„Ezek a mai fiatalok állandóan a telefonjukat nyomkodják” – hangzott el már számtalanszor az idősebb generáció szájából, legyen szó egy családi ebédről, vagy pusztán azokról, akik a metrón állva bosszankodnak a mai generáción. Sokáig érezhető volt a döbbenet azokon a szülőkön vagy nagyszülőkön, akik még csak ekkor csodálkoztak rá a különböző erőszakot sugárzó videojátékokra, egy új dalszövegre vagy pusztán a két generáció közti technológiai szakadékra. Persze nem csak a meghökkentséget láttuk a szemükben.
Egyfajta fenyegetésként tekintettek a mobiltelefonokra, amely nemcsak a régi szép időket sodorja veszélybe, hanem mindemellett az emberi kapcsolatokat is drasztikusan átalakítja. Ez a szemlélet azonban nagyon úgy tűnik, hogy már a múlté, és ezek a felnőttek is integrálódtak a modern technológia világába, sőt, egyre több gyerek (akik mára már felnőttek vagy fiatal felnőttek) arról számol be, hogy egyszerűen képtelenség hosszabb beszélgetést folytatni szüleikkel, hiszen már nagyobb telefonfüggők lettek, mint ők valaha is voltak. Nagyon úgy tűnik, hogy míg korábban a szülőknek kellett rászólni gyermekeikre, hogy tegyék le mobiljukat, ez a tendencia megfordult. Ez pedig mind a boomer, mind a millenniumi generációra vonatkozik.
Már egy 2019-es kutatás során is körvonalazódott, hogy a szülők egyre több időt töltenek el mobiltelefonjaikkal. Egy akkori felmérés szerint a szülők napi telefonnal eltöltött ideje majdnem megegyezik a gyerekek képernyővel eltöltött idejével.
Ugyanez a felmérés kimutatta, hogy a 2000 válaszadó szülő felét gyakran a gyermekeik kérték meg arra, hogy tegyék el a telefont.
Ez a tendencia pedig az elmúlt évek során sem változott, sőt… Egy másik, 2000 szülő részvételével készült felmérés szerint átlagosan napi 5 órát töltenek a képernyő előtt, és csak kevesebb, azaz körülbelül 4 órányi minőségi időt töltenek gyermekeikkel. Tíz amerikai szülőből pedig 6 elismeri, hogy sokkal több időt töltenek elektronikus eszközeikkel.
Na de hogy is néz ki ez a gyakorlatban?
A nyomasztó jelenségről nemrég a Redditen indult el egy beszélgetés, ahol a kommentelők többsége egyetértett azzal, miszerint az elmúlt években egyre nehézkesebb kommunikálni szüleikkel, mivel maximum 1-2 óra tud telefonhasználat nélkül eltelni.
„Régen, azaz kb. 10-15 éve mi voltunk azok, akikre rászóltak a szüleink, hogy állandóan telefonozunk, ne nyomkodjuk annyit stb. Most viszont ők azok, akik nem veszik észre, hogy még durvábban csinálják társaságban, mint mi valaha is. Beszéltem erről a jelenségről a barátaimnak is, és teljesen meglepődtem, hogy ugyanez van az ő szüleiknél is” – írta az egyik felhasználó, majd hozzátette azt is, hogy ez sajnos abban az esetben sem változik, ha jelzi a problémát, mivel 5-10 perc múlva ugyanúgy előkerül a telefon.
Akadt olyan is, aki arról számolt be, hogy anyósa még akkor is a telefon, pontosabban a közösségi média megszállottja, mikor éppen az unokájával tölti idejét.
Vagy Messengeren írogat, vagy a 3 éves gyereknek mutogat videókat, amikor éppen nincs ott egyikünk sem. Néha viszont rajtakapjuk.
Megint egy másik a demenciával kapcsolatos aggodalmait fejtette ki:
„Aggasztó. Ez a generáció fog a legjobban szenvedni az elbutulástól. Én már észreveszem az ősökön. Hajlanak a demencia felé. Ha nem telefonoznak, akkor csak a TV megy. Könyvet véletlenül se vesznek elő, pedig régen olvastak. Rejtvényt se fejtenek. Régen még egy csomót kártyáztunk is, most nincs türelmük semmihez. Ha társasozni akarunk, jön az, hogy »öreg vagyok ahhoz, hogy új szabályokat tanuljak«” – persze hangsúlyozta, hogy mindez alól a fiatalabb korosztály sem kivétel, mivel ők nem feltétlen a kommunikáció, hanem sokkal inkább az állandó posztolás miatt lógnak a közösségi felületeken. Véleménye szerint ők inkább azzal vannak elfoglalva, hogy posztoljanak a tökéletesnek tűnő családjukról.
