg, ha már ideges vagy tőle és össze vagy zárva vele egy repülőben –, hogy a szülőket hibáztatod, mert biztos nem nevelték meg, és különben is, miért nem otthon, a négy fal között visít az a gyerek. A babák és kisgyerekek sírása azonban általában nem a nevelési előzményektől függ.
Dr. Simon Baer fül-orr-gégész szakorvos a Live Science-nek elmondta, hogy számos oka lehet annak, hogy egy baba sír a repülőn. A kényelmetlenség, a kimerültség, az éhség, a magány, az unalom, a düh, a fájdalom és az általános nyugtalanság érzései mind-mind sírással és könnyekkel, vagy akár teljes összeomlással járnak. A sok opció között egy biztos: a repülés okozta nyomás különösen nehezen viselhető a csecsemők és a kisgyermekek számára. Alapvető anatómiai különbség van a kicsik és a felnőttek füle között, ezért reagálnak másképp a repülésre: „Az egyik fő ok, amiért a csecsemők sírnak a repülőn, hogy nem jó a nyomáskiegyenlítés a középfülben, mivel a csecsemők fülkürtje általában nem működik olyan jól, mint a felnőtteké” – mondta Baer.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
A fülben zajló folyamatok
A fülkürt az a középfület az orrüreggel összekötő cső, amely biztosítja a dobhártya dobüreg felőli részén a megfelelő légnyomást. Alapvetően ez a cső szabályozza a középfülben uralkodó nyomást, így az megegyezik a testen kívüli légnyomással. A cső az idő nagy részében zárva marad, csak olyan tevékenységeknél nyílik ki, mint az ásítás, nyelés és rágás, ami a középfül és az orrgarat közötti átjárón keresztül engedi át a levegőt. Amikor a légköri nyomás gyorsan változik, és hirtelen elzáródást érez a fülben (például repülőgépes utazás során), a legtöbb felnőtt szándékosan ásít vagy nyel, hogy kinyissa a csövet, és kiegyenlítse a középfülben lévő nyomást.
Baer hozzátette, hogy a nyomás különösen problémás a süllyedés során, mivel a kiegyenlítés nehezebb az alacsony légköri nyomásról viszonylag magasabbra való váltáskor, ami akkor történik, amikor a repülőgép lefelé megy. „Bár a probléma felszálláskor is előfordulhat, a cső működése alapján a magasabb légköri nyomásról könnyebb kiegyenlíteni az alacsonyabbra, ami felszálláskor történik” – mondta.
Dr. Perri Klass gyermekorvos is egyetért Baerrel, a The New York Timesban írta azt, hogy „a csecsemők nem szórakozásból sírnak a repülőn.
Azért sírnak, mert fáj a fülük, vagy mert arra kényszerítik őket, hogy egy bizonyos pozícióban maradjanak, amikor nem akarnak, vagy mert furcsa szaga van a levegőnek, és hangosak a zajok, vagy mert a gyomruk felfordul, vagy mert túl hosszú volt a nap, és még mindig nem értek oda, vagy mert egyszerűen csak nyűgösek.”
Segíts a gyereknek!
Dr. Klass azt javasolja, hogy a kisgyermekeket felszállás és leszállás közben etessük meg, hogy enyhítsük a fülükre nehezedő nyomást, de ügyeljünk arra, hogy ne etessük túl őket. Jó módszer a középfülben lévő nyomáskülönbség kiegyenlítésére az úgynevezett Valsalva-manőver is, vagyis az orr befogása és csukott szájjal fújás.
Baer három tippet adott a babával, gyerekkel repüléshez:
- Gondoskodni arról, hogy a baba ébren legyen fel- és leszálláskor.
- Rávenni a babát, hogy cumizzon.
- Elkerülni a repülést, amikor a baba felső légúti fertőzésben szenved.
Gordon Harrison audiológus szakorvos a Live Science-nek azt nyilatkozta, hogy a fülre nehezedő nyomás hatásának enyhítésére az a legegyszerűbb módszer, ha nyeléssel vagy ásítással minél több levegőt juttatunk a fülbe. Elismerte azonban, hogy ez nem mindig könnyű, ha egy kiborult egyéves gyerekkel van dolgunk.
„Felnőtteknél sokkal könnyebb enyhíteni a fülnyomás hatásait, mint a csecsemőknél – mondta Harrison. – Az olyan trükkök, mint a kemény cukorka szopogatása, a rágózás, az ásítás vagy a fel- és leszállás közben szívószállal ivás mind segítenek, de ezek nyilvánvalóan nem olyan dolgok, amiket egy baba meg tud tenni.” Abban viszont megnyugtatja a szülőket, hogy a fájdalom csak átmeneti és nem okoz tartós problémát.
Amikor pedig nem a fül áll a sírás hátterében és tényleg órákon keresztül kell hallgatni más gyerekének a sikítását, érthető, hogy a többi utas idegessé válik. Megoldás egyelőre nincs, de talán ha megértjük a sírás mögött meghúzódó okokat, akkor kicsit türelmesebben tudunk a visító gyerekekhez állni, és elengedni a szülők fölötti ítélkezést.
