Danny Lyon a hatvanas évek második felében végigfotózta az Outlaws motorosbandát, és sok-sok taggal hosszú interjút készített. Az ebből megjelent kötet inspirálta a Motorosok című filmet, ami már csak azért is különleges darab, mert női szemszögből, az egyik motoros feleségén keresztül, az ő narrációjával mutatja be a bandát, annak tagjait és működését. Kathy egy kocsmában ismerte meg a sármos Bennyt, és a szerelem akkora volt, hogy egy hónappal később ők ketten már férj és feleség voltak. Csakhogy a nő nyugalomra és boldog családi életre vágyott, miközben Benny életét a motorosklub, és annak vezetője, Johnny jelentette, aki a fiatal srácot az utódjául szemelte ki magának. A film a kettejük Bennyért folytatott küzdelmét állítja középpontba.
A Motorosokban Bennyt az Elvisben megismert, majd a Dűne második részével immár óriási sztárrá vált Austin Butler alakítja, míg Kathy bőrébe a Killing Eve bérgyilkosnője, a Westend és a Broadway csillaga, Jodie Comer bújt. Kettejükkel egy londoni szállodában találkozom.
Először egy folyosón futunk össze, ahol Austin mély és rekedt hangját már messziről meghallom: a srácnak olyan karizmája van, hogy a jelenlétében nagyon nehéz bármi másra figyelni.
Fél órával később már egy agyonhűtött hotelszobában ülünk egy asztalhoz, ahol Jodie Comer fel is vesz a ruhájára egy nagy bőrkabátot a cidri ellen. A bemutatkozásnál Butler szeme azonnal felcsillan, amikor meghallja, hogy Budapestről jöttem, sőt azt is elmorogja nekem, hogy bírja a várost.
Jodie Comer és Austin Butler (Fotó: Kyle Kaplan/Focus Features)
Jodie, ezt a bőrkabátot a film jelmezei közül nyúltad le magadnak?
Jodie Comer: Igazság szerint a film készítése során kikötés volt, hogy a karakterem nem viselhet bőrcuccokat. Az a srácok privilégiuma volt.
Austin Butler: Most behozod a lemaradást.
Jodie Comer: Pontosan. (nevet) A sajtóturnén jöhetnek a bőrcuccok, adjátok rám mindet!
Austin, hogyan álltál a motorozáshoz a film előtt, és milyen a viszonyod a motorozással a film óta?
Austin Butler: Egy motoros apa mellett nőttem fel, ami nyilván rám is hatással volt. Ő ültette el a rajongásom magvait, neki köszönhetem, hogy gyerekkorom óta érdekelnek a motorok. Vannak emlékeim arról, ahogy apám mögött ülök a motoron, és arra is határozottan emlékszem, hogy amikor betöltöttem a tizenötöt, megtanította nekem, hogy kell ezt csinálni. Egy darabig aztán ez kimaradt az életemből, így amikor szembejött a forgatókönyv,
visszautasíthatatlan ajánlatnak tűnt, hogy egy olyan filmben szerepeljek, amiben egy csomót motorozhatok.
Menő dolog fizetést kapni azért, hogy motorozzak. A felkészülési időben napi 10-12 órát ültem motoron. Ez még a forgatás megkezdése előtt volt, és úgy éreztem, hogy hatalmas ajándékot kaptam az élettől.
Austin Butler Benny szerepében, a Motorosok c. filmben (Fotó: Kyle Kaplan/Focus Features)
Vettél azóta saját motort?
Austin Butler: Néhányat. (nevet)
Látszik, hogy a jelmezes és sminkes csapat sok energiát tett abba, hogy kevésbé vonzók legyetek a vásznon…
Jodie Comer: Hát, erre nehéz lesz bármit is mondani. (nagyon nevetnek)
A kérdés az volna, hogy szerettek olyan valóságszagú karaktereket alakítani, akik maguk mögött hagyják a hollywoodi glamúrt?
Jodie Comer: A hollywoodi jelző leginkább a nézők fejében létezik, az én munkámban nem tudom, mit jelent. Nekem színészként elsősorban az a dolgom, hogy a valóságot adjam vissza.
Kimondottam élvezem, ha egy jelenetben nem viselek sminket, vagy a színházban lenyomok úgy közel két órát, hogy közben nincs lehetőség a sminkemen igazítani, ha az elkenődik. Felszabadító így játszani.
