Arthur Brooks, író, előadó, Harvard-professzor és boldogságkutató nemrég a Today With Hoda & Jenna című műsor vendége volt, hogy bemutassa új könyvét, a Build the Life You Want: The Art and Science of Getting Happier (Érd el a kívánt életet: A boldogabbá válás művészete és tudománya). Beszélgetésük során Jenna Bush Hager megkérdezte Brooksot a szülők által elkövetett leggyakoribb hibáról a boldogsággal kapcsolatban, a szakember pedig rávilágított egy olyan problémára, amellyel túl sokszor találkozik: a szülők nem engedik meg a gyerekeknek, hogy boldogtalanok legyenek.
„Az egyik dolog, amit látok, hogy a szülők túlságosan rettegnek attól, ha a gyerekek boldogtalanok – válaszolta Brooks. – Teljesen kiborulnak ettől. A helikopter szülői magatartás nagy része azért van, mert állandóan a gyerekük érzéseire gondolnak, és megpróbálják eltörölni a rossz érzéseket, ami nagy hiba. A gyerekednek élni kell. A gyerekednek tanulni kell. A gyerekednek fejlődni kell. Azt akarod, hogy a gyereked teljes életet éljen, boldogabb életet.”
Brooks természetesen nem ítéli el a szülőket azért, mert túlságosan védelmezik a gyerekeket, pontosan látja, hogy ez a törekvés jó szándékból születik. Ám amikor egy szülő megóvja a gyerekét a következményektől (például megcsinálja helyette a házi feladatot, hogy ne kerüljön bajba az iskolában), megfosztja a gyereket attól a lehetőségtől, hogy fejlődjön az önállósága és letöri a függetlenségre való törekvését.
A függetlenségbe ugyanis az is beletartozik, hogy olyan nagy, kellemetlen érzéseket érezzen a gyerek, mint a kudarc és a szomorúság.
Bár ez sok szülő számára ellentmondásosnak tűnhet, Brooks mellett számos szakértő is egyetért abban, hogy az egészséges érzelmi fejlődés szempontjából az a jó, ha a gyerekek számára lehetővé tesszük az érzelmek széles skálájának megtapasztalását. A negatív érzelmekét is.
Forrás: Getty Images
A CNBC Make It műsorában adott interjújában Tovah Klein, a Barnard College Center for Toddler Development igazgatója szerint van egyfajta erő, ami abból fakad, ha a szülők hagyják, hogy a gyerekek intenzív érzelmeket éljenek át és dolgozzanak fel egyedül. „Az erő abból fakad, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy képesek megbirkózni az olyan intenzív érzelmekkel is, mint például a düh, és tudják, hogy »anya és apa még mindig ott van mellettem, nem haragszanak rám, nem fognak félredobni« – mondta Tovah az interjúban.
Ennek a folyamatnak a legnehezebb része a szülők számára az, hogy boldogtalannak érzik magukat, ha engedik, hogy a gyerekek boldogtalanok legyenek. Mert akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a gyermekeink boldogok.
A kutatások szerint azok a gyerekek, akik megtanulják hatékonyan kezelni a negatív érzelmeiket, nagyobb valószínűséggel fejlesztik ki azt a rugalmasságot, amelyre sikeres felnőttként szükségük lesz. Az ezektől a negatív érzésektől való félelem viszont hosszú távon viselkedési problémákhoz, szégyenérzethez, önbizalomhiányhoz vezethet. A gyerek azt gondolhatja például, hogy „Mérges vagyok, biztos rossz vagyok. Biztos valami baj van velem.” Érdemes tehát magunkkal vinni és a gyereknevelési elveink közé felvenni Brooks tanácsait, és hagyni, hogy a gyerekek néha boldogtalanok legyenek a saját boldogságuk érdekében.
