Az elmúlt évek során már számos kutatás látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos szerepet játszanak a szülők a szocializációban, a társas kapcsolatainkban és a párkapcsolatainkban. Az édesanyák különleges helyet foglalnak el a szívünkben, hiszen ők azok, akik már a születésünk előtt is óvtak, védelmeztek minket. Több kutatás is alátámasztotta, hogy az anyukák hamarabb megértik a gyermekük nonverbális jelzéseiket, ami segít megerősíteni a köztük lévő köteléket. Habár a fiúk életében is kulcsfontosságú jelentőséggel bír az édesanyjukkal való viszonyuk, azt mondják, hogy az anya-lánya kapcsolat az egyik legerősebb kötelék, amit az ember kialakít az élete során. A nők esetében különösen fontos ez a kapocs, hiszen ők azok, akik által megismerkedünk a nőiesség fogalmával, megértjük, hogy mit jelent nőnek lenni, kialakulhat az egészséges önbizalmunk és az identitásunk.
Az anya-lánya kapocsnak hatalmas ereje van, ami ha megadatik, soha nem szabad elengedni
Talán elcsépeltnek hangozhat, de szerencsésnek tartom magam amiatt, hogy az anyukámat valóban a legjobb barátnőmnek tudhatom. Azt gondolom, hogy az anya-lánya kapcsolatokat tekintve talán a tinédzserkor a legmeghatározóbb. Nemcsak amiatt fontos, hogy milyen kapocs alakul ki ez idő alatt, hanem személyiségfejlődés szempontjából is nagy jelentősége van.
Mint minden tinédzsernek, régen nekem is megvoltak a magam kis titkai, amiket soha nem mertem elárulni a szüleimnek. Megesett például, hogy amikor anya nem engedett el egy buliba, megvártam amíg elalszik és – hasonlóan, mint a filmekben – kimásztam az ablakon, reggel pedig vissza. (Ezt csak nemrég mertem elmondani neki, bár hozzátenném, hogy a mai napig nem értem, hogy sikerült visszamásznom a több mint 2 méter magasan fekvő ablakpárkányhoz.)
Persze, mint mindenkinek, voltak csínytevések, amikkel kapcsolatban nem hazudtam, de ahogy mondani szokták, nem is reklámoztam az igazat. Ennek ellenére a legnagyobb mérföldkövekkel kapcsolatban bármikor kikérhettem a véleményét. Soha nem titkoltam, ha tetszett valaki, ha jártam valakivel, ha csókolóztam valakivel, ha szomorú vagy éppen csalódott voltam. Egyszóval, mindent tudott rólam. Soha nem próbált meg korlátozni, csak akkor, ha arra valóban szükség volt, mellette pedig észrevétlenül terelgette a kis utamat. Talán azért is alakult ki köztünk ilyen erős kötelék, mert az őszinteségnek köszönhetően, ami a már tinédzserkoromban is nagy bizalmat szavaztunk egymásnak. Nem szeretnék habos-babos képet lefesteni, hiszen ez nem volt egyszerű. Kemény harcok árán jutottunk el idáig, ez a folyamat pedig olykor mindkettőnk fájdalmas folyamat volt.
A mai napig a legnagyobb támaszom, társam az örömben, a bajban, na meg a szó legjobb értelmében, a “hülyeségben” is. Megtanultam tőle, hogy hogyan kell erős nőként helytállni egy olyan világban, amit még sokszor mi sem értünk, hogyan kell bánni másokkal, de ami talán a legfontosabb, hogyan értékeljük saját magunkat a hibáinkkal együtt is. Sokáig azt hittem, hogy mindenkinek hasonló tapasztalatban van része, azonban fontos hangsúlyozni, hogy ahogyan nincs két egyforma ember, nincs két egyforma kapcsolat sem. Vannak, akik szorosabb viszonyt ápolnak és vannak, akik távolságtartóbbak, a legfontosabb mégis az, hogy mindkét fél komfortosan érezze magát.
Forrás: Getty Images
Az erős kapcsolat kialakításához mindkét félre szükség van. Az iskolában meglepődve tapasztaltam, hogy sokan alapvető dolgokat sem mertek megbeszélni a szüleikkel. Valamiért náluk otthon olyan légkör alakult ki, amiért úgy érezték, hogy nem beszélhetnek ezekről a dolgokról, hiszen azt gondolták, hogy a szülők nem értenék meg, nem vennék komolyan, vagy leszidnák őket.
Ezek mind mind olyan meghatározó mérföldkövek lehetnek egy lány életében, ami a későbbiekben befolyásolja az önbizalmát, az önbecsülését, továbbá kihat a párválasztásaira és később a szülőként meghozott döntésekre is. Mindent magukban hordozunk, amit a szüleinktől kaptunk. Az anyák és a lányaik közti kötelék is rengeteg történetet hordoz, hiszen több generációnyi minta alakítja az egymáshoz fűződő viszonyukat. Vannak, akik nagyon sok erőt tudnak meríteni ebből a kötelékből, azonban sajnos nem ritka az sem, hogy rengeteg trauma forrásaként van jelen egy lány életében. Éppen ezért az, hogy anya és lánya hogyan viszonyul egymáshoz hatással lesz a gyerek kötődési stílusára, továbbá befolyásolja a pszichológiai és a szociális fejlődését is.
