A film kiteszi az asztalra azt, amit már eddig is sejteni lehetett, hogy a regnáló rendszer a legszegényebbek kiszolgáltatottságát politikai erőforrássá alakítja, hogy mesterségesen konzerválja és terjessze ki a kilátástalanságot és a jövőtlenséget. Mindezt azért, hogy aztán erővel, félelemmel, a leggyengébb pontokat letapogatva, szavazatokra váltsa a nélkülözést.
A szavazat ára 2026. március 26-án került a nyilvánosság elé, és egy órán keresztül vonultatja fel azokat az eszközöket, amelyeket a választásokat megelőző mozgósítások idején alkalmaznak. A fenyegetéstől, a helyi hatalmi hálózatoktól kezdve, a pakkonként adagolt dizájnerdrogokon át egészen a gyámhivatallal való riogatásig és közmunkafüggőségig, széles a palettája a politikai kihasználásnak. Mint, ahogy azt korábban a 444 írta, a filmmel a nyilvánosság elé lépő De! Akcóközösség szerint 500–600 ezer szavazatot próbál a Fidesz így magához húzni, elsősorban az észak- és kelet-magyarországi falvakban.
A történetek sodrását nézve olyan érzése támad az embernek, mintha a készítők sose fogynának ki a megszólalókból és a maffiaszerű módszerekből. Tímár Áron, a De! Akcióközösség tagja és Tompos Ádám, a Magyar Hang újságírója 10 megyében több mint 60 interjút készítettek, főként kelet- és északkelet-magyarországi helyszíneken. Leginkább azokon a településeken próbálták szóra bírni az embereket (2025 és 2026 között, a szerk.), ahol a választási eredményeket látva felmerült bennük annak a gyanúja, hogy nagy valószínűséggel nem volt tiszta a választás folyamata.
Az érintett települések azokhoz a régiókhoz tartoznak, ahol a szociális és gyermekvédelmi szakemberek már régóta kongatják a vészharangokat, ahol az általános jövőtlenség ma már a térség mindennapjaihoz tartozik.
Mesterségesen konzervált szegénység?
A leginkább leszakadó térségek ma is nagyjából ugyanott rajzolódnak ki, ahol évek óta: Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön és a Dél-Dunántúl egyes részein. A kormányzati és KSH-s besorolások alapján a legrosszabb helyzetű, komplex programmal fejlesztendő járások között régóta ott vannak például a cigándi, gönci, baktalórántházai, sellyei és kunhegyesi járások, de a keleti határ menti és borsodi térségek tartós lemaradása a friss elemzésekben is visszaköszön. Az IMF szintén azt írja, hogy a leggyengébb teljesítményt a déli és északi régiók mutatják, nemcsak jövedelemben, hanem oktatásban, infrastruktúrában, digitalizációban és egészségi mutatókban is.
A szavazat ára – jelenet a filmből
Ezekben az elszegényedett régiókban magas arányban romák élnek, ami egyben azt is mutatja, hogy a cigányság társadalmi leszakadása egyre látványosabb és kétségbeejtőbb, hiszen már nemcsak falurészek, hanem egész térségek válhatnak szegregátumokká. Azonban nem lehet elégszer kiemelni, hogy nem az etnikumuk miatt van több roma a hátrányos helyzetűek között, hanem mert az elszegényedés kockázatai – ilyen a régióban is tapasztalható röghöz kötöttség, az alacsony iskolázottság, munkanélküliség, kevés jövedelem, sokgyermekesség, rossz egészségi állapot – nagyobb arányban sújtja őket.
Nem véletlen, hogy ezekben a társadalmilag és gazdaságilag legkiszolgáltatottabb térségekben merül fel leggyakrabban a szavazatvásárlás vagy a választói befolyásolás gyanúja: ahol a megélhetés a helyi hatalmi viszonyoktól függ, ott a politikai döntések szabadsága is sérülékenyebbé válik. A filmből kiderül, hogy a függési viszony nem kizárólag a roma lakosságot érinti, ennél jóval kiterjedtebb, rendszerszintű működésről van szó, hiszen egymást nem ismerő, egymástól távol élő interjúalanyok meséltek nagyon hasonló manipulációs eszközökről.
„Ti nem tudjátok, hogy ezek mit művelnek”
– kezdődik a film egy interjúalany szavaival, és szép lassan kibontakozik egy kiterjedt hálózat, amelyben a településeken olyan viszonyrendszert alakítottak ki, amiben ha nem úgy szavaznak, ahogy a polgármester vagy a helyi hatalomgyakorlók mondják, akkor retorzióval kell szembenézniük. Volt, ahol a tűzifát vonták meg azoktól, akik nem jó helyre ixeltek, másokat azzal fenyegettek, hogy kiemeltetik a családból a gyerekeket. És ha már az eszközöknél tartunk, ne feledjük Rizsák Ildikó nyírbogáti háziorvost, aki egyben a település polgármestere is. A filmben megszólalók szerint a betegek szavazatától tette függővé a gyógyszerek felírását, és attól is félnek, hogyha nem jól szavaznak, akkor rokonaikat kiteszik a helyi szociális otthonból.