Ha olyan karaktert játszom, akinek csábítónak vagy szexinek kell lennie, tudat alatt is figyelni kezdek erre, egy picit feszélyezni kezd, ugyanis meg kell felelnem egy képnek. Egyébként én is végignéztem a filmbéli motorosbandáról készült könyvet azzal a rengeteg fotóval, és a srácok körül forgó nők igencsak adtak magukra: belőtt frizurák, erős smink, csinos rucik… Gyönyörűek voltak, és a maga módján Kathy is gyönyörű volt. Lehet, hogy nem mindig állt tökéletesen a haja, nem volt jó a sminkje és nem volt annyira kicsípve, de volt egy erős kisugárzása, amit azt üzente, hogy „Itt vagyok, tőlem pontosan azt kapod, amit látsz”. Nekem nagyon felszabadító volt őt játszani. Szerintem a sminkesek és a jelmezesek nem megcsúfítani akarnak bennünket, csak velünk közreműködve létre akarják hozni azt a figurát, akit együtt elképzeltünk.
Austin Butler: Ahogy a játékunknak, úgy a sminknek és a jelmeznek is a történetet és a karaktert kell szolgálnia. Egy karakter nagyon sok apróságból épül fel, és színészként nekem az a fontos, hogy azt is megmutassam belőle, amit a legtöbben megpróbálnak elrejteni, mert nem akarják, hogy mások így lássák őket. Minden karakterben az embert keresem, ezt akarom visszatükrözni a nézők felé.
Jodie Comer a Motorosok c. filmben (Fotó: Focus Features)
Jodie, nagyon furcsa az akcentusod a filmben, korábban még hasonlót sem hallhattunk tőled. Mesélnél arról, hogyan dolgoztad ki?
Jodie Comer: Azért annyira különleges, mert Kathy akcentusa a valóságban is különleges volt. Elolvastam a forgatókönyvet, rengeteget beszélgettem Jeff-el (Jeff Nichols, a Motorosok rendezője – a szerző) a karakterről, amikor egyszer csak kibökte, hogy amúgy megvannak neki az eredeti hangfelvételek, amiket Danny Lyon a hatvanas évek végén készített Kathyvel, akarom-e hallani őket. Én meg néztem kikerekedett szemmel, hogy csak most szólsz? Még szép, hogy akarom hallani. (nevet) Jeff átküldte, és ahogy elkezdtem hallgatni őket, azonnal láttam őt magam előtt. Kathy chicagói születésű, ugyanakkor az akcentusa teli van ellentmondásokkal, egyáltalán nem tipikus chicagói.
Egy dialektus-trénerrel dolgoztam ezen, és ő is gyorsan megállapította, hogy Kathy nem úgy beszélt, ahogy Chicagoban szoktak. Meg kellett hoznom a döntést, hogy vagy próbálom utánozni Kathyt vagy a valódi chicagói akcentus mellett teszem le a voksom. Kathyre esett a választásom, és Jeff is támogatott ebben. Úgy éreztük, hogy ha valaki ennyire egyedi módon beszél, mint ő, nagy kár lenne ezt nem visszaadni egy róla szóló filmben. Mivel Kathy a filmben nagyon sokat beszél, ezért rengeteget dolgoztam rajta. El akartam jutni arra a pontra, amikor már természetesen megy, és nem kell gondolkodnom a szavak kiejtésén minden egyes mondat előtt.
Milyen rendező Jeff Nichols?
Jodie Comer: Jeff egy csoda. Mindketten odáig vagyunk érte, és ez már azelőtt is így volt, hogy megismertük volna, mivel nagyra tartottuk a korábbi munkáit. Minden színész álma egy olyan rendező, mint Jeff. A filmjei vizuálisan nagyon gazdagok, ugyanakkor mindig az érzelmek és a karakterek állnak a középpontban. Mindig nagyon részletgazdag világot épít fel, és ez már a forgatókönyvéből kiderül. Ha pedig dolgozol vele, az is kiderül, hogy hihetetlenül segítőkész, és mindig nagyon figyel rád. És még vicces is.
Jodie Comer, Jeff Nichols rendező és Austin Butler (Fotó: Kyle Kaplan/Focus Features)
Austin Butler: Miután találkoztál vele, csak arra tudsz gondolni, hogy milyen kedves, szeretnivaló fickó. Imádnivaló energiái vannak. Pazar a humora és közben melegszívű is. A munkában pedig nagyon emberközpontú.
Austin, úgy tudom, hogy Tom Hardy a színészi példaképed volt korábban. Nehéz helyzet volt, amikor kiderült, hogy a példaképeddel szerepelhetsz együtt?
