Utólag már Mária is látja, hogy nem kellett volna igent mondania a sógora kérésére, aki kezesnek kérte fel. De nemcsak ez taszította őt hitelcsapdába: 18 évvel ezelőtt hitelre vásárolt autót, mert a munkájához szüksége volt rá. Ma már bánja a döntéseit, de akkoriban bele se gondolt, hogy ilyen rosszul alakulhatnak a dolgai – mesélte a csődközeli helyzetbe jutott asszony a Blikknek.
Az autóra azért volt szüksége, mert egy biztosítónál volt üzletkötő, a rokonairól pedig nem feltételezte, hogy nem fogják tudni törleszteni a hitelük részleteit.
Bíztam bennük… kiben bízzon az ember, ha nem a családjában? De aztán elmaradtak a fizetéssel, a végrehajtó pedig engem talált meg, elvitték az autómat fedezetül.
Miután nem volt autója, nem fizette tovább a részleteket. Állítása szerint rákérdezett a banknál, hogy van-e még tartozása, és azt a választ kapta, hogy nincs.
Ehhez képest óriási meglepetésként érte, amikor később megjelent a végrehajtó azzal, hogy hárommillióval tartozik, miközben annak idején nagyjából nyolcszázezres hitelt vett fel. A törlesztést egy ideig a nyugdíj mellett vállalt munkából megoldotta, de az idő vasfoga Koósnét sem kímélte: a 67 éves asszony egészsége megroppant: előbb egy bokatörés, majd egy térdízületi betegség tette őt mozgásképtelenné. Az akkoriban végzett bolti eladói munkakört így nem folytathatta.
Térdprotézisre vár, de csak májusra van időpontja. Egy darabig a félretett pénzéből élt, de az már elfogyott, és elképzelése sincs, hogyan húzhatja ki májusig. A végrehajtó által leemelt pénz után havonta csak 74 500 forintot kap kézhez, miközben csak az albérletéért 80 ezret kellene fizetnie, és akkor még nem evett és nem költött a gyógyszereire. Az önkormányzattól kért segítséget, de csak 16 ezer forintot adtak. Az egyetlen jó hír, hogy a főbérlője jó ember, türelmesen várja, hogy rendbe tegye a pénzügyeit, de a türelme nyilván véges, Mária pedig nem szeretne hajléktalanszállón kikötni. Soha nem szorult senki segítségére, és nagyon szégyelli, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe került.