Az anya-lánya kötelék komplexitása
Ez az első olyan kötelék, amelyet az életünk során megtapasztalunk, így nem csoda, hogy egy nagyon intenzív kapcsolatról van szó. Dr. Rosjke Hasseldine terapeutaként közel 20 éve kutatja ezt az igen sajátos dinamikát. A terapeuta szerint a társadalom már alapból úgy hozza létre az anya-lánya kapcsolatokat, hogy azok kudarcot valljanak. Ennek hátterében pedig a generációkon átívelő történelem az oka. Olyan világban élünk, amelyben sajnos még mindig komoly erőfeszítéseket kell tenniük a nőknek ahhoz, hogy meghallgassák őket. Belénk ivódott, hogy kénytelenek vagyunk elfojtani az érzéseinket és magunkat az utolsó helyre tenni.
„Ez egy hatalmas rejtett vitát eredményez az édesanyák és a lányaik között. Ha belegondolunk abba, hogy a nőket sokszor a családon belül sem hallgatják meg, hogyan tudna egymásra figyelni az anya és a lánya? Ilyenkor az anyák és a lányaik között egy hatalmi harc kezdődik azért, hogy ki kapja meg a szót” – mondta a HuffPostnak.
Dr. Hasseldine munkája során több száz családot és kultúrát vizsgált meg, hogy feltérképezze és megértse az anya és lánya közti kapcsolatot. Egy 2021-es interjúban azt mondta, hogy még nem talált olyan családot, ahol a nagymamát, ezzel együtt pedig az édesanyát is teljes mértékben meghallgatták volna.
Nem csoda, hogy az anyák és a lányaik arra vágynak, hogy meghallgassák egymást
– összegezte, majd hozzátette, miszerint ugyanez vonatkozik az érzelmi támogatásra is.
„Ha olyan családban nőtt fel valaki, amelyben a nőktől elvárják, hogy mindenkit támogassanak, de visszafelé nem kapnak támogatást, akkor ezek a hatalmi harcok folytatódnak.”
A szakember azt is hozátette, miszerint a féltékenység nagyon gyakori jelenség ezekben a kapcsolatokban és habár rejtve maradnak, hatással lesz a kapcsolatra. Pozitívum, hogy Dr. Hasseldine azt tapasztalta, egyre több húszas, harmincas és negyvenes nő keres fel segítséget, hogy javítsa kapcsolatát.
Az egészséges kapcsolat néhány alappillére
Az idő előrehaladtával a kötelék változik és sokféle formát ölt, azonban F. Diane Barth pszichológus szerint egy dolog állandó marad: kapcsolatok rendkívül fontos szerepet játszanak önbecsülésünkben és abban, hogy hogyan birkózunk meg a saját érzéseinkkel. Véleménye szerint a felnőtté válás után ezekre a kapcsolatokra is olyan szabályoknak kell vonatkoznia, mint bármely másik kapcsolatra.
Kölcsönös tisztelet
A pszichológus szerint a kölcsönös tisztelet ebben az esetben azt jelenti, hogy egy vita vagy nézeteltérés közepette megpróbálunk azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket szeretünk a másikban. Ez nagyon sokat segíthet abban, hogy ne hirtelen felindulásból cselekedjünk vagy mondjunk bántó dolgokat.
Nem baj, ha másképp gondolkodunk
Az anyák és a lányaik akár tudat alatt is azt gondolhatják, hogy csak akkor alakíthatnak ki jó kapcsolatot, ha szinte mindenről ugyanaz a véleményük. A különbségek azonban fokozhatják az érdeklődést. Ugyan több évtizede ismerjük egymást, nem biztos, hogy mindent tudunk egymásról és arról, hogy hogyan látjuk a világot. Ez segíthet a szorosabb kötődés kialakításában.
Engedjük meg egymásnak, hogy hibázhasson
Teljesen normális, hogy szülőként kötelességünknek érezzük azt, hogy megóvjuk gyermekünket a csalódástól, felnőttként pedig mi is szeretnénk vigyázni a szüleinkre. Nagy kihívást jelenthet megtalálni az egyensúlyt, azonban engednünk kell egymásnak, hogy néha hibázhassunk.
A határok felállítása
Talán a legnehezebb felismerni azt, hogy az idő előrehaladtával nem támaszthatunk egymással szemben ugyanolyan elvárásokat. Az anyák gyakran elvárhatják, hogy gyermekük kérés nélkül tegyen meg bizonyos dolgokat, azonban ez visszafelé is igaz lehet. Még abban az esetben is fontos a határok felállítása, ha közeli viszonyt ápolunk az édesanyánkkal.
