Anne Greene 1650-ben csládlányként dolgozott Sir Thomas Read békebíró házában, az Oxfordshire-ben található Duns Tew faluban. A 22 éves cselédlányt – saját állítása szerint – a békebíró unokája, Sir Geoffrey Read csábította el és ejtette teherbe. A lány azonban koraszülött, halott magzatot hozott a világra, melyet megpróbált elrejteni. A maradványokat azonban megtalálták és Anne-t csecsemőgyilkossággal vádolták meg.
Akkoriban a hajadon anyákat, akik elvesztették gyermeküket, bűnösnek vélték gyilkosságban, hacsak nem tudták bebizonyítani, hogy a gyermek természetes okból halt meg. A békebíró több szolgája mellette tanúskodott, mondván, hogy annyira keményen dolgozott, hogy amiatt vetélhetett el. Egy szülésznő pedig megállapította, hogy a magzat túlságosan fejletlen volt ahhoz, hogy életben maradhasson. A tanúvallomások ellenére Greene-t bűnösnek találták gyilkosságban, és halálra ítélték.
Anne Greene felakasztása
1650. december 14-én Greene-t az oxfordi kastélyba vitték és felakasztották. Mivel elítélt bűnöző volt, a holttestét nem temették el, hanem átadták az Oxfordi Egyetem két orvosának, William Pettynek és Thomas Willisnek, boncolás céljából. Amikor azonban az orvosok megkezdték volna a boncolást, felfedezték, hogy a lány még lélegzik és gyenge pulzusa is van, így azonnal nekiláttak az újraélesztésének.
12 órával később Greene beszélni kezdett, négy napra rá már szilárd ételt evett, egy hónappal a történtek után pedig teljesen felépült, ám nem emlékezett sem az akasztására, sem az újraélesztésre.
A csodával határos felépülést követően a hatóságok úgy vélték, hogy Isten keze hagyta életben a lányt, ezzel bizonyítva az ártatlanságát, így végül felmentették a gyilkosság vádja alól. Greene „feltámadása” nagy figyelmet kapott, emiatt pedig rengetegen ellátogattak hozzá. Apja mindebben meglátta az üzleti lehetőséget, és belépődíjat kezdett szedni a látogatóktól.
Greene később a barátaihoz költözött vidékre, ahol férjhez ment és három gyermeke született. 1659-ben, más források szerint 1665-ben hunyt el.
