2021. augusztus 5-én jelentette be Tóth Tímea válogatott kézilabdázó, hogy februárban rosszindulatú melldaganadtot diagnosztizáltak nála. A bejegyzés írásakor túl volt két műtéten, és kemoterápiás kezelések sora várt rá, az utolsó adagot decemberben kapta meg. Akkor ezt írta a Facebookon:
„Február 22-én kiderült, hogy csomó van a mellemben… December 14-én megkaptam az utolsó kemoterápiás kezelésemet, és megszólaltathattam azt a bizonyos harangot a folyosón! Sírtam, az én Szerelmem ott volt velem és végig az úton, ami így sokkal könnyebb volt. Én ezennel gyógyultnak nyilvánítom magam!” – írta Tímea, de hozzátette: lesz még műtét, a gyógyszeres kezelése további 5 évig tart, a kontrollvizsgálatokkal pedig élete végéig együtt kell élnie.
Tóth Tímea, válogatott kézilabdázó, a pekingi olimpián (Fotó: AFP)
Azóta eltelt lassan 3 év, és tavaly megtörtént a csoda: márciusban megszületett a kislánya. Most a Mellrákinfó Egyesület meghívására, egy vodcast beszélgetésen vett részt, ahol a diagnózis okozta sokkról, a betegségtudatról, és a teljes gyógyulásig vezető útról is szó esett.
Nagyon-nagyon ordítottam, sírtam otthon, mikor megtudtam
– emlékezett vissza a 155-szörös válogatott sportoló a napra, amikor megtudta: rosszindulatú daganatot találtak a mellében.
„Folyamatosan az forgott az agyamban, hogy hogyan lesz még gyerekem, mert nagyon szerettünk volna kisbabát. És akkor egy kedves ismerősöm hívta föl a figyelmet rá, hogy ne ezzel foglalkozzál, hogy hogy lesz gyereked, hanem először azzal, hogy hogy fogsz meggyógyulni, hogy fogsz ebből az egészből kijönni.” – tette hozzá Timi.
Arról, hogy voltak-e jelei a betegségnek, így nyilatkozott:
Bevallom őszintén, hogy éreztem, hogy van egy kis csomó a mellemben, amikor ez kialakult, de úgy voltam vele, hogy ez egy zsírcsomó, vagy egy izomcsomó, mi más lehet?
– mondta, hozzátéve, hogy a felismerés annak köszönhetően jött el, hogy 40 pluszosként elment egy ajánlott mammográfiás szűrésre.
A mellrák nem válogat
A kezelések során Timi számos sorstársával találkozott, ott döbbent rá, hogy milyen sokakat érint ez a betegség.
És tényleg igaz: nem válogat. Tehát idős, öreg, fiatal – mindenki ott van
– osztotta meg tapasztalatait.
A műtétek és a kezelések után elkezdődött a gyógyulási fázis, amelynek hivatalosan 5 év elteltével lesz vége: ekkor már kijelenthető, hogy a beteg legyőzte a betegségét, nem beteg többé. A visszaeséstől való félelem azonban mindenkiben ott munkál – kérdés, hogyan tud ezzel megküzdeni az, aki élete legnagyobb harcát vívta meg éppen.
„Folyamatosan járok kontrollvizsgálatokra, és amit az orvos mond, azt a vizsgálatot elvégeztetem. Szedem a gyógyszert, és én azt is tanácsolom mindenkinek, hogy amíg az orvos azt tanácsolja, hogy gyógyszert kell szedni, addig gyógyszert kell szedni, hiszen az is ad egyfajta biztonságot” – mondja, hozzátéve, hogy a mindennapokban a kislánya jelenti a legnagyobb megerősítést: az, hogy ő megszülethetett, visszaadta a saját testébe vetett hitét.
Ő nagyon sokat segít, az biztos. Mindenről elviszi a fókuszt, és nyilván miatta is kell, hogy egészséges legyek, jól legyek, merthogy fel kell őt nevelnem, és mindent meg kell tennem azért, hogy így legyen.
