A magyar nyelv csak úgy burjánzik, ha becézésekről, káromkodásról vagy az ételek elnevezéséről van szó. Naná, hiszen enni aztán szeret a magyar, a nyelvünk pedig tobzódik a hangutánzó és hangulatfestő szavakban. Így lehetséges, hogy egyetlen egyszerű népi ételre, a tócsnira több mint negyven ma is élő szavunk van, egészen sajátos hangzásokkal. A taccs, a cicege, a krumplibaba és a recsege alatt is tócsnit értsünk, és ez a ma beszélt nyelvben erre az ételre használt szavaknak csak a tizede.
Sok népnyelvi szóhoz már hozzászokott a fülünk, senki nem lepődik meg a puliszka vagy dödölle szavakon. A finoman szólva is eltelítő sztrapacska magyar szinonimái ugyanakkor megmosolyogtatók: a nyögő, nyögvenyelő és a szuszogó alatt is sztrapacskát értünk.
De ha azt mondjuk, hogy cakompakk vagy öhöm, akkor is két ételről beszélünk. A cakompakk egy sűrű, húsos krumplileves, az öhöm pedig egy bográcsban főzött, laktató pásztorétel a Hajdúságból. Szinte halljuk is, hogyan születettek meg az ételnevek: csak úgy cakompakk ment minden a levesbe; a főtt ételhez olykor napokig, hetekig nem jutó pásztorok elégedettsége pedig kihallatszik az öhömből.
A régies tájnyelvi formulák mellett a népnyelv is hozzátette a magáét, így született meg a már említett tócsnira a hadi rántotta kifejezés, vagy a csatamezőre küldött férfiak katonaszállítmányából a grenadírmars, ami nem több, mint krumplis tészta.
Ha kedvet csináltunk a leleményes szavak felderítéséhez, induljon a kvíz!
11 meghökkentő ételnév – tudod, mit jelentenek?
A barátfüle és az angyalbögyörő nem kihívás, jöjjenek a nyelvi ínyencségek!
