A 2024-es párizsi olimpia sok szempontból különleges helyet foglalhat el a szívünkben: nemcsak a 14 magyar érem okozott igazán különleges pillanatokat, hanem a tény is, miszerint 128 év után ez volt az első alkalom, hogy teljes volt a nemi egyenlőség az olimpián. Vagyis női és férfi sportolók egyenlő számban indultak az ötkarikás játékokon. Habár a nők már 1900-ban is versenyezhettek egyéni versenyszámokban – kizárólag teniszben és golfban –, akkoriban csak 22-en vettek részt a játékokon, ami az összes versenyző 2,2 százaléka volt.
Habár az elmúlt évtizedekben – egyenlőség dolgában – a sport is jelentős fejlődésen ment keresztül, a női sportolók továbbra is alulreprezentáltak az orvosi kutatás minden területén, különösen a sportkutatásban. Ez azért jelenthet nagy kockázatot, mert az anatómiai különbségek miatt a női sportolóknak olykor teljesen más ellátásra lenne szükségük, mint a férfiaknak. A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a fejsérülések különösen veszélyesek lehetnek, hiszen a női atléták gyakran nem kapják meg a szükséges ellátást, vagy utókezelést egy-egy sérülés után.
Dr. Ann McKee, a Bostoni Egyetem Krónikus Traumás Encephalopathia Központjának igazgatója azt mondja, ebben közrejátszik az is, hogy a női sportok a történelemben nem kaptak annyi figyelmet és finanszírozást. Ez pedig a sportkutatásokra is nagy hatással volt.
„Bebizonyosodott, hogy a női sportolók nagyobb valószínűséggel kapnak agyrázkódást, és általában hosszabb a felépülési időszakuk is” – mondta a CNN-nek, majd azt is hozzátette, jelenleg nincs elég információ arról, hogy mi történik a női agyban, biológiailag érzékenyebbek-e ezekre a sérülésekre.
Az amerikai csapat Kelly Catlin-nel az élen (Fotó: Victor Fraile/Getty Images)
Három évvel korábban brit parlamenti képviselők hívták fel a figyelmet ugyanerre. Dr. Willie Stewart, a Glasgow-i Egyetem neuropatológus tanácsadója és a sportban keletkezett agysérülések vezető kutatója, egyre jobban aggódik amiatt, hogy vajon hosszú távon ezek az agysérülések milyen hatással lesznek a női sportolókra.
„A kutatások nagy része a férfi élsporttal foglalkozik” – idézte a Guardian a szakértőt, aki a problémát egy meglepő példával szemléltette. Azt mondta, habár a női és a férfi futball szabályai megegyeznek, a női futballban kétszer nagyobb esélye van az agyrázkódásnak. A szakértő szerint ez megismétlődik a rögbiben, illetve számos más sportágban, ahol hasonlóak a szabályok.
Fiatal sportolónők követtek el öngyilkosságot, de a fejsérülés mindegyikükben közös volt
A probléma súlyosságát jól érzékelteti annak a két lánynak a története, akikre fényes jövő várt, történetük mégis tragikus véget ért. Kelly Catlin és Ellie Soutter az életben sosem találkoztak, mégis rengeteg közös vonásuk volt. Mind közül talán a legfontosabb: mindketten kiváló sportolók voltak. Kelly háromszoros világbajnok és olimpiai ezüstérmes pályakerékpáros volt, míg a snowboardos Ellie a 2022-es téli olimpiai játékok egyik legerősebb esélyesének számított. Mindketten hihetetlenül okosak voltak, hiszen Kelly sportolói pályafutása mellett mérnöki mesterképzésre készült a Stanford Egyetemen, Ellie-nek pedig hat hónapjába került, mire megtanult franciául. A teljesítményük időnként emberfelettinek tűnhetett: Ellie egy csuklótörés és három hét edzés után lett országos bajnok, míg Kelly egyszer 128 kilométert tekert egy általános iskolába szakadó esőben és hóban azért, hogy a gyerekeknek beszámolhasson az olimpiáról.
Kelly Catlin ezüstérme Rióban (Fotó: Profmedia)
A sportolói pályafutásuk alatt súlyos fejsérülést szenvedtek, majd ezt követően öngyilkosok lettek. Kelly 23 éves, míg Ellie 18 éves korában hunyt el. A történetük pedig talán másképpen alakul, ha több külső segítséget kaptak volna a rehabilitáció során, hiszen a sérülés után nemcsak fizikai, hanem óriási mentális teher is nehezedett rájuk.
„Bárhová fordult, nem talált segítséget”
Kelly mindössze 17 éves volt, amikor megnyert egy nemzetközi kanadai versenyt, majd helyet kapott a válogatottban is. A fiatal sportoló nagyon ambiciózus volt, de a 2019-es balesete mindent megváltoztatott. A dombokon gyors lejtmenetben nagyot esett, de láthatóan jól volt, így visszaült a biciklire. A balesetet megelőzően már túl volt 4-5 súlyos sérülésen, így az esés után semmilyen tünete nem volt. Az egyik verseny alkalmával azonban erős fejfájást érzett, amitől nem tudott versenyezni. Orvosai ekkor döbbentek rá, hogy komoly baj van. A Stanfordi Egészségügyi Központ megerősítette, hogy a sportoló agyrázkódást szenvedett. Amikor Kelly visszatért az Egyesült Államokba, édesapja szerint a pályaorvosok megvizsgálták, majd az edzéshez való fokozatos visszatérést javasolták. Ezt azonban nem tartották be, ráadásul az edzővel sem közölték. A kerékpáros tünetei nem javultak, ráadásul az iskolával is küszködött, a koncentrációja is jelentősen romlott. Kelly több szakembernél is járt. Személyi edző segítségével megpróbálta fokozatosan terhelni a szervezetét, ráadásul neurológus segítségét is kérte, mindhiába.