A közmunka (ami a legtöbb esetben a fő munkalehetőség ezeken a településeken) is a retorzió és a megfélemlítés eszköze, de arról is szó esik a filmben, hogyan használják ki az emberek addikcióit, hogy a hivatalos szervek szemet hunynak a dealerek tevékenysége felett. Pedig a dizájnerdrogok terjedése a legszegényebb régiókban nem ismeretlen jelenség, és gyorsan kiderül ebben az alkotásban is, hogy a problematikája korántsem mellékszál, hanem a kiszolgáltatottság egyik felerősítője.
A szavazat ára – jelenet a filmből
A témában készült kutatások rámutatnak, hogy a körülmények miatt a szerhasználat sokszor túlélési vagy menekülési stratégia lesz. Ez politikailag is számít: hiszen, ahol a függőség, az adósság és a mindennapi problémák halmozottak, ott a befolyásolhatóság is nő. Azok, akik ismerik a függőség természetrajzát, jól tudják, hogy egy alkoholért, drogért remegő függő szinte bármit megtesz egy újabb adagért. Nem azért mert rossz ember, hanem mert az addikciója túlnőtt rajta, mert a személyisége meghasonlott, és a sokszor fizikai fájdalommal járó sóvárgása lesz a fő mozgatórugója.
Nem erkölcsi gyengeség, hanem túlélési üzemmód
Már a film közepén egyértelművé válik, hogy itt nem „csak krumpliosztásról” van szó, hanem leuralásról. A szavazatvásárlás hétköznapi képe sokszor azt sugallja, mintha az egész csak erkölcsi gyengeség, vagy szimpla tudatlanság lenne, mintha a szegény vidéki ember ilyen volna: egy zsák krumpliért behúzza az x-et bárhová, eladja a voksát egy tyúkért, húszezer forintért.
És elérkezünk a ponthoz, amikor csípőből jön az áldozathibáztatás, sokszor azoktól, akik a komfortos lakásuk melegéből olvassák a híreket, és soha nem tették be a lábukat olyan településre, ahol a bekötött víz is luxusnak számít. Könnyű és végtelenül cinikus legyinteni arra, hogy „egy zsák krumpliért” vagy „húszezer forintért” eladják a voksukat, és mutogatni rájuk, hogy „Nem igaz, hogy egy tyúk, pár pálinka a kocsmában ennyit ér!”
A valóság azonban ennél jóval sötétebb és komplexebb: sok településen a választói döntés nem szabad döntés, hanem függőségi viszonyok közé szorított túlélési működés. Ha a polgármesterhez kötődik a közmunka, a segélyhez vezető út, az ügyintézés, a fuvar, olykor még a konfliktusoktól való védelem is, akkor a szavazat nem saját vélemény lesz, hanem az engedelmesség jele.
Egy szegény településen, ahol sokan a következő faluig sem jutnak el, mert buszjegyre sem futja, ahol a legközelebbi munkahely, orvos, hivatal vagy bolt is elérhetetlen segítség nélkül, ahol kiszolgáltatva vannak a település egyetlen orvosának, egy tyúk, egy zsák krumpli vagy húszezer forint nem pitiáner apróság, hanem az azonnali túlélés ára. Ilyen helyzetben egy polgármesteri státusz igenis jelentheti azt, hogy rendelkezik mások felett, jelenthet hatalmat a mindennapok fölött.
A szavazat ára – jelenet a filmből
Ráadásul egy apró, zárt közösségben, ahol mindenkivel tudatják, mi a köz érdeke, ott a titkos szavazás ígérete is meggyengül. Jogosan félhetnek attól az emberek, hogy mit veszíthetnek, ha ellenkeznek, nem úgy tesznek, nem oda szavaznak.
Ezt mutatja meg a film igazán pontosan: A szavazat ára egy szociográfia arról, hogyan vált a szegénység politikai eszközzé Magyarországon.
Így, hogy már minden világos, mint a nap, ideje lenne nem azon rugózni, hogy egyesek miért nem mondtak nemet például egy tyúkra. Helyette azt a kérdést kellene inkább ízlelgetni, hogy milyen ország az, ahol mesterségesen generálják a kiszolgáltatottságot, ahol a legolcsóbb árucikk szintjére pozicionálják az ember autonómiáját. Azon kellene gondolkozni, mit lehetne tenni, hogy ez április 12-én ne ismétlődhessen meg. A film készítői erre is adnak egy lehetőséget: a választásig önkénteseket keresnek, akik arra vállalkoznak, hogy elmennek a problémás szavazókörökbe és egészen kora reggeltől figyelemmel kísérik a választást.
Őrszemnek az De!akcióközösség oldalán lehet jelentkezni, a szervezet rövid felkészítést is fog tartani a jelentkezőknek.