Austin Butler: Emlékszem, nagyon fiatal voltam, amikor valahogy eljutott hozzám a Bronson című filmje DVD-n. Annyira lenyűgözött az a film, hogy újra meg újra meg kellett néznem. Egyszerűen lenyűgözött, amit csinált. Aztán persze az évek során néztem a többi filmjét is. Hihetetlen, hogy még egy olyan kisebb szerepben is lenyűgöző tudott lenni, mint amit az Eredetben kapott. Annyira sármos és olyan lehengerlő az energiája, hogy nem bírod róla levenni a szemed. Ő az a színész, akinek komoly jelenléte van. Nem kell mondania semmit, elég, ha csak áll ott, és te akkor is rá figyelsz. Óriási szerencse volt, hogy ebben a filmben együtt dolgozhattunk, ráadásul ennyire szorosan. A karaktereinket egyfajta testvéri szeretet köti össze, sok közös jelenetünk volt. Tom nagyon hamar megnyílt nekem, és közel kerültünk egymáshoz. Játék volt vele a munka. És persze öröm nézni valakit, akinek ennyire sajátos kapcsolata van a kamerával. Tom pontosan érzi, mit lát belőle a kamera és mit akar mutatni neki. Tisztában van azzal, hogy egyetlen nézéssel mit képes közvetíteni.
Jodie Comer: Egészen meglepő, mennyire gyakorlatiasan közelíti meg a munkáját.
Austin Butler: Rendkívül precíz.
A filmben látható motorosbanda, a Vandálok elég erőszakos, és ebből a karaktered is kiveszi a részét. Mit jelent számodra a filmbéli erőszak?
Austin Butler: A karakterem erőszakossága szerintem ösztönös, arról szól, hogy Benny megvédje magát vagy a hozzá közel állókat, akikről úgy sejti, hogy veszélyben vannak. Nem szokása öncélúan erőszakoskodni, csak önmaga vagy mások védelmében verekszik. Ha ő üt először, azt csak azért teszi, mert úgy hiszi, hogy valaki veszélyben van, akivel törődik, és ezzel megvédheti őt.
Kicsit olyan ő, mint egy kutya, amelyik megugatja az idegeneket és támad, ha a gazdáját veszélyben érzi. Viszont amikor belekezd, állatiasan harcol, és nem bír leállni.
Kathy egy olyan nő, akinek ebben a macsó, erőszakos világban kell helyt állnia. Hogy látod ebben az ő szerepét?
Jodie Comer: Azt hiszem Kathy viszonylag keveset látott a banda erőszakos oldalából, ami annak is köszönhető, hogy idővel próbált kevesebb időt tölteni velük.
Viszont úgy hiszem, hogy női szemmel a világ egy erőszakosabb hely, az erőszak sokkal inkább jelen van a hétköznapjainkban, a fenyegetettség mindennapi része az életünknek. Ez ma is így van, de hatványozottan így lehetett Kathy idejében, főképp abban a férfiak uralta világban, ahol ő forgott.
Láthatjuk a filmben, hogy Benny mellett ugyan biztonságban van, de amint ő nincs ott, ő is veszélybe kerül. Az a jelenet egyfajta utolsó figyelmeztetés számára, hogy ez nem az ő világa, jobb, ha távol tartja magát tőle. Kathy és Benny kapcsolatában kezdettől problémát jelent, hogy a nő szereti a férfit, de nem szereti a férfit körülvevő társaságot. Jól látja, hogy ezek a srácok hogyan bánnak egymással és a környezetükkel, nem ringatja magát illúziókba velük kapcsolatban. Abban reménykedik, hogy a motoros banda csak egy szakasz Benny életében, amit idővel maga mögött hagy, és akkor végre együtt lehetnek.
Jodie Comer és Austin Butler (Fotó: Focus Features)
A filmben központi szerepet kap a maszkulinitás, aminek mostanában a toxikus formájáról szokás beszélni. Láttok azért pozitív dolgokat is a maszkulinitásban?