„Megpróbált edzeni, de meg kellett állnia, mert erős fejfájást kapott a gyaloglástól” – emlékezett vissza édesapja, majd így folytatta: „A pulzusa a legkisebb megerőltetéstől is felgyorsult, így semmilyen edzés tűrőképessége nem volt. Bárhová is fordult, nem talált segítséget.”
A sérülésének azonban nemcsak fizikai, hanem komoly mentális tünetei is voltak.
Lényegében azt hitte, hogy az élete véget ért. Nem tudott többé olyan sportoló lenni, amilyen volt. Úgy vélte, hogy cserbenhagyta a csapattársait, és az iskolában sem tudott sikeres lenni.
„A lányom még mindig élne, ha…”
Ellie története kísértetiesen hasonlít Kellyére, azzal a különbséggel, hogy az ő esetében az orvosok figyelmen kívül hagyták az agyrázkódás súlyosságát. Édesapja, Tony azt mondja, hogy Ellie nemcsak adrenalinfüggő, de rendkívül lekiismeretes is volt, éppen ezért nemcsak a sportban, hanem az iskolában is igyekezett a maximumon teljesíteni. 12 éves volt, amikor elkezdett snowboardozni, majd évről évre gyűjtötte a trófeákat. 2013 és 2018 között összesen hét súlyos agyrázkódást szenvedett.
„Az orvosok azt tanácsolták nekem: Ó, ne aggódjon, elég fiatal még, majd felépül. Ahogy haladt előre és elit sportolóvá vált a világkupa-versenyeken, minden alkalommal, amikor újabb agyrázkódása volt, egyre rosszabb lett, és tovább tartott a felépülése” – mesélte Tony. Az édesapa azt mondja, Ellie minden egyes agyrázkódásnál orvoshoz fordult, kivéve a kisebb sérüléseket.
Ellie Soutter éd édesanyja (Fotó: Profimedia)
„Nekem mindig azt mondták, hogy elég fiatal ahhoz, hogy minden egyes baleset után teljesen egészséges legyen, ezért soha nem konzultáltam az orvosokkal, akikkel találkoztam, a korábbi agyrázkódásokról.”
A sportoló utolsó fejsérülése olyan súlyos volt, hogy két napot kórházban kellett töltenie. A baleset után egy neurológus CT-vizsgálatot végzett, majd három hónappal később reakcióteszteket végzett. Úgy vélte, hogy a fiatal sportoló tökéletesen jól van és folytathatja a versenyt. A baj csak az volt, hogy Ellie nem volt jól.
Kellyhez hasonlóan problémája akadt a tanulással, a koncentrációval és egyre inkább elszigetelte magát a külvilágtól. Folyamatos fejfájástól és álmatlanságtól szenvedett.
Az agyrázkódás után bő egy hónappal szó szerint az oktató mellett ült, és hirtelen megvakult.
Ellie nem sokkal később, a 18. születésnapján öngyilkosságot követett el.
Ellie Soutter a pekingi olimpián (Fotó: Profmedia)
Nemcsak biológiai, hanem életmódbeli eltérések is okozhatják a férfiak, illetve a nők közötti eltéréseket
Habár egyre több adattal bizonyítható, hogy a nők nagyobb valószínűséggel kapnak agyrázkódást, amelynek tünetei súlyosabbak, illetve a felépülési idő is jóval hosszabb, a legtöbb sporttal kapcsolatos fejsérülésről készült feljegyzés férfiak adataira épülnek. A férfiaknál végzett sporttudományi kutatások eredményei nem foglalkoznak azokkal a biológiai tényezőkkel, amelyek a nőkre jellemzőek. Ilyen lehet például a menstruáció is. A menstruációs ciklus különböző szakaszaiban fellépő hormonális ingadozások befolyásolhatják az edzést és a fizikai teljesítményt, továbbá a vashiányos vérszegénységgel is szorosan összefüggnek. Biológiailag a nyaki izomzat erőssége adhat magyarázatot arra, hogy a nők miért vannak fokozottan kitéve a fejsérüléseknek, de felvetődhetnek életmódbeli kérdések is.
A szakértő szerint a professzionális sportágakban még mindig hatalmas a szakadék a női, illetve a férfi sportolók éves fizetésének tekintetében. A női sportolók éppen ebből az okból kifolyólag nem férnek hozzá ugyanahhoz az orvosi ellátáshoz sem…
„Sok nő nem engedheti meg magának, hogy időt szakítson a felépülésre: még a hivatásos sportolók is kiegészítik sportjövedelemüket más munkákkal” – mondja Katherine Snedaker, a nők egészségével és agysérüléseivel foglalkozó non-profit szervezet alapítója.
Van segítség!
Ha te vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!
