Marina Chapman 1950 körül született Kolumbiában. Az országban ekkoriban zajlott a La Violencia, vagyis az évtizedes polgárháború, mely során mintegy 4 millió gyermeket raboltak el a családjától. Közéjük tartozott az akkor 4-5 év körüli Marina is. Első emléke, hogy valaki megragadta őt, fehér rongyot szorított az orrára és a szájára, majd minden elsötétült körülötte. Később egy kamionban ébredt, majd fogvatartói a dzsungelben kidobták a járműből és ott hagyták. Egy ideig azt hitte, visszajönnek érte, ám senki sem érkezett.
A magára maradt kislány egy csuklyásmajom-csapatot kezdett követni. Rájött, hogy a majmok nagy banánfürtöket szakítanak le, melyek közül néhány darab a földre esik, ezeket fogyasztotta el.
Csuklyásmajmok (Illusztráció: Getty Images)
„Eleinte csak eltűrnek. Nem igazán szeretnek. Egy nap aztán az egyik fiatalabb egyed a vállamra ült, és ha soha életedben nem öleltek meg, amikor ez az állat a válladra mászik, és az arcodra teszi a kezét, akkor azt mondom, ez a legszebb érintés” – idézte fel a nő egy interjújában.
Fára mászni, diót törni is megtanult
Marina az ezt követő öt-hat évben a majmok között nevelkedett. Megtanították neki, hogyan kell fára mászni, diót törni, négykézláb járni és fészket építeni faágakból. A kislány megtanult kommunikálni is az állatokkal, gesztusok és jelzések segítségével. Sőt, állítása szerint egy alkalommal az egyik idősebb majom mentette meg, amikor beteg lett és borzalmas gyomorfájás kínozta.
„Erősen megszorította a karomat, majd enyhén rázni kezdett, lökdösni, mintha elhatározta volna, hogy valahova terel” – mesélte Chapman. A majom egy patakhoz vezette, és belenyomta a fejét, hogy igyon a vízből. Miután ezt megtette, hamarosan hányni kezdett, majd jobban lett. Ettől kezdve nagypapaként tekintett az állatra, a csapat pedig egyre inkább befogadta, gondozták és megosztották vele a táplálékukat.
Marina Chapman (Fotó: Facebook)
Bordélyházba adták, kidobták
Marina nagyjából 10 éves lehetett, amikor vadászok bukkantak rá a dzsungelben és magukkal vitték. Szándékaik azonban a legkevésbé sem voltak tisztességesek. A gyereklányt eladták egy cúcutai bordélyháznak, zabolázhatatlan viselkedése miatt azonban onnan hamarosan kidobták. Egy ideig az utcán élt, majd egy maffiacsalád cselédje lett. Innen az ő egyik szomszédjuk, egy Maruja nevű asszony mentette ki, aki Bogotába küldte az egyik lányához, aki aztán örökbe is fogadta az akkor 14 év körüli Marinát. A textiliparban érdekelt család kapcsolatban állt az angliai Bradford városával, 1977-ben pedig odaküldték gyermekeiket, Marinával együtt, aki a dadájuk lett.
Fotó: Chapman család archívuma
Marina pár évvel később férjhez ment egy helyi tudóshoz, akitől két lánya született. Ma is Bradfordban él.
2013-ben egyik lányával, Vanessa Foreróval és az író Lynne Barrett-Lee-vel közösen írta meg memoárját, The Girl With No Name címmel. Hogy a története teljesen igaz-e, azt számos szakértő vitatja, többek között olyasmikre hivatkozva, hogy lehetetlen, hogy egy ennyire fiatal gyermek életben maradjon a dzsungelben, amit nem ismer, vagy épp arra, hogy a csuklyásmajmok életmódjával kapcsolatosan helytelenül idézett fel egyes dolgokat.
A szakértők szkepticizmusa azonban sem Marinát, sem pedig a lányát nem zavarja.
„Nem próbálunk bizonyítani semmit. Csak a családi történetünket meséljük el, és nem számít, mit gondolnak valójában az emberek” – nyilatkozta egy alkalommal ezzel kapcsolatban a nő.