Jodie Comer: Ha a filmből indulok ki, nekem szimpatikus az a fajta hűség, amit a motorosok a saját bandájukkal kapcsolatban éreznek. Büszkék rá, hogy tagjai egy csapatnak és figyelnek arra, hogy ez a kötelék szoros maradjon. Sok-sok időt és energiát tesznek bele – akár a magánéletük rovására – , és szerintem becsülendő, ha valakik ennyit tesznek egy közösségért. Érdekes egyébként – és erre Kathy is rávilágít – , hogy ezek a srácok azért állnak össze, mert nem bírják a szabályokat és az autoritást, viszont összeállva azonnal megalkotják a saját szabályaikat, és nagyon komolyan veszik, hogy azokat betartsák és betartassák. Gyakorlatilag újra létrehozzák azt, ami elől a bandába menekültek. Tök jó, hogy a film egy ennyire macsó közegről női szemszögből mesél, mert biztosan egész más lenne minden férfiszemszögből elmesélve.
Jodie, a karakterednek van egy nagymonológja arról, hogy a nők gyakran próbálják megváltoztatni a pasijaikat, miközben ez nem igazán lehetséges. Mit gondoltok erről? Lehetséges megváltoztatni valakit vagy reménytelen próbálkozás?
Jodie Comer: Szerintem ez egy hibás elgondolás, és senkinek nem kellene ezen az úton elindulni. Tudok szimpatizálni Kathy vágyaival, és értem, mit miért akar. Azt reméli, hogyha Benny többet lenne vele otthon, talán a kapcsolatuk is új szintre lépne. Nem kéne folyton aggódni miatta, nem kéne attól félnie, hogy a szerelme élete veszélybe kerül, szóval az élete egyértelműen könnyebbé válna. Ugyanakkor ő nem egy otthon ülő pasihoz ment feleségül, Benny egyszerűen nem ilyen fickó. Ha ilyen lenne, az már nem Benny lenne, és ezt igazából Kathy is tudja. Még ha értem is az e mögötti vágyat, szerintem nagyon rossz elgondolás valakit olyasmivé formálni, ami nem olyan, mint ő. Ez különösen igaz akkor, ha az illető nagyon nyitott azzal kapcsolatban, hogy milyen ember. Nincsenek titkai és nem alakoskodik.
Hiszek abban, hogy az emberek idővel változhatnak, de ennek mindig belülről kell történnie. Nem jó, ha valaki más próbálja előidézni ezt a változást.
Austin Butler: A változtatással elveszítheted azt, akit megszerettél. Ha sikerrel jársz, az már nem ő lesz.
Jodie Comer: Szerintem Benny érzi, hogy Kathy és Johnny is próbálja megváltoztatni őt, és részben ez elől menekül el. Kivetítenek rá valamit, ami valójában nem ő, és elvárnak tőle olyan dolgokat, amit ő sosem ígért nekik, és ezt ő nem bírja elviselni.
Austin Butler és Tom Hardy a Motorosokban (Fotó: Kyle Kaplan/Focus Features)
Danny Lyon könyvében rengetegen megszólalnak, de Benny soha, sőt a fotókon sem láthatod az arcát. Róla csak mások mesélnek, és ettől egy kicsit rejtélyessé válik. Milyen befolyással volt ez a játékodra?
Austin Butler: Olyan volt, mintha sok apró nyomból kellene összeraknom őt, elejtett megjegyzésekből, elmesélt történetekből… Már-már detektívmunkának éreztem, hogy megfejtsem őt. Benny igazi rejtély, de ettől még számomra fontos volt, hogy értsem őt. Talán pont a rejtélyessége miatt több szabadságom volt ebben, mint a színésztársaimnak, akik pontosan tudták, milyen embert alakítanak. Önmagában az is közelebb vitt Bennyhez, hogy hosszú-hosszú órákat töltöttem motoron. Fontos volt, hogy természetesnek érződjön a motorozásom, és ne az látszódjon, hogy figyelek rá.
Emellett igyekeztem olyan emberek társaságát keresni, akiknek a motor jelenti az életét. Próbáltam a magamévá tenni a gondolkodásmódjukat, az életfilozófiájukat és a szinte már spirituális kötődésüket ehhez az életformához. Átélhettem azt a páratlan szabadságot és örömöt, ami ezzel az életvitellel jár, és ez közelebb vitt Bennyhez. Megértettem, miért teremt feszültséget egy ilyen emberben, ha valaki megpróbálja azt sulykolni neki, hogy meg kellene változnia. Benny egy szabad ember, és ilyenkor úgy érzi, hogy pont az akarják elvenni tőle, ami számára a legfontosabb: a szabadságát. De ez azért nem olyan egyszerű, mert az érme másik oldalán is sok fontos dolog van: szeretet, szerelem, szexuális vonzalom, izgalom… Bennynek mindkettő fontos, nem szeretne választani, és pont ez adja a film feszültségét.
A Motorosok június 20-tól látható a mozik műsorán.
