Egy ország hivatalos nyelve az az egy vagy több nyelv, amelyet egy adott állam (vagy szervezet) a hivatalos működése során használ. A hivatalos nyelveket meghatározhatja jogszabály (vagy a szervezet szabályzata), de kijelölése számos esetben hagyományon, illetve hallgatólagos megállapodáson alapul. Egyes országokban a népesség kisebb-nagyobb része olyan regionális és kisebbségi nyelveket használ, melyek nem hivatalos nyelvei az adott országnak.
Magyarországnak egy hivatalos nyelve van: a magyar, az Egyesült Államokban viszont – meglepő módon – szövetségi szinten nem határoztak meg ilyet, azaz elvileg az angol sem számít hívatalos nyelvnek. Ahogy a 24.hu is írja, 1780-ban John Adams azt javasolta a Kontinentális Kongresszusnak, hogy az angol legyen az USA hivatalos nyelve, de az ötletet antidemokratikusnak és az egyéni szabadságot fenyegetőnek minősítették. Egy városi legenda szerint egy időben a törvényhozás nagyon közel járt a német hivatalos nyelvként való elfogadásához, ám végül egyetlen szavazaton elbukott a javaslat. A történet mítosznak bizonyult, számtalanszor alaposan megcáfolták.
Az Egyesült Államokban tehát máig nem létezik hivatalos nyelv, igaz, az 50 államból 32 és mind az öt amerikai terület helyi szinten elismerte az angolt. Az elmúlt évtizedekben ráadásul egyre erősödtek azok a kísérletek, amelyekkel az angolt hivatalos nyelvre próbálták emelni.
Többféleképpen is meghatározható, hogy mit jelent a hivatalos státusz, amikor egy ország preferált nyelvére utalunk. Egyes nyelvek nemzeti szinten hivatalosak, míg más nyelvek csak regionálisan. Mindkettő kaphat hivatalos megjelölést, így nehéz meghatározni, hogy valójában melyik országnak van a legtöbb hivatalos nyelve, pláne, hogy a különböző országok is eltérő módon határozzák meg azt is, hogy mit jelent a hivatalos kifejezés. Illetve a nemzetközi felfogás is eltérő abban a tekintetben, hogy mi számít hivatalosnak.
Indiát gyakran emlegetik úgy, hogy 22 hivatalos nyelve van, noha ezek döntő többsége csak regionális szinten számít annak. Valójában Indiában két hivatalos nyelv van: a hindi és angol.
Szóval bőven akadnak országok, amelyek a hivatalos nyelvek számában megelőzik – íme az első négy helyezett.
Tradicionális zulu tánc a Dél-Afrikai Köztársaságban (fotó: Wikipedia)
Dél-Afrikai Köztársaság – 11 hivatalos nyelv
A Dél-Afrikai Köztársaság egyik legfontosabb jellemzője a sokszínűség; az apartheid összeomlása után tulajdonképpen ez lett a nemzeti identitás alapköve. Ennek megfelelően Dél-Afrikában 11 nyelv kapta meg a hivatalos státuszt: A zulu, a xhosa és az afrikaans a leggyakrabban beszélt első nyelv, míg az angol a leggyakrabban beszélt második nyelv, 2023-ban pedig a dél-afrikai jelnyelvet is hivatalos státuszba emelték.
Mali – 13 hivatalos nyelv
Az észak-afrikai Mali lakossága kb. 22 millió, és összesen nagyjából 80 nyelvet beszélnek itt, amelyek közül 13 emelkedett hivatalos rangra. A leggyakrabban beszélt első és második nyelv a bambara, de számos más nyelv – fula, bozo, maninke, dogon stb. – is létezik, amelyek az ország különböző régióiban jelentősek. Mali francia gyarmat volt, és az 1960-as függetlenségtől 2023-ig a francia maradt a hivatalos nyelv, de valójában csupán néhány ezer mali lakos használta első nyelvként.
A francia nyelv státuszának megváltozását nagyrészt a Mali és a Franciaországot kémkedéssel és terroristáknak történő illegális fegyverszállítással vádoló Mali közötti kapcsolatok romlása indokolta. Malit tagságát felfüggesztették a Frankofónia Nemzetközi Szervezetében, és a mali kormány cserébe lefokozta a francia nyelvet, miután egy népszavazás során a lakosság elsöprő többséggel erre szavazott.
Tuareg pásztorok Maliban (fotó: Wikipedia)
Zimbabwe – 16 hivatalos nyelv
Zimbabwénak összesen 16 hivatalos nyelve van. Az ország 2013-ban új alkotmányt fogadott el a kormányban kötött hatalommegosztási megállapodás eredményeként; eszerint a zimbabwei nyelvek politikai, történelmi és kulturális jelentőséggel bírnak, és a 16 nyelv hivatalos nyelvvé nyilvánítása az egyenlőség és a sokszínűség iránti tisztelet megteremtésének eszköze, hasonlóan ahhoz, ahogyan Dél-Afrikában is tették.
A shona messze a legelterjedtebb első nyelv Zimbabwében, és a beszélők számát tekintve a ndebele is kiemelkedő helyet foglal el. Az angol a zimbabweiek egy apró – bár továbbra is jelentős formális befolyással bíró – kisebbségének, a gyarmati telepesek leszármazottainak az első nyelve, de ez a leggyakrabban használt második nyelv.
Piac Hararéban, Zimbabwe fővárosában (fotó: Wikipedia)
Bolívia – 37 hivatalos nyelv
Bár Bolíviában a spanyol a meghatározó nyelv, az országban jelentős őslakos kisebbség él, amely ragaszkodik nyelvi és kulturális gyökereihez.
Bolívia 2009-ben új alkotmányt fogadott el, és az összes őshonos nyelvet hivatalos státusszal rendelkezőnek nyilvánította: 23-at közülük kevesebb mint 1000 ember beszél, kettő pedig kihalt. A bolíviai jelnyelv is egyike a 37 hivatalos státuszt kapott nyelvnek.
Bolívia fővárosa, La Paz (fotó: Wikipedia)
Bolíviában a legelterjedtebb nemzetiségi nyelv a kecsua, amelyet a lakosság mintegy 21 százaléka beszél, de jelentősnek számít még az ajmara és a guarani is. A bolíviai törvények szerint a nemzeti kormány és a megyei kormányzat köteles a spanyol nyelvet, valamint egy másik hivatalos nyelvet használni, attól függően, hogy milyen kontextusban van rá szükség. 2019-ben bejelentették, hogy a hivatalos nyelvek listája három további nyelvvel egészül ki.
