Koncz Zsuzsa ritkán beszél hosszabban a pénzről, talán azért is, mert számára ez a kérdés soha nem önmagában létezett. A gyerekkorában nem a pénz volt a meghatározó tapasztalat, hanem a hiány természetessége, a családi törések, az anyai fizetésből fenntartott élet és az a háború utáni közeg, ahol nem kilógni kellett, hanem alkalmazkodni. Az Én és a pénz beszélgetésében ebből a világból indul, és egészen a telt házas arénákig jut el, miközben végig ugyanaz marad a hangsúly: nem a pénz érdekelte, hanem a zene, a szabadság és az a ritka érzés, amikor tízezer ember figyelme egyszerre irányul rá.
„Szegénynek született, szegény maradt”
A pénz hiánya a családi történetekben is kitapintható. A nagymama támasza, a nagypapa korai halála, az anyai fizetésből fenntartott élet mind hozzátartozik ahhoz a világhoz, amelyben Koncz Zsuzsa felnőtt. Pesterzsébeti kis udvari lakásban éltek, fürdőszoba nélkül, és sokáig ez is természetesnek tűnt számára.
Én az a generáció vagyok, aki tulajdonképpen lehet azt mondani, hogy szegénynek született, és szegény is maradt.
Miközben a pénz alig volt jelen, a zene annál inkább. Az édesanyja vasalás közben énekelt, az édesapja kántortanító volt, a rádióból folyamatosan szólt valami. A család muzikális közegében a zene nem külön esemény volt, hanem a mindennapok része. Koncz Zsuzsa ebből nőtt ki: hajkefével a kezében, a rokonságnak rendezett udvari előadásokkal, operákkal, operettekkel, korcsolya- és balettálmokkal. A zenében nem a karrier lehetőségét látta, hanem örömforrást. Később is ez maradt az egyik legfontosabb kapaszkodója: a zene jobb kedvet csinált, kitágította a teret, és valamiféle belső szabadságot adott egy szűkös világban.

Fotó: Neshama TV
A pénz egy ideig láthatatlan volt számára
A beszélgetés egyik legpontosabb önmeghatározása akkor hangzik el, amikor azt mondja: két dologhoz nincs viszonya, az egyik a pénz, a másik az idő. Ez a mondat sok mindent megmagyaráz abból, ahogyan az életét elbeszéli. A pénzre szükség van, mert abból lehet utazni, lakni, berendezni egy otthont, de az igazi értéket nem ebben látja. Sokkal fontosabb számára a tapasztalat, a tudás, az intellektuális gazdagság és az a nyugalom, amit egy élhető környezet ad.
Két dologhoz az életben nincs viszonyom. Ezek közül az egyik a pénz, a másik az idő.
A pénz akkor válik láthatóvá számára, amikor hiányzik, például lakásvásárlásnál vagy berendezkedésnél. Egyébként háttérben marad. Ezzel kapcsolatban azt is elárulta, mennyi a nyugdíja: mint kiderült, nem lépi át a 100 ezer forintot. Arra a kérdésre, hogy ebből meg lehet-e élni, így válaszolt:
Nem lehet, dehogy lehet. Az Isten kísértése lenne.
Itt felvetődött a kérdés, hogy mit kezdene a lottó ötössel.
„Orvosi ellátásra, tanításra. Szerintem a képzésnél semmi sem fontosabb, és az nagyon csökkentette a helyi illetőségű uralkodóosztálynak a tekintélyét a szememben, mikor a tanulmányi időt, a tankötelezettségi kort leszállította. Ha valamit, ezt nem szabad csinálni. Egy ország jövője az oktatáson múlik. Mindenesetre a lottónyereményből kiegészíteném a nyugdíjamat” – mondta a 80 éves Koncz Zsuzsa.