Fotó: Getty Images
A koronavírus-járvány erre is nagy hatást gyakorolt
Kétségtelen, hogy mindennapjainkat teljesen felforgatta a koronavírus terjedése elleni küzdelem. Ha a pszichés hatásokat nézzük, akkor a legnagyobb áldozatok a gyerekek lettek, de persze a felnőtteken is nyomot hagyott a nehéz időszak. Az emberek kénytelenek voltak egymástól néhány méter távolságot tartani, ami a személyes térről elgondolt nézeteikre is nagy hatással volt.
Persze tagadhatatlan, hogy ezek tudatában az elmúlt pár évben – főleg az idősebb, veszélyeztetettebb generáció számára – ez a virtuális tér teremtette meg a kockázatmentes kommunikáció alappillérét. A telefonok, illetve a közösségi platformok a kapcsolatépítés egyik legbiztonságosabb formájának számítottak, ami csak tetőzte a már amúgy is esélyes függőségek kialakulását. Mivel a vírus miatt kialakult karantén rengeteg családot szeparált el egymástól, ez volt az egyetlen kockázatmentes megoldás a kapcsolattartásra. Ugyanakkor az elérhető oltások, a korlátozások feloldása, illetve a személyes kapcsolattartás helyreállása után sem szűntek meg ezek a szokások.
Annak ellenére, hogy a boomer szülők, illetve felnőtt gyermekeik számára már szinte egyáltalán nem jelent akadályt egy találkozó megszervezése, mégsem felhőtlen az együtt eltöltött idő. Az állandó telefonhasználat miatt szinte lehetetlenné válik minőségi időt tölteni szeretteinkkel. A kutatások alátámasztják, hogy a boomer, továbbá a milleniumi generáció gyermekei gyakran érezhetik, hogy szüleik elhanyagolják őket az állandó telefonhasználat miatt. Úgy érezhetik, miszerint kénytelenek versenyezni a figyelemért.
Más a fiatalok és az idősebbek motivációja
Míg a fiatal generáció szinte teljesen integrálta az életébe a közösségi platformokat, főként a munkájuk vagy a saját szórakoztatásuk végett, addig az idősebb korosztályt teljesen más motiváció hajthatja. Tarra Bates-Duford a Vice-nak elmondta, hogy gyakran érezhetik úgy, miszerint a fiatalok kiszorítják őket a munkaerőpiacról, éppen ezért az állandó „csekkolásokkal” próbálják megőrizni az irányítást.
A The Manifest által végzett felmérés szerint ezek a felnőttek a leggyakrabban a már elavultnak ítélt Facebookot használják, éppen azért, hogy kapcsolatot teremtsenek másokkal.
A tanulmány azt is vizsgálta, hogy az idősebb felnőttek azért fordulnak ehhez a platformhoz, hogy kompenzálják a személyes interakciók hiányát a mindennapi életben.
„Hazalátogatsz mondjuk egy-kéthavonta. A szüleid körülbelül 30 éve házasok, és szerintem már 10 év után sem beszélgettek egymással, csak veled foglalkoztak mint gyerekkel. Tehát ők otthon egymással nem tudnak mit kezdeni, és marad a telefon, a közösségi háló, ahol elérhetőek az ismerősök. Egy bizonyos szociális magányt helyettesítenek vele” – írta az egyik Reddit-felhasználó, aki azt is elmondta, hogy ő inkább örül annak, hogy szülei lefoglalják magukat addig, amíg ő nincs otthon.
A terapeuta a konfliktusok elkerülésének érdekében azt mondja, hogy használjunk konkrétumokat akkor, amikor rámutatunk a túlzott telefonhasználatra. Például: „Egy év telt el azóta, hogy nem találkoztunk, mi ilyen fontos a telefonodban?”. Továbbá kérdezzünk rá, hogy milyen érdekes dolgot láttak abban az elmúlt egy órában, amíg mobiloztak. Ennek hatására vélhetően ők is rá fognak jönni, hogy az esetek többségében nem tudnak konkrétummal szolgálni. Hangsúlyozta még a segítségnyújtást is a zavaró tényezők esetén. „Kérdezzük meg, hogy szeretnék-e, ha kikapcsolnánk az értesítéseket.